A szíriai lázadók vezetője, aki megdöntötte az Aszad-dinasztia több mint fél évszázados uralmát, nem volt hajlandó kezet fogni a hazájába látogató német külügyminiszterrel, mert az nő. A gesztus elmaradása a polgárháború sújtotta ország jövőjéről árulkodik, mások szerint azonban nem elvárható az azonnali változás.
Kínos volt Donald Trump és Angela Merkel washingtoni találkozója 2017-ben, amikor az akkori amerikai elnök egy 346 milliárd dolláros számlát nyújtott be a német kancellárnak. A fotósok kérlelése ellenére sem voltak hajlandók kezet fogni egymással.
A járvány idején a republikánusok határozottan ragaszkodtak a kézszorításhoz, arra utalva, hogy ellenzik a korlátozásokat, miközben a demokraták kézfogás helyett legfeljebb egy gyöngéd öklözést voltak hajlandók mímelni.
Ugyanennyire üzenetértékű, hogy Szíria új vezetője, Ahmed Husszein al-Saraa nem volt hajlandó kezet nyújtani a német külügyminiszternek, egy hölgynek, aki francia kollégájával együtt érkezett Damaszkuszba azzal a szándékkal, hogy a véres polgárháború után a békés és befogadó hatalomváltást ösztönözzék.
Berlin és Párizs együttműködésre törekszik a Hajat Tahrir as-Sammal, a HTS-sel, a lázadók vezető iszlamista csoportjával, amely szinte pusztán megjelenésével döntötte meg Aszad megroggyant, apjáéval együtt összesen 54 évig tartó uralmát.
Mások egyelőre csak tapogatóznak, hogy valójában ki is Szíria tényleges vezetője, főleg pedig azt próbálják kideríteni, milyen irányba terelik az ország jövőjét. Helyet kap-e a sokszínűség, minden vallási szekta és etnikum, vagy konzervatív, egyesek szerint maradi kormányzásra készül?
Al-Saraa eddig a pluralizmusról és a befogadás iránti szándékáról beszélt, de találkozója Baerbockkal, és az elmaradt kézfogás már most arra utal, milyen jövő vár a nőkre az Aszad utáni Szíriában.
Egyébként a látogatás után a német külügyminiszter arcát felismerhetetlenné tették a közösségi médiában közzétett fotókon, két másik nőt pedig – a tolmácsokat – egyszerűen eltüntettek a képekről.
Al-Saraa egykor hűséget fogadott az al-Káidának, és a nyugati erők ellen harcolt Irakban. Miután 2016-ban szakított a terrorszervezettel, igyekezett elhatárolódni szélsőséges múltjától. A közelmúltban változtatta vissza a harcosként viselt Abu Mohammed al-Dzsolani nevet az eredetire, az Ahmed Husszein al-Saraára.
Egy huszonéves embernek más a személyisége, mint a harmincas–negyvenes éveiben járóknak. Ilyen az emberi természet
– magyarázkodott a CNN csatornán Aszad bukásának előestéjén.
A kézfogás elmaradása egyrészt arra utal, hol helyezkedik el al-Saraa a radikális politikai iszlám spektrumában, de azt is jelezheti, hogyan kell viselkednie, hogy saját harcosai ne fordítsanak neki hátat – jegyezte meg a Politico.
Mindenesetre a befogadókészséget illetően baljóslatú, ha egy iszlám férfi nem hajlandó egy nő szemébe nézni vagy kezet nyújtani neki.
Sok konzervatív muszlim osztja a nézetet, hogy a rokonságban nem álló férfiak és nők nem érinthetik meg egymást. Vannak azonban kivételek.
A szaúdi és az emírségek uralkodói nem tartják eretnekségnek a kézfogást.
A szaúdi király, Fahd 1987-ben férfiasan kezet rázott a Vasladyvel, Margaret Thatcherrel, és azonnal kialakult a kölcsönös bizalom.
Az elmaradt damaszkuszi kézfogás a szírek között is heves vitát gerjesztett a közösségi felületeken. Al-Saraa talán nem is olyan mérsékelt, mint mutatni szeretné? – tették fel a kérdést az ország nőjogi szószólói. Arra emlékeztettek, hogy a HTS Idlibben egyetlen női tisztviselőt sem alkalmazott.
Az is aggasztja őket, hogy al-Saraa Sádi al-Vaiszit nevezte ki ideiglenes igazságügyi miniszternek. A közelmúltban kerültek elő olyan felvételek, amelyeken al-Vaiszi házasságtörés és laza erkölcs miatt nőket ítélt halálra, sőt személyesen felügyelte a kivégzéseket.
A videók felzúdulást váltottak ki, és sokan az átmeneti miniszter haladéktalan menesztését követelték.
Létezik azonban egy árnyaltabb értelmezés is.
Al-Saraának keményen kell egyensúlyoznia a nemzetközi közösség, Európa és az Egyesült Államok elvárásai, illetve saját, hithű harcosainak konoksága között – magyarázta Lina Chawaf szír újságíró, aki 2011-ig jeles televíziós személyiség volt hazájában, amikor maga is kénytelen volt elmenekülni az országból.
Felidézte, hogy al-Saraa nemrég azt követelte egy helyi riporternőtől: tegyen fel fejkendőt, ha interjút akar készíteni vele. Ezek után nem sokkal később nem foghatott kezet Baerbockkal – érvelt Chawaf.
Rögös út lesz
– így vélekedett Szíria átalakulásáról maga az érintett, a német külügyminiszter.
(Borítókép: A Hayat Tahrir al-Sham vezetője és Szíria de facto vezetője Ahmed al-Sharaa találkozik Annalena Baerbock német külügyminiszterrel és Jean-Noel Barrot francia külügyminiszterrel Damaszkuszban Szíriában 2025. január 3-án. Fotó: Hayat Tahrir Al-Sham / Reuters)