Amikor 2025 első, még nem elnöki sajtótájékoztatóján Donald Trump egyszerűen közölte, hogy továbbra is igényt tart Grönlandra, a Panama-csatorna feletti ellenőrzés jogára, Kanadát szívesen látná 51. szövetségi államként az USA-ban, valamint gyorsan új nevet kap a Mexikói-öböl, nos sokan nem kaptak levegőt.
Azonnal adódott egy sor kérdés, amelyek ha eddig nem is ilyen élesen, nyíltan, de már benne voltak a levegőben, azonban ennyire explicit módon senki nem mondta ki őket. Trumpról mindig is köztudott volt, hogy nem szeret finomkodni, kimondja, amit gondol, még akkor is, ha később kiderül, hogy lehetetlen kivitelezni, vagy egyszerűen csak őrültség. Azonban az általa felvetettek csak első hallásra tűnnek képtelenségnek, és egyik-másiknak van már hosszabb előélete is.
Éppen ezek tisztázására kértük meg Yaro Patrice külpolitikai szakértőt, hogy pontosítsuk, mit is kell azon érteni, amit Donald Trump bejelentett.
A felvetésre, hogy ezzel a határozott igénnyel gyakorlatilag Trump meghirdette saját doktrínáját, egyetértett a szakértő is. Egyébként már az elnök első ciklusa alapján is sejteni lehetett, hogy milyen világot is képzel el. Ma már egyértelmű, hogy az 1945 után kialakult világrend kezd felbomlani. Azt a világrendet évtizedeken keresztül a liberális külpolitikai iskola határozta meg, ahol alapvetően számított a nemzetek önrendelkezése, a nagy nemzetközi szervezetek, intézmények.
Ezzel szemben, amit most látunk kibontakozni, az egyértelműen a realista külpolitikai iskola, amely azt állítja, hogy erőt kell felmutatni, hiszen a világban létező vezető hatalmaknak érdekszféráik vannak, amiket foggal-körömmel védenek. A felvetésre, hogy ez a fajta megközelítés a kis államok számára egyértelműen veszélyes lehet, mert ki védi meg őket, ha az egyik nagyhatalom szemet vet az országukra. A szakértő szerint ezért is furcsa, hogy a magyar kormány egy ilyen külpolitikai vonalat képviselő adminisztráció mellett tette le a voksát.
Yaro Patrice arra hívta fel a figyelmet, hogy Grönland esetében Amerikában régóta folyik diskurzus arról, miként lehetne megszerezni. Először 2019-ben vetődött fel komolyabban, azonban az elnökválasztás és a koronavírus-járvány elvitte a fókuszt a felvetésről. Vannak persze lehetőségek a világ legnagyobb szigetének megszerzésére. Ilyen mondjuk a megvásárlás.
Ez nem idegen az USA-tól, hiszen így került a szövetségi államok közé Alaszka, Louisiana is, és
Harry S. Truman elnök már 1946-ban is tett ajánlatot Grönland megvételére (100 millió dollár értékű rúdaranyat kínáltak fel), amit akkor elutasított Koppenhága, mint ahogy a félautonóm státuszban lévő szigetország esetében most is hasonlóképpen nyilatkozott a dán kormányfő. Bár ne felejtsük el, hogy az USA ugyancsak a dánoktól vette meg 1917-ben az Amerikai Virgin-szigeteket is. Ez a terület jelenleg is az Egyesült Államok külbirtokainak egyike, hasonlóan Amerikai Szamoához vagy Guamhoz.
A szakértő szerint Amerikában erős támogatása van annak az elképzelésnek, amely szerint Grönland először vívja ki, érje el teljes függetlenségét, majd ezután meghívnák és egyből tagállami státuszt ajánlanának a mindössze 57 ezer lakossal rendelkező szigetnek. Ez persze belpolitikai kihívásokat is jelentene, mert azonnal kapnának egy képviselői helyet, küldhetnének a Szenátusba két szenátort, és lenne három elektori szavazata Grönlandnak. Viszont mivel zömében őslakosnak tartott eszkimók élnek a szigeten, sokan úgy vélik, hogy ők alapból a demokratákhoz húznának, ez pedig a gyenge többségű republikánusoknak most nem annyira tetszik.
A szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy kissé kétoldalú, hogy Kanada lehetne az Egyesült Államok 51. tagállama, mert az világos, hogy Washington nagyon szeretné, ha csatlakozna északi szomszédjuk, viszont a kanadaiak ezt nem szeretnék. Ezt részben magyarázza az a kanadai identitáselem is, hogy ők fennen hirdetik: mi nem vagyunk amerikaiak. A Trump-féle beszólások pedig csak erősítik ezt a fajta kanadai identitást.
Másfelől azt sem szabad elfelejteni, hogy Kanada is szövetségi állam, tehát nem egy országról van szó, hanem több szövetségi államról, amelyek a brit korona alá tartoznak, és az államfő formálisan III. Károly. Yaro Patrice kevés esélyét látná Kanada csatlakozásának, legfeljebb olyan formában, ha mondjuk az egyik kanadai szövetségi állam dönt úgy, hogy ő maga kiválik és csatlakozik az USA-hoz.
Panama ügye is több mint 100 évre tekint vissza. A térség eredetileg Kolumbiához tartozott, és a terület függetlenedését az amerikaiak erősen támogatták, hogy aztán később megkezdhessék a csatorna építését. Majd amikor elkészült, akkor ellenőrzésük alá vonták a csatornát, egészen Jimmy Carter elnökségéig, aki azt visszaadta a panamai kormánynak.
Azért mindig is rajta tartotta a szemét Washington a „hátsó udvaron”, és ha nem Amerika-barát kormány került hatalomra, akkor simán be is avatkoztak, például az idősebb George Bush elnöksége idején. Tehát erre az akcióra alapozva a Trump-adminisztráció akár dönthet úgy is, hogy ha kell, akkor fegyverrel veszi vissza az ellenőrzés jogát a csatorna felett, de annak nagyon rossz üzenete lenne a külvilág felé.
Azonban a sajtótájékoztatón Trump többször is hangsúlyozta, azért kell agresszív külpolitikával fellépnie Amerikának, mert a legnagyobb versenytárs, Kína bizony már ott van a Panama-csatorna környékén és Grönland körül is ólálkodik, ez pedig egyértelmű veszélyt jelent az Egyesült Államok biztonságára.
Már jó ideje folyik a verseny az Északi-sark által rejtett természeti kincsekért. Ennek három éllovasa van: az Egyesült Államok, Oroszország és Kína. Az USA-nak pedig ebben a megfontolásban két indoka is lenne megszerezni Grönlandot. Az első, hogy a gyorsan olvadó jégtakaró alatti területekről nagyon könnyen lehetne kitermelni ritkaföldfémeket, amelyek elengedhetetlenek az amerikai védelmi- és technológiai ipar számára.
Másodszor Grönlandnak – elhelyezkedéséből fakadóan – jóval nagyobb joga van a sarkköri területekhez, mint a három vetélkedő nagyhatalomnak. Ha tehát a szigetet bevonzanák valahogy az amerikai érdekszférába, az sokkal jobb pozícióba emelné az USA-t Kínával és Oroszországgal szemben.
Ha tehát sikerülne valahogyan – megvásárolva, megszállva – hozzájutni Grönlandhoz, akkor sikerülne megállítani azt a folyamatot, amelyben Amerika nagyban függ a kritikus kínai nyersanyagoktól, elsősorban a ritkaföldfémektől. Ezek pedig elengedhetetlenek a mobiltelefonoktól kezdve a rakétákon át a repülőkig, vagy éppen az elektromos autókig, esetleg a fejlett elektronikai rendszerekig. Az Egyesült Államokban a világ ritkaföldfém-készletének csak 1,3 százaléka található meg, szemben a kínai 70 százalékkal.
(Borítókép: Donald Trump a Mar-a-Lago Clubban tartott sajtótájékoztatón, a floridai Palm Beachen 2025. január 7-én. Fotó: Scott Olson / Getty Images)