A kontinens egyik legrégebbi és leghíresebb karácsonyi vásárát Nürnbergben rendezik, első írásos említése 1628-ból származik. Az óváros az adventi időszakban fényárban úszik, nemcsak a központban, a Miasszonyunk templom előtt, de a kisebb tereken is kivilágított, díszes kirakodóvásárral, forralt boros standokkal varázsolnak meseszerű világot. A nyitó hétvégén néztünk szét a mézes puszedli származási helyén.
A karácsonyi vásárok tradíciója német nyelvterületről ered, egyes források szerint Bécsben 1298-ban már tartottak decemberben hetes piacot a főtéren, találtak írásos említést Frankfurt am Mainról is 1393-as évszámmal, valamint a feljegyzések szerint Drezdában és Augsburgban is már a 15. század óta tartanak ünnepi piacot.
Németországban az egyik legszebb és legtöbb embert vonzó Christkindlesmarkt a nürnbergi, ahova évente több mint kétmillióan érkeznek decemberben, nem csak a karácsonyi hangulat kedvéért. A híradások szerint már a nyitó hétvégén 20 ezren fordulnak meg rajta. Egy szuvenírnek szánt fadobozka vésése tanúskodik arról, hogy már 1628-ban is megtartották a nürnbergi karácsonyi vásárt, ugyanakkor a szervezők közlése szerint az esemény gyökerei 1530-ig nyúlnak vissza.
Hagyományosan a vásárt 1969 óta a Christkind nyitja meg egy 1948-as prológus szövegével, méghozzá az első adventi vasárnap előtti pénteken, a Miasszonyunk templom erkélyéről, ahol hétköznaponta 15 órakor rendre feltűnik. Kétévente egy 16-19 éves, nürnbergi származású, és helyismeretből is számot adó lányt választanak erre a szerepre, akitől kívánhatnak a gyermekek, amikor az adventi időszakban angyalként, szőke loknikkal, koronával és aranyruhába öltözve feltűnik a városban. A legkisebb nürnbergiek úgy hiszik, a fa alá ő hozza az ajándékokat, aszerint, amit díszes, aranyborítású könyvébe lejegyez. A Christkind a karácsony előtti négy hétben felmentést kap iskolai kötelezettségei alól, s ez idő alatt a vásár népszerűsítése mellett gyermekkórházakban jótékonykodik, óvodákban jelenik meg, mesét olvas és édességet oszt.
A főtéren felállított – a karácsonyi cukorpálca színeit idéző fehér-piros csíkos ponyvájú – 160 stand mindegyike helyi lucfenyőből készült. Ezekből 30 több mint 130 éves, portékájuk pedig környékbeliek kézműves termékei. Főként édességek, karácsonyi díszek és ajándéktárgyak képezik a kínálatot. Kapni kerámiákat, faragott betlehemeket, míves mézeskalácsot, kézműves gyertyákat, üveggömböket, és mindent, ami hozzátesz az ünnepi hangulathoz, ezekből a legapróbbak 3-5 eurós áron.
Az uniós oltalom alatt álló áfonyás-fahéjas forralt borok egységesen 5 euróért kaphatók, és mindig csak az aktuális nürnbergi karácsonyi vásárra készített kerámiabögrében szolgálják fel, a betétdíja ennek plusz 5 euró. Alkoholtartalma a bécsi karácsonyi vásár rummal megbolondított puncsához képest jóval enyhébb, ez utóbbival nem árt, ha óvatos a gyanútlan vásárló. Talán meglepő lehet, de az adventi bódékban nem szolgálnak fel sört, hiába van ennek több száz éves hagyománya Nürnbergben. Már a 14. században minőségi előírásnak megfelelően lehetett árusítani, amihez saját pincével is rendelkezni kellett. Persze a centrumban számos helyen meg lehet kóstolni a helyi sörfőzdék remekeit, korsónként 5,5 euróért, egy-két standnál pedig üveges szuvenírként kapható hasonló áron.
Ugyan a budapestinél jóval szűkebb az ételkínálat, de több bódénál árulják a város különlegességének számító bükkfaszénen grillezett kolbászkát. 1313 óta szigorú előírások vonatkoznak az oltalom alá eső nürnberger bratwurstokra, amelyek a monda szerint azért ujjnyi méretűek, hogy a régi kapuk kulcslyukain is átférjenek. A középkorban a fogadósok a rendelet szerinti este tíz órás zárás után csak így tudták kiszolgálni az éjszaka megéhezőket.
Valószínűleg a város egyik vendéglőjének is hasonló trükköt kellett bevetni, ugyanis a központban található Bratwurst Röslein története 1480-ra nyúlik vissza, még az itt élő festőnek, Albrecht Dürernek is ez volt a törzshelye. Adventkor kígyózó sorokban várakoznak az emberek arra, hogy a történelmi fogadóban a helyi vörös sörrel kísérve fogyasszák el a nürnbergi sültkolbászt. Az idei vásárban 6 euróért „Drei im Weckla” megnevezéssel 3 darabot zsemlében, bajor káposztával vagy ecetes krumplisalátával, illetve mustárral vagy tormával kínálnak, ami a hirtelen ránk törő éhség csillapítására nagyjából elég is, bár „ein Dutzend”, azaz 12 darab számít egy adagnak étteremben, vagy tálban kérve. A teret belengő füstös szag is erre utal, ugyanis
a nürnbergiek annyira komolyan veszik a bratwurst készítését, mint a nápolyiak a pizzasütést.
Minden második standnál árulják a híres nürnbergi Lebkuchent, amit mi magyarok mézes puszedliként ismerünk. Az ánizzsal, szerecsendióval, szegfűszeggel, gyömbérrel és fahéjjal fűszerezett mézzel mandulából vagy mogyoróból készített sütemény valójában egyiptomi eredetű, de feljegyzések szerint a frankok már a 13. századtól fogyasztották, mivel birodalmi fővárosukba elsőként érkezett a fűszerszállítmány. Karácsonyi sütemény annak idején az alapanyagok és a méz drágasága miatt lett belőle. Nürnbergben olyannyira kultusza van, hogy erre is szigorú szabályok vonatkoznak, például a legalább 25 százalékban mogyoró- vagy mandulaőrleményből kell állnia, a legkiválóbbaknál ez 40 százalék feletti. A kandírozott narancs és a cukormáz pedig igazán különlegessé teszi az ízélményt. A karácsonyi vásárban minden évben árulják a város legjobbjának választott süteményt, elég borsos ára van, 1 tallérért 3 eurót kérnek, frissen a kemencéből az 1927 óta működő Schmidt sütöde kínálja helyben.
Németországból még a 19. századból származik az adventi koszorúkészítés hagyománya, de tőlünk eltérően náluk nem mindenhol szokás advent vasárnapján ünnepi szónoklat mellett meggyújtani az újabb gyertyát a vásárban, ezt Nürnbergben a Miasszonyunk templomban a mise alatt teszik meg. Naponta a legfőbb látványosságot a prágai Orlojhoz hasonló, csak épp fél évszázaddal régebbi, 1358 óta működő órajáték jelenti. Miután a harang elütötte a delet, a csengettyű indítására hét választófejedelem teszi tiszteletét IV. Károly császár előtt. A tér másik végén a díszes, színes, középkori gótikus templomtoronyra emlékeztető Szép kút kovácsoltvas kerítése előtt rendre arra várnak az emberek, hogy a fémgyűrűt háromszor megforgatva elmondhassák kívánságaikat.
A főtéren kizárólag német termékeket lehet árusítani, viszont mellette, a kisebb Rathausplatzon a testvérvárosok vására található, amit 1985 óta rendeznek meg a világ minden tájáról érkező, ma már 22 partner részvételével. Itt skót gyapjút, kínai selyemsálat, velencei maszkot, nicaraguai kávét, görög mézet, türingiai gyümölcsös kalácsot lehet venni, de prágai, nizzai, atlantai, vagy épp kubai szuveníreket is találni, persze a helyi specialitások mellett.
A gyerekeknek pedig 1999 óta külön karácsonyi vásárt tartanak a főtér közelében található Hans-Sachs Platzon, ahol a kicsiket figurás mézeskalácsos és színes cukorkás standokkal, fahéjas-almás gyerekpunccsal, tejszínhabos kakaóval, valamint puszedlivariációkkal, gofrival, fánkkal, palacsintával várják. A bódék tetején mozgó bábukkal, a téren nosztalgikus körhintákkal, óriáskerékkel, gőzvonatokkal kápráztatják el az ide érkező gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A Mikulás a házában fogadja a legkisebbeket, s nála nemcsak a kívánságokat, hanem a rászorulóknak szánt ajándékcsomagokat is le lehet adni. Emellett anyagi hozzájárulással kézműves foglalkozások keretében elkészíthetik saját ajándékaikat, mézeskalácsot, önthetnek gyertyát, szappant, vagy kipróbálhatják a homokfestést és a pékmesterséget. A fények parádéjában maguk a gyerekek a főszereplők, ugyanis 1948 óta hagyomány, hogy a helyi iskolások a Christkind kíséretében saját készítésű lampionokkal vonulnak a kaptatós úton a várig, ahol 5–9. osztályos gyerekek csoportja betlehemes játékot ad elő, erre idén december 12-én, csütörtökön került sor.
A magasból a három vásárt egy-egy életnagyságú arany papírmasé angyal őrzi 17. századi frank viseletben. A legenda szerint annak idején egy helyi játékkészítő a beteg kislányát próbálta ezzel megörvendeztetni, hite szerint gyermeke gyógyulását elősegíteni. A standokon apró karácsonyfadíszként árulják a nürnbergi angyalkát.
A bajor óváros középkori épületei még az ünnepek után is meseszerű hangulatot keltenek, a több mint száz év gyűjteményét felölelő játékmúzeum faragott babaházaival, terepasztalokon körbejáró kisvonataival is hasonló élményt nyújt. A magyar származású reneszánsz festő, Albrecht Dürer lábnyoma egykori házában, vagy a több mint ezer éves császári vár bejárása, a Miasszonyunk templomának órajátéka az adventi időszakon túl is elvarázsolja az embert. A nürnbergi specialitások, a faszénen füstölt kolbász, a mézes puszedli legalább százéves hagyománnyal bíró éttermek és pékségek egész éves kínálatát képezik, ez utóbbi például a Woitinek családnál generációkon átörökített receptje alapján.
(Borítókép: Karácsonyi vásár Nürnbergben 2024 november–decemberében. Fotó: Michaela Stache / Reuters)