Szíriában Aszad rendszerének megmutatta, hogy Irán geopolitikai szempontból korántsem olyan erős, mint amilyennek látszani szeretne. Az Iszlám Köztársaság több fronton is gyengébb, mint közel fél évszázada bármikor.
Negyvenöt éven keresztül Teherán síita teokráciája modellként akart állni az összes muszlim ország számára. „Mindent meg kell próbálnunk, hogy exportáljuk a forradalmunkat” – jelentette ki 1980-ban Khomeini ajatollah, miután megdöntötték a monarchiát. Kormánya stratégiájának lényege az volt, hogy nyíltan és burkoltan szövetségesek hálózatát − amelyet az Ellenállás tengelyének neveztek el − építse ki, hogy az katonai ütközőzónaként szolgáljon Izraellel, regionális riválisával szemben.
Az idei év legfontosabb híre Irán szövetségi rendszerének összeomlása lehet. Szíriában a több mint fél évszázada hatalmon lévő tömeggyilkos Aszad-dinasztiát a szunnita lázadók megdöntötték. (Az Aszadok az alavita szekta tagjai, amely a korai síita iszlám egyik ága.) Ahogy a lázadók Damaszkusz felé nyomultak, Teherán hirtelen kivonta onnan a Forradalmi Gárdát (IRGC) és a Baszidzs félkatonai erőket, amelyeket Bashr al-Aszad elnök támogatására vetettek be. „Egyesek azt várják tőlünk, hogy a szíriai hadsereg helyett harcoljunk” − mondta a Forradalmi Gárda parancsnoka az iráni médiának. 2014 óta több iráni tábornokot is megöltek Szíriában. Legutóbb novemberben történt ilyen. Teherán bezárta nagykövetségét is, és négyezer állampolgárt evakuált sürgősséggel − írja a The New Yorker.
Az irániak „nem voltak hajlandók vagy képesek Aszad megmentésére” − mondta John Kirby, a Fehér Ház nemzetbiztonsági kommunikációs tanácsadója. „Távozását követően egyértelmű számunkra, hogy átértékelik − azt hiszem, ez a legjobb kifejezés − a szíriai jelenlétüket.”
Libanonban a Hezbollah − az Irán által támogatott kvázi kormányként is funkcionáló terrorszervezet síita vezetőjét és katonai parancsnokait izraeli légicsapások gyilkolták meg. A Hezbollah is kivonta erőit Szíriából, és elismerte, hogy az ottani offenzíva elvágta az Iránból származó hadianyagok csempészútvonalait. A Gázai övezetben a Hamász, amely tizennyolc éve uralta a területet, megtizedelődött, vezetőjét pedig megölték. Jemenben pedig a húszi lázadókat − Irán másik szövetségesét − az Egyesült Államok vezette koalíció sújtotta légicsapásokkal, válaszul a Vörös-tengeren lévő hajók ellen intézett támadásaikra. (A húszik zaidi siíta muzulmánok, akik már régóta szunnita monarchiák ellenfelei Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben.)
„Az átlagpolgár nem elégedetlen azzal, ami Szíriában, Libanonban és Gázában történt” − mondta a The New Yorkernek Nasszer Hadian teheráni politológus. „A kormányzat héjái szerint az ellenállásnak folytatódnia kell. Az átlagpolgár azonban úgy gondolja, hogy vége, és örül neki. Az Ellenállás Tengelyének ereje óriási mértékben csökkent. A reformisták úgy gondolják, hogy ez már nem fontos forrása az elrettentő erőnknek.” Sok iráni attól tart, hogy a szíriai felfordulás káoszt fog generálni − aminek potenciális ára lesz számukra, ha Teherán továbbra is segíti és támogatja szövetségeseit.
Nagy bajban leszünk. Szíriát magára kellene hagynunk. Hagynunk kéne, hogy az amerikaiak, az európaiak és a regionális hatalmak foglalkozzanak vele
– tette hozzá Hadian.
Az Iszlám Köztársaságot egyre komolyabban zavarják a belpolitikai kihívások. Az olajban gazdag ország krónikus üzemanyag- és áramhiánytól szenved. Az áramkimaradások miatt többször is iskolákat, kormányhivatalokat és bankokat zártak be. Az ország olajexportja, amelyet az Egyesült Államok szankciói csaknem megbénítottak, huszonöt százalékkal elmarad Teherán hivatalos költségvetési szükségleteitől. Miután Aszad elhagyta Szíriát, az iráni valuta rekordalacsony szintre süllyedt; az árfolyam csaknem nyolcszázezer rial egy dollárért. (Egy hónappal a forradalom után, 1979-ben a rial hetvenötért cserélt gazdát egy dollárért.) 2017 óta szórványos tüntetések támadják a teokráciát az alapvető szükségleti cikkek megugró árai, a másként gondolkodók elnyomása és bebörtönzése, valamint a nők személyiségi jogainak megsértése miatt. A rezsim több fronton is gyengébb, mint Khomeini uralkodása óta bármikor.
Ugyanakkor regionális partnerei elvesztése miatt az irániak sebezhetőbbnek érzik magukat. A kormányon belül és a nyilvánosság előtt is heves vita folyik arról, hogy az országnak fokoznia kell-e a vitatott atomprogramjának finanszírozását. Teherán azt állítja, hogy a program célja alternatív energiaforrások létrehozása, de már most is olyan mennyiségű dúsított uránnal rendelkezik, amely meghalad „minden hiteles polgári indokot” − vádolta meg nemrég Nagy-Britannia, Franciaország és Németország a perzsa államot. Irán több mint egy tucat atomfegyvert tudna előállítani, jelentette az amerikai hírszerzés a múlt hónapban, bár még más kifinomult technológiára is szüksége lesz, ha ezt az utat választja.
„Nehéz volt meggyőznöm a diákokat arról, hogy a bomba nem fogja növelni a biztonságunkat, és növelni fogja a sebezhetőségünket” − mondta Hadian, aki évtizedekig tanított a Teheráni Egyetemen. „Azt gondolják, hogy megérdemeljük, mert nagy világhatalom vagyunk − és egy nagyhatalomnak vannak atomfegyverei. Ez igaz volt a sah idejében is, és így lesz ez a jövőben is.”
Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója megjegyezte, hogy az iráni tisztviselők nyilvános nyilatkozatai az elmúlt hónapokban, a stratégiai kudarcok közepette megváltoztak, és ez új kérdéseket vet fel a hivatalos doktrínájukban bekövetkezett változásról.
„A külpolitikával és a geopolitikával az a helyzet, hogy sokszor, amikor jó dolgok történnek, rossz lesz a végeredmény” – mondta a héten a 92nd Street Y-on, hozzátéve, hogy „ha egy ellenfelünk olyan csapásokat szenvedett el, amelyek meggyengítik, az egy jó hír. De ez olyan opciókat teremt az ellenfél számára, amelyek igen veszélyesek lehetnek. Ezért rendkívül ébernek kell lennünk.”
(Borítókép: Egy férfi iráni zászlót lenget egy tüntetésen Teherán belvárosában, Iránban 2024. november 3-án. Fotó: Morteza Nikoubazl / NurPhoto / Getty Images)