A techmilliárdos kisiklatta a kormányfinanszírozási megállapodást és valószínűbbé tette a kormányzat leállását. Közbelépése jelzi a vagyonosak növekvő befolyását a politikában, és annak kockázatait.
Az amerikai konzervatívok csaknem egy évtizede ragaszkodnak ahhoz a megfogalmazáshoz, hogy Donald Trumpot komolyan kell venni, nem pedig szó szerint. De mennyire kell komolyan venni Elon Muskot?
Musk, aki több mint kétszázhetvenmillió dollárt pumpált Trump elnökválasztási kampányába, a választások óta eltelt hetekben kissé mindenütt jelen van: társelnöke a DOGE nevű, költségvetés-csökkentési tanácsadó bizottságnak, körbejárja a kongresszust és hangosan támogatja a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) pártot Németországban. Ez utóbbiról kérdezve − egy olyan párt támogatásáról, amelynek kiáltványában részben az áll: „Az iszlámnak nincs keresnivalója Németországban” − Musk azt válaszolta:
Az AfD politikája megegyezik az amerikai Demokrata Párt politikájával, amikor Obama hivatalba lépett!
Musknak ez a kijelentése szó szerint értendő? Komolyan vagy szándékosan trollkodott? Őszinte, de alulinformált? − kérdezi a The New Yorker magazin.
Ezen a héten a konzervatívokon volt a sor, hogy megpróbálják felmérni Musk szándékait. Kedden Mike Johnson képviselőházi házelnök éppen hogy véglegesítette a kormányzati kiadásokról szóló rövid távú megállapodást a demokratákkal, akik a beiktatás napjáig még mindig irányítják a Fehér Házat. Az elképzelés az volt, hogy elfogadnak egy határozatot, hogy elkerüljék a kormányzat leállását és biztosítsák, hogy minden számlát kifizetnek márciusig, amikor a republikánusok ismét kormányra kerülnek. A stratégiai nyugalom jegyében Johnson kisebb engedményeket tett a demokratáknak és csatolt néhány kétpárti támogatású törvényjavaslatot.
Szerdán azonban Musk több mint százötven posztból álló lavinát szabadított el az X-en, a tulajdonában lévő közösségi médiaplatformon. Néhány órán belül a hatás egyértelmű volt. Republikánus kongresszusi képviselők válaszolni kezdtek Musknak a platformon, mondván, hogy ő győzte meg őket, hogy forduljanak a törvényjavaslat ellen.
Nem sokkal később J. D. Vance megválasztott alelnök közös nyilatkozatot adott ki Trumppal, amelyben elítélték a folytatólagos határozatot, ami gyakorlatilag megölte azt, és helyette egy „ideiglenes finanszírozási törvényjavaslatot szorgalmaztak − demokrata támogatás nélkül”. Ezután mind Trump, mind Musk azzal fenyegette meg azokat a képviselőket, akik ellenük fordultak, hogy az előválasztásokon kihívásokkal fognak szembenézni.
Musk hirtelen felemelkedése és a republikánusok által tanúsított tisztelet arra utal, hogy a Trump-program mennyire bizonytalan. Steve Bannon, Trump korábbi politikai guruja a héten azt mondta a Semafor híroldalnak, hogy „a társasági adók drasztikus emelése mellett van. Növelnünk kell a gazdagok adóját”. Bár nehéz elképzelni, hogy ez egyhamar a republikánus párt főáramú álláspontjává váljon.
Könnyebb elképzelni, hogy a párt Kínával szembeni álláspontja változhat, tekintve, hogy sok konzervatív évek óta figyelmeztet a Kínai Kommunista Párt növekvő fenyegetésére − amellyel Musk Teslája kulcsfontosságú üzleti kapcsolatokat ápol. Valóban be fogják vezetni a magas vámokat? A The New Yorker szerint
Talán könnyebb lenne megmondani, ha világos lenne, mi érdekli Muskot − a tartós politikai szerepvállalás saját magának, a libertárius fordulat az ország számára, vagy csak az, hogy igaza legyen?
Lehet, hogy Musk hamarosan megunja a politikát − vagy a politika őt. De jelenleg úgy tűnik, hogy a hatalma egyre növekszik.
Johnson egyelőre megtarthatta a házelnöki tisztséget. A szavazások után Musk azt írta az X-en: „A házelnök a körülményekhez képest jó munkát végzett.” De a Tesla elnöke nem említette, hogy a legfőbb zavaró körülmény ő maga volt.
(Borítókép: Elon Musk Washingtonban 2024. november 13-án. Fotó: Allison Robbert / Pool / Reuters)