Sikerült beszélnünk egy magyar utazóval, aki a kurdok lakta Északkelet-Szíriában nézte meg, milyen testközelből egy bázisdemokrata próbálkozás. Rojava – a hely, ahol a fegyverek árnyékában is békében élnek egymás mellett arabok és kurdok.
A északkelet-szíriai régió nem a legfelkapottabb turisztikai desztináció az európai utazók körében, az Aszad-rezsim bukását követő bizonytalan politikai és közbiztonsági helyzetben pedig különösen sem az. Az európaitól radikálisan eltérő ottani – főleg kurd lakosság által képviselt – kultúra azonban egy magyar fiatalembernek kellően vonzó volt ahhoz, hogy a helyszínre látogasson, és személyesen tekinthesse át azt a rendkívül összetett és sokszínű földrajzi, etnikai, kulturális és politikai helyzetet, amiről az átlag magyar hírfogyasztók csak elnagyolt és sematikus képpel rendelkeznek. A fiatalember személyes tapasztalatok gyűjtése mellett egy dokumentumfilmet is forgat utazásáról, a helyieknek a nyugatitól sarkosan eltérő életfilozófiájáról, illetve a nők szerepéről és harcáról a polgárháborús ország ezen szegletében.
A szír–török határ déli oldalán fekvő 200 ezres város, Kamisli (Quamishli) lakói körében meglehetősen nagy a szegénység, a félsivatagos területen sokan próbálnak mezőgazdaságból megélni. Rajtuk kívül valamilyen kereskedelmi tevékenység a legjellemzőbb. Ebben a városban értük utol telefonon Gál-Nádasdi Mártont, akit – mivel itt talált magának szállást – elsőként a biztonsági helyzetről kérdeztünk. A jobb áttekinthetőség kedvéért ő az orosz–ukrán háború nyomon követésére kifejlesztett, de a szíriai konfliktus (óra pontosságú) aktuális helyzetét is bemutató oldalt ajánlotta figyelmünkbe.
A citromsárgával jelölt északi terület a kurdok által vezetett, és az USA által dominált nemzetközi koalíció által támogatott Szíriai Demokratikus Erők (SDF) ellenőrzése alatt áll. A zölddel jelzett terület a szíriai átmeneti kormány Damaszkuszból irányított felségterülete, melyet a Hajat Tahrir as-Sam (HTS) csoport (egy korábban radikális iszlamista gyökerekkel rendelkező ernyőszervezet) felügyel. Az átmeneti kormányt vezető Abu Mohammad al-Dzsoláni maga is terrorista múlttal rendelkezik, az amerikaiak által fejére kitűzött vérdíjat csupán néhány napja törölték, miután múltját megtagadva mérsékelt vezetőként pozicionálta magát.
A harmadik, Szíria és leginkább a kurdok jövőjét befolyásoló frakció a Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA), ami hivatalosan a HTS egyik leágazása, valójában azonban a törökök erős kézzel irányított proxy milíciája. Kobani, Mambidzs és Tisrin városok térségében zajlanak jelenleg is fegyveres összecsapások köztük és az SDF között. Az interneten fellelhető számos fotó igazolja, hogy mind a HTS-ben, mind az SNA-ban tömegével vannak jelen (immár török zászlók előtt pózolva) az Iszlám Állam egykori terroristái. Miután a kalifátust Rakkában is szétzúzta a nemzetközi koalíció, a törökök Idlib tartományban kialakítottak egy biztonsági övezetet, ami elválasztani hivatott országukat a szíriai polgárháború fegyveres konfliktusaitól. A gyakorlatban azonban itt találtak menedékre az Iszlám Állam terroristái, sokan közülük a HTS és az SNA milíciáiban folytatták tevékenységüket.
Szíria északkeleti régióját jellemzően kurdok lakják; az államiság nélküli népcsoport legnagyobb számban azonban Törökországban él (ahol a Kurd Munkáspártot terrorista szervezetnek bélyegezték és betiltották, vezetőjét, Abdullah Öcalant börtönben tartják fogva). A kurdok lakta területeket a szírek is nyomás alatt tartották, elzárták az iparosodás lehetőségétől, s mivel tagjainak jelentős része nem kapott szír állampolgárságot, el sem tudták hagyni az országot. Nyelvüket betiltották, 7 év börtönt kockáztatott, aki kurd nyelven szólalt meg.
Az Eufrátesz keleti partját ellenőrzik a Szíriai Demokratikus Erők, ami azért fontos, mert Szíria ezen keleti részén van az összes olajlelőhely.
E helyzet a jelenlegi kormányzatot érthetően frusztrálja, a damaszkuszi átmeneti kormány és az SDF közötti tárgyalások pedig egyelőre nem vezettek sikerre. A két fegyveres csoportosulás között kommunikáció ugyan zajlik, ezek a tárgyalások azonban csupán a közvetlen vérontás technikai elkerülését célozzák. A kurdok irányította északon tudatosan nem hoztak létre formális központi hatalmat. Nem azért, mert erre nem képesek, hanem azért, mert a korábbi célként kitűzött önálló Kurdisztán megteremtését a Kurd Munkáspárt vezetője (Abdullah Öcalan) megtagadta, új célként pedig a nők felszabadításán keresztül egy alulról szerveződő, flexibilis részvételi demokrácia létrehozása került előtérbe.
E kísérleti modell legfejlettebb formája Rojavában létezik. A régióban alapvetően jellemző törzsi gondolkodással élesen szemben álló társadalmi törekvés 12 éve indult, és nagy sikereket ért el azzal, hogy jelentős energiát fektetett a különböző csoportok közötti árkok betemetésére. A közös problémák és esetleges konfliktusok megoldásához pedig a barátság erejét használják. A sikeres társadalmi változást a mozgalom a nők felszabadításán keresztül látja megvalósíthatónak, így számos női szervezet és csoport, illetve duális képviseleti rendszer (1 nő, 1 férfi) működik, különálló női rendőrség is alakult. Kamisli utcáin ebből következően teljesen elfogadott a nyugatiasan öltöző, fedetlen fejű nők látványa.
E kísérlet a Demokratikus Észak- és Kelet-Szíriai Autonóm Adminisztráció (AANES) néven ismert, mely a gyakorlatban a helyi közösségek együttműködését elősegítő koordinációs szerveződés. Nincs központi döntéshozó szerve, dedikált vezetője sem. Leginkább valamiféle bázisdemokrata konföderációnak tekinthető.
Gál-Nádasdi Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy Szíriában a nemzetállami létezésnek nincs is hagyománya, szír nép sincsen, van viszont legalább 10 vallási és 10 etnikai csoport, amelyek keresztül-kasul fedik egymást. Az átmeneti kormányt jellemzően szunnita, muszlim radikálisok alkotják (az igazságügyi miniszter, Sadi Al-Waisi néhány hónapja Idlib tartományban még erkölcstelennek minősített nőket köveztetett meg), Kamisli lakói, és általában az északon élők pedig egyáltalán nem bíznak meg a damaszkuszi kormányzatban, mert emlékeznek még a radikális iszlamisták kegyetlenkedéseire. Az Iszlám Állam elleni harc szárazföldi ereje az itt élőkből álló SDF volt, csapataik pedig tízezres nagyságrendű áldozatokat szenvedtek el.
Információi szerint egyébként az al-Dzsoláni-kormányzatnak nem áll rendelkezésére akkora haderő, hogy azzal érdemi áttörést érhessen el az SDF ellenőrzése alatti területeken, azaz gyakorlatilag patthelyzet alakult ki észak-Szíriában. Az SDF nagyságrendileg 100 ezer fős szárazföldi haderő, amelynek ugyan az irányvonalát a kurdok szabják meg, de a harcosok 60-70 százaléka arab. Ennek az az oka, hogy élhetőbb viszonyokat remélnek attól a demokratikus kísérlettől, amellyel Északkelet Szíriában a kurdok próbálkoznak, mint amit az ország nagyobb részét irányító (de korábban őket pusztító) radikálisok ígérnek.
Mennyire biztonságos a város, ahol él? – érdeklődtünk. Tavaly decemberben, amikor az izraeli légierő gépei az általuk valószínűsített fegyverraktárak és telepített hadieszközök helyszíneit gyakorlatilag az egész ország területén végigbombázták, nagyon komoly infrastruktúrát érintő kár keletkezett. Ez azonban az északi területeket nem érintette. A kurdok lakta térségben a pusztítást a török bombázások okozták. Azóta azonban nyugalom és biztonság van, Kamisli utcáin helyi rendőrök járőröznek, ellenőrzik a csomópontokon az autókat, de jelenlétükkel és intézkedéseikkel az ott élők egyetértenek, mivel az egyenruhások maguk is az ottani közösség tagjai.
Az európai emberekkel szemben szokatlanul nagy a bizalom, ő is kifejezetten baráti fogadtatásban részesült, s bár van, aki a Hungary Helps szíriai tevékenységéről már hallott, Magyarországot nem nagyon tudják elhelyezni a térképen.
Kamisli európai mércével mérve nagyon szegény település, lakossága fejenként havi 100-200 dollár körüli összegből kénytelen megélni. Mezőgazdasági centrum lévén az itt élők elsősorban gabonát termesztenek, de számos olajkút is van a környéken, ezek privát tulajdonban vannak.
Gyakorlatilag bárkinek lehet olajkútja, ezeket nem államosították ugyanis.
A kitermelésből is szert tehetnek jövedelemre, de a bevétel egy bizonyos százalékát a központi adminisztráció elvonja. Ezen túlmenően azonban Szíria ezen részén nincsenek adók. Ezzel, illetve a törökök légitámadásaival függhet össze, hogy a közszolgáltatások is eléggé alacsony színvonalúak. Az összes folyó vize Törökországból érkezik, s bár egyértelmű bizonyíték nincs a tudatos szennyezésre, az itt élők meg vannak győződve arról, hogy a kurd törekvéseket vízszennyezéssel is fékezni akarják.
Mivel vannak keresztények is, az alkoholfogyasztás sem botrányos, alkoholboltokban bárki vehet sört vagy bort. És hogy a nagybetűs Nyugat milyen vonzerővel rendelkezik, azt az is mutatja, hogy már McDonald's és KFC is van, csakhogy ezeknek semmi közük az általunk ismert gyorsétterem hálózathoz.
Mégis mindezek ellenére mi volt a vonzó számára Rojavában? Talán a helyiek életfilozófiája, ami úgy foglalható össze: bár különböző népcsoportokhoz tartoznak, más és más templomokat is látogatnak, alapvetően azonosak a problémáik és örömeik, akkor miért is esnének egymás torkának még helyi szinten is. A HTS elleni harcok így is számos embert tesznek – ahogy ők mondják – mártírrá (legutóbb két újságírót öltek meg célzott dróntámadással). Rájuk etnikumtól és vallástól függetlenül, az utcákon felállított emlékpontokon közösen emlékeznek. Ez az a hely, ez az a darabka szír föld, ahol arabok és kurdok, keresztények és muszlimok békében és barátságban élnek egymás mellett.
(Borítókép: Női felvonulás a nők felszabadításáért Kamisli belvárosában. Fotó: Gál-Nádasdi Márton)