Hivatalosan is pont kerül a német kormányválság végére, miután a Bundestag meg fogja vonni a bizalmát Olaf Scholz kancellártól és az immáron a szociáldemokratákra és a Zöldekre redukálódott kormányától. Az SPD-s kancellár bukása elkerülhetetlen, azonban Scholz pont ezzel a lépéssel akarja bebiztosítani, hogy az előrehozott választások után is legyen irodája a német szövetségi kormány hivatalában.
December 16-án, hétfőn 13 órakor tartják a Bundestagban az Olaf Scholz elleni bizalmatlansági szavazást, miután a német kancellár még múlt hét szerdán benyújtotta az erre vonatkozó indítványát.
Ugyan elméletben Scholz még akár túl is élhetné a szavazást, de valójában ennek semmi esélye, hiszen a Scholz vezette SPD–Zöldek–FDP-kormány még november elején elvesztette parlamenti többségét, miután a kancellár kirúgta az FDP-s pénzügyminiszter Christian Lindnert, aki erre válaszul kiléptette pártját a koalícióból – leszámítva Voler Wissing közlekedési minisztert, aki a pártelnök Lindner felszólításának ellenére végül nem a kormányból, hanem az FDP-ből lépett ki.
Scholz már megegyezett a legnagyobb ellenzéki koalícióval, a CDU/CSU uniópártokkal is az előrehozott választás időpontjáról, ami február 23-án lesz. Ugyanakkor mivel a kormány, valamint az elnök csak úgy nem oszlathatja fel a Bundestagot, ezért egy gondosan megszervezett módon először hivatalosan is megvonja a bizalmat a kancellártól a törvényhozás, hogy azután Frank-Walter Steinmeier elnök feloszlathassa a törvényhozást és kiírhassa az új szövetségi választás időpontját.
Emiatt a hétfői szavazás semmilyen izgalmakat nem tartogat, a stabil politikai rendszeréről is ismert németek még a politikai válságukat is rendezetten kezelik,
ellentétben például a rendkívül érzelmes francia politikával, ahol lényegében már a 2022-es parlamenti választások óta konstans politikai válság van, és december 4-én megbuktatták a mindössze szeptemberben kinevezett Michel Barnier miniszterelnököt.
A Bundestagban hétfőn 13 órakor kezdődik a szavazás, ahol parlamenti többség hiányában Scholz számára nem fognak bizalmat szavazni a képviselők, így az immáron SPD-re és Zöldekre redukálódott szövetségi kormány ezen a napon meg fog bukni.
Ezután Scholz az elnöki palotában felkeresi Steinmeier elnököt, és azt javasolja neki, hogy oszlassa fel a Bundestagot és írja ki az előrehozott választásokat – mivel a törvényhozás feloszlatása után legfeljebb 60 nappal később meg kell tartani azt, ezért Steinmeier elnök valamikor december folyamán fogja hivatalosan is feloszlatni a Bundestagot, majd pedig kiírni az előre leegyeztetett február 23-i időpontra az előrehozott választásokat.
Amíg az elnök nem oszlatja fel a Bundestagot, addig a törvényhozásban minden a rendes kerékvágásban megy tovább, míg Scholz és miniszterei ügyvivő kormányként vezetik tovább Németországot.
Scholz pedig még az ellene szóló bizalmatlansági indítványa benyújtásakor bejelentette, hogy addig több javaslatot is szeretne megszavaztatni a Bundestaggal.
Ugyan a kancellár hivatalosan azzal magyarázta, hogy ezzel próbálná enyhíteni az állampolgárokra nehezedő terheket, azonban ezek olyan jóléti programok, amik inkább már a választási kampánynak szólnak, mintsem a kormányzásnak.
Például Scholz szeretné megemelni a gyermekek után járó állami támogatás összegét öt euróval; csökkenteni az infláció miatt emelkedő adókat; biztosítani az egész német tömegközlekedésre vonatkozó országos bérletek jövőjét; valamint rögzíteni az elektromos hálózatok díjának az árát, hogy így csökkenthesse az áram árát.
Hiába vágott neki nagy tervekkel a közös kormányzásnak a pártok klasszikus színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak nevezett SPD–Zöldek–FDP-kormány 2021 decemberében, a hosszú koalíciós tárgyalások ellenére a kormányon kiderült:
a pártok alapvető ideológiai kérdésekben sem értenek egyet, ami miatt kompromisszumos álláspontra is nehéz jutniuk.
Ugyan a kormányprogramot közösen írták, de annak tartalmai sokszor ellentmondtak egymással. Míg a szociáldemokrata SPD, valamint az ökobaloldali Zöldek egy nagy, gondoskodó államot szerettek volna erős szociális hálóval, ami költekezéssel jár, addig az FDP egy fiskálisan konzervatív, az államadósságot és kiadásokat csökkentő államot. A kettőt maximum úgy lehetett volna közös nevezőre hozni, ha a kormány adóemeléssel növelte volna a bevételeit, de erről az adócsökkentéssel kampányoló FDP hallani sem akart.
Ugyan a költségvetésben már 2022-ben és 2023-ban is nehezen tudtak megállapodni, de a problémák akkor kezdődtek, amikor a kormányprogram szerint két évig felfüggesztett adósságféket ismét be kellett volna vezetni.
Ezután az ideológiai ellentétek már személyes konfliktusok formájában is megjelentek, hiszen Christian Lindnernek az SPD-s Olaf Scholzcal, valamint a zöld Robert Habeckkel is megromlott a személyes kapcsolata.
Így az elmúlt fél évben már Scholznak és Lindnernek is az volt a taktikája, hogy végül valamelyikük meg fogja buktatni a kormányt: míg Scholz és az SPD abban reménykedett, Lindner és az FDP önszántából fog távozni, addig Lindnerék azt szerették volna elérni, hogy Scholz rúgja ki őket a kormányból, hogy aztán mindketten a másikat okolhassák a kormány népszerűtlenségért és elhibázott politikájáért.
Míg Scholz és az SPD ezzel az eredetileg 2025 szeptemberére tervezett szövetségi választásra szerették volna növelni győzelmi esélyeiket, addig Lindner és az FDP lényegében a létéért küzd:
mióta az FDP belépett a koalícióba, összesen hét (!) tartományi választáson nem sikerült bejutniuk a parlamentbe, a párt országos támogatottsága pedig olykor az ötszázalékos parlamenti küszöböt se éri el.
Emiatt Lidner már régóta a kormányon belül is kompromisszumkeresés helyett pártja választói számára fogalmazott meg ígéreteket, míg Scholz és az SPD kaotikusan vezette volna Németországot és egybetartotta volna a kormányt.
Eközben a koalíció harmadik pártja, a Zöldek pedig a következő választás biztos győztesének számító uniópártok felé próbált gesztusokat tenni, hogy a Scholz-kormány bukása után az uniópártok kancellárjelöltje, Friedrich Merz majd az ökobaloldali pártot válassza juniorpartnerének.
Ugyan 2021-ben Scholz a kancellárjelölti vitákon nyújtott erős teljesítménye, valamint jól felépített kampánya miatt egy erős hajrával legyőzte az uniópártokat és azok akkori kancellárjelöltjét, Armin Laschetet, de jövő februárban az előrehozott választáson ez a bravúr nem túl valószínű.
A CDU/CSU már az akkori választás után fél évvel átvette a vezetést a közvélemény-kutatásokban az SPD-től, az előnye azóta pedig csak tovább nőtt.
Sőt, a közvélemény-kutatások átlagai az SPD-t jelenleg csak a harmadik helyre teszik a kereszténydemokraták, valamint a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) után – míg az uniópártok 32, addig az AfD 18, az SPD pedig 16 százalékponton áll, amiket a Zöldek követ 13 százalékponttal, míg a bejutási küszöb környékére mérik az egykori linkés Sahra Wagenknecht szociálisan konzervatív szélsőbaloldali pártját, a BSW-t (6 százalékpont), valamint Lindner FDP-jét (4 százalékpont).
A jelenlegi kancellár és az SPD győzelme a közvélemény-kutatások mellett amiatt is valószínűtlen, mert
Scholz nem csak a választók körében népszerűtlen, hanem még saját pártján belül sem őt tartják a legalkalmasabb jelöltnek.
A párton belül sokáig először a háttérben, végül pedig nyíltan is arra szólították fel, hogy mondjon le kancellárjelölti posztjáról, mivel a pártban úgy gondolták, hogy 2021-gyel ellentétben nem segítője, hanem inkább akadálya az SPD jó szereplésének. Azonban a helyére kinézett Boris Pistorius jelenlegi védelmi miniszter inkább kegyesen átengedte a vereség lehetőségét Scholznak – hivatalosan a lojalitására és miniszteri feladataira hivatkozott –, és végül nem indult el Scholz ellenében a párt jelölőgyűlésén, akit így kihívó nélkül megszavaztak a szociáldemokrata kancellárjelöltnek.
Ugyan a politikában bármikor történhetnek meglepetések, de a német politikai rendszer nagyon stabil, és ha csak valami rendkívüli nem történik, akkor februárban Friedrich Merz vezetésével az uniópártok fognak győzni. Aztán pedig az Angela Merkel ideje alatt a CDU-ból kiközösített Merz eldöntheti, hogy Scholzcal és az SPD-vel, vagy pedig Habeckkel és a Zöldekkel akar majd közösen kormányozni.
(Borítókép: Olaf Scholz a Bundestagban 2023. október 19-én Berlinben. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)