Az anonimitás és az új technológiák által vezérelve, az új üzleti modellek által inspirálva, a Covid–19 által felgyorsítva és lassú bűnüldözési erőfeszítések által ösztönözve az online csalásipar mára globális kihatású csalásgazdasággá vált több délkelet-ázsiai országban, főként Kambodzsában. A probléma léptékét jól jelzi, hogy a szektor működését biztosító emberkereskedelmi tevékenységet az Interpol idén világméretű válsággá nyilvánította.
1987-ben Olaszország akkori kormánya úgy döntött, hogy az ország árnyékgazdaságát felveszi hivatalos elszámolásaiba. Egyik napról a másikra 18 százalékkal nőtt a nemzetgazdaság, így Olaszország megelőzte az Egyesült Királyságot, és a nyugati világ negyedik legnagyobb gazdaságává vált. Ez az esemény il sorpasso (az előzés) néven vált ismertté. Kambodzsának is lenne statisztikai oka követni a gyakorlatot. Becslések szerint
az illegális online csalásipar évente mintegy 12,5 milliárd dollár jövedelmet termel a délkelet-ázsiai országban, ami a hivatalos GDP-érték majdnem fele.
Phnom Penh akár már holnap dönthet úgy, hogy az online álbefektetéseket, az adathalászatot, a hamis vagy nem létező termékeket és szolgáltatásokat tartalmazó átveréseket, a kriptopénzekkel kapcsolatos csalásokat és az illegális szerencsejátékot is magában foglaló online csalásipar egészét beszámítja a bruttó hazai termékbe. Januárban Kambodzsa így már azzal büszkélkedhetne, hogy több mint 70 százalékos növekedésével a világ leggyorsabb ütemben bővülő gazdasága volt 2024-ben. A lépés persze csak papírforma lenne; a szemléletet változtathatná meg, nem a valóságot.
A valóságban pedig a jellemzően kínai etnikumú és/vagy állampolgárságú emberek és bűnszervezetek által vezetett kiberközpontokra épülő, legalább 100 ezer külföldi kényszermunkást embertelen körülmények között foglalkoztató, országszerte több tucat nagy és több száz kisebb település létesítményeiben folyó, de a kambodzsai rezsim stabilitását is szolgáló, a helyi elitnek és a legális gazdaságnak is profitot termelő online csalásgazdaságot a kambodzsai kormány egyre nehezebben tudja változatlan formában hagyni.
Az online csalások ipari léptékűvé válása a délkelet-ázsiai offline szerencsejáték-ipar közelmúltbeli, a Covid–19-járványkezeléshez köthető összeomlására vezethető vissza, ami az azokat üzemeltető bűnszervezeteket többek között tevékenységeik digitalizálására ösztönözte. A szektor regionális epicentruma növekvő mértékben Kambodzsa, ami főként a térség más országaiban végrehajtott kormányzati fellépések ösztönözte központ-áttelepüléseknek, illetve a kambodzsai politikai és gazdasági elit üzleti érdekeltségeinek és a kormány a szektor működésének nyilvános feltárását és/vagy szankcionálását elutasító hozzáállásának tudható be.
A becslések szerint 2023-ban körülbelül 3,5 milliárd dollárt csaltak ki amerikai állampolgároktól az interneten a délkelet-ázsiai székhelyű csalásközpontok, amelyek most már az Egyesült Államokat is felhasználják pénzmosásra. A délkelet-ázsiai online csalásipar hamarosan a fentanillal vetekedhet mint a kínai vezetésű bűnszövetkezetek által az Egyesült Államokra jelentett egyik legnagyobb nemzetbiztonsági fenyegetés; amely minden bizonnyal figyelmet fog követelni a következő Trump-kormányzat döntéshozóitól.
Különösen mivel a külügyminiszter-jelölt Marco Rubio egyike azon kevés amerikai politikusnak, akiket érdekel Kambodzsa belpolitikája: a szenátor Kambodzsa kormányát visszatérően „diktatúrának” nevezi, és rendszeresen társszponzorál a Phnom Penh ellen szigorúbb szankciók bevezetését előirányzó törvényjavaslatokat.
A várható nyomásgyakorlás nem is jöhetne rosszabbkor a kiszolgáltatott stratégiai helyzetben lévő országnak. A szektor visszaszorítására törekvő széles körű állami beavatkozás a kormányzó Kambodzsai Néppárton belüli frakcióharcok és az oligarchák elleni fellépések miatt jobbára csak a belpolitika gyors destabilizálására lenne alkalmas, míg a további tétlenség amerikai kereskedelmi szankciókat eredményezve az ország exportorientált legális gazdaságát destabilizálhatja. Mindeközben a külföldi mozgásteret az korlátozza, hogy a Trump-kormányzat tartósan és határozottan ellenséges kül- és gazdaságpolitikát folytathat Kínával is, azzal a geopolitikai szövetségessel szemben, akitől Phnom Penh nem tud nem függeni.
A szervezett bűnözéshez köthető iparágak nem ismeretlen jelenségek Délkelet-Ázsiában sem, de a high-tech online átverések közelmúltbeli mennyiségi és minőségi térnyerése ezen bűnözéstípus markáns különállásának tudható be. Minden jelentős illegális iparág a hivatalos, legális ágazatok árnyéka. A legális piachoz való közelségük miatt elméletileg szinte minden bűnözői tevékenység legálissá válhat. Az online csalások esetében azonban nincs offline megfeleltethetőség egy legális tevékenységhez, a szektor törvényessé tétele nem lehetséges. Így az egyetlen válasz, amit az államok adhatnak rá, az az erőforrás-igényes és lépéshátrányban működő bűnüldözés. Mivel viszonylag új jelenség, az online csalásipar kezelésére a délkelet-ázsiai kormányok, a civil szféra és más érintettek sem országos, sem regionális szinten nem dolgoztak még ki átfogó és adekvát stratégiát.
A stratégiai dilemma valóssá válását az iparág elleni tényleges, meggyőző és kormányzati szintű küzdelem tompíthatná, amelynek egyetlen valóban hatékony módja az lenne, ha a kambodzsai kormány engedélyezné a kínai bűnüldöző szervek szabad és kiterjedt működését a határain belül. A kambodzsai lakosság előrelátható heves ellenállása és az Egyesült Államok tiltakozása azonban ezt a megoldást a belföldi elitkonszenzus és a politikai akarat esetleges megléte mellett is vállalhatatlan politikai opcióvá teszi.
Alternatív válaszként a kambodzsai kormány a probléma ipari léptékének tagadása mellett az ágazat konszolidálására törekszik, azaz a bűnüldöző szervek a gyengébb, független bűnszervezeteket számolják föl, eredményét tekintve a nagyobbak és jobb állami összeköttetésekkel bírók javára.
Ez a konszolidáció korlátozhatja a bűnszervezetek szélesebb társadalmat behálózó antiszociális viselkedését és az ipar egyéb „túlkapásait”, mint például az emberkereskedelmet és az embertelen munkakörülményeket, ám magának az online csalásgazdaságnak a további bővülését is előrevetíti.
A dilemma következésképpen az új amerikai kormány felállását követően csak egyre érzékelhetőbbé és sürgetőbbé fog válni Kambodzsa számára. Nem csoda, hogy Phnom Penh tárgyalási előnyre is igyekszik szert tenni: november vége óta ismét egy harcias, párthű és az első Trump-kormányzat (2017–2021) alatt hivatalban lévő, azaz tapasztalt diplomata vezeti az ország külügyminisztériumát Prak Sokhonn régi-új miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter személyében. Az, hogy mindezen preventív lépések elégségesnek bizonyulnak-e a status quo fenntartásához, erősen kérdéses, a kambodzsai kormány mindenesetre azt reméli, hogy igen.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója.
(Borítókép: Emberek a Nagaworld kaszinóban játszanak Phnom Penhben, Kambodzsában 2019. május 6-án. Fotó: Shutterstock)