Egyáltalán nem csendes és barátságos kampányfinissel zárul az év első választása, hiszen a horvát elnökválasztás második fordulójában mindkét jelölt azzal kívánta bebiztosítani magát, hogy a másikat külföldi ügynöknek, valamint a horvát szuverenitás veszélyeztetőjének próbálta beállítani – csak míg a regnáló baloldali Zoran Milanovic szerint a kereszténydemokrata HDZ által támogatott Dragan Primorac ezt a nyugati hatalmaknak tenné, utóbbi szerint az inkumbens elnök Vlagyimir Putyinnak. Egymás lehazaárulózása mellett a két kampány másik visszatérő eleme az 1991–1995 közötti délszláv háború és az arra való hivatkozás.
Január 12-én, vasárnap tartják a horvát elnökválasztás második fordulóját, ahol a regnáló szociálpopulista Zoran Milanovic kihívója a kereszténydemokrata HDZ által is támogatott Dragan Primorac lesz.
A választás esélyese egyértelműen előbbi, hiszen Milanovic már majdnem az első fordulóban bebiztosította újabb négyéves ciklusát 49,09 százalékos eredményével, azonban akkor végül elmaradt az 50 százaléktól, míg Primorac a szavazatok 19,35 százalékát szerezve jutott be a második fordulóba.
Az első forduló eredménye, valamint a közvélemény-kutatások ellenére Primorac bizakodó, aki azt nyilatkozta, hogy a második forduló kapcsán nulláról indul mindkét jelölt, azonban kampányán is meglátszik, hogy ő az esélytelenebb – a HDZ-vezér miniszterelnök, Andrej Plenkovic már nem olyan aktív a kampány során, mint az első fordulóban, ráadásul Primorac hátránya miatt jóval kockázatosabb kampányt vezet, mint Milanovic.
Milanovic regnáló államfő kampánya túl sokat nem változott a két forduló között: azt továbbra is arra építi, hogy elnökként ellensúlya lenne a szerinte az Európai Uniót gondolkodás nélkül kiszolgáló, a horvát demokráciát leépítő Plenkovic vezette kormánnyal szemben – mindezt annak ellenére, hogy Magyarországhoz hasonlóan a horvát köztársasági elnöknek is inkább csak reprezentációs funkciója van.
A regnáló elnök fő üzenete, hogy kihívója a miniszterelnök meghosszabbított keze lenne a köztársasági hivatalban, így ahogy Plenkovic, szerinte Primorac is nyugati érdekeket szolgál a horvátok helyett.
Új elemként mindössze annyi jelent meg, hogy Plenkovic mellett immáron az elnökjelölt Primoracot is aktívabban támadja, ráadásul hazaárulással vádolva.
Egyrészt nacionalista húrokat megpendítve azzal vádolta meg Primoracot, hogy kampányának tanácsadói a szerb elnök, Aljekszandar Vucic Izraelből érkező zsoldosai, kampányát pedig brüsszeli lobbisták segítik, és az egyetlen cél, hogy sok pénzt keressen a HDZ – ezen állítások közül egyik sem áll túl erős lábakon.
A délszláv háború idején eleinte önkéntesként résztvevő, majd tanulás céljából Amerikába költöző Primoracot többen dezertálással vádolják, amibe Milanovic is beszállt azzal, hogy valójában nem dezertőr, hanem még ennél is rosszabb: menekült volt.
Ezt arra alapozza, hogy Primorac e vád kapcsán felhozott védelme nem állja meg a helyét. Amerikában végül nem kriminalisztikát tanult, hanem orvos lett, és nem a háború alatt segített a megsebesült katonák ellátásában, hanem a háború után az elhunytak azonosításában és a haláluk okának feltárásában – mindezzel egyébként az a Milanovic vádolja, aki a háború idején hadköteles korú volt, azonban diplomataként ő nem szolgált, sőt még csak nem is Horvátországban tartózkodott.
Primorac egyébként azzal védekezik, hogy ő 1991 januárja és júliusa között önkéntesként szolgálta hazáját, de állítása szerint már 1990-ben is ily módon szolgálta hazáját, csak arról nincs hivatalos igazolása. 1995-ben pedig azért tért vissza, hogy segíthessen azonosítani a halottakat, amivel egyébként a háború legvéresebb időszakát hagyta ki, emiatt még a HDZ-ben is vannak olyan hangok, akik dezertálással vádolják.
Ezzel egyébként Milanovic nem csak a politikába 15 év után visszatérő Primorac jellemét akarja gyengíteni, hanem a nacionalista, szélsőjobboldali szavazók felé akar kiszólni.
Az 1991–1995-ös délszláv háború sebei ugyanis nem teljesen gyógyultak be, a mostani elnökválasztás is megmutatta, hogy Horvátországban 30 évvel később is lehet ezzel a témával kampányolni. Azzal, hogy Milanovic hangsúlyozza, hogy Primorac a háború idején Amerikában volt, valamint Vucic szerb elnökkel próbálja összekötni, a horvát nacionalistákat próbálja meggyőzni, hogy szavazzanak inkább rá.
De nem Milanovic az egyedüli, aki épp a szélsőjobboldal felé próbálja kinyitni ernyőjét. Primorac egy elég széles, a centrista liberálisoktól egészen a szélsőjobbig terjedő választási koalíciót próbál felépíteni, amikor egyszerre vádolja meg Milanovicot azzal, hogy az ő elnöklésével Horvátország nem nyugatra fordulna, ahova tartozik, hanem keletre, valamint azt ígéri, minden erejével akadályozni fogja Szerbia csatlakozását az Európai Unióhoz.
Az egyébként baloldali, de társadalmi kérdésekben inkább konzervatív Milanovicot próbálja összemosni az újbaloldali pártok társadalompolitikai ideájával, miközben csakúgy, mint Milanovic őt, Primorac is Vucic szerb elnök kiszolgálásával vádolja, amihez a jobboldali jelölt még Vlagyimir Putyin orosz elnököt is hozzácsatolja.
Pirmorac fő üzenete továbbra is az, ami az első fordulóban volt, és amivel a jelöltek egymást vádolják: szerinte Milanovic veszélyezteti a horvát szuverenitást, és a horvátok helyett valójában idegen érdekeket szolgálnak
– csak míg Milanovic szerint Primorac a miniszterelnök Plenkovic meghosszabbított kezeként Nyugatnak árusítaná azt ki, addig Primorac szerint Milanovic keletnek.
Utóbbit például azzal próbálja alátámasztani, hogy a Politico is közölte azt a kutatást, ami szerint orosz és szerb botok, illetve trollok buzdítanak online a regnáló elnökre való szavazásra, miközben az orosz állami médiumok is pozitívan írnak Milanovicról.
A putyinozással leginkább a liberálisokat próbálja megszólítani, míg a vucicozással, Szerbia EU-csatlakozásának lassításának ígéretével, valamint Milanovic „összewoke-ozásával” már a nacionalista érzelműket és a szélsőjobboldalt próbálja elérni.
Azonban kérdéses, hogy ez mire lesz elég, hiszen például Plenkovic miniszterelnök látványosan távol marad a kampányától, egy-két nyilatkozaton és közösségi oldalra feltöltött bejegyzésen kívül, ami sokat elárul, hogyan vélekednek a HDZ-ben Primoric esélyeiről.
A legutolsó, közvetlenül a kampánycsend előtt kiadott közvélemény-kutatás szerint egyébként Milanovic nagyon könnyű győzelmet szerezhet:
jelenleg Milanovicot 67,4 százalékpontra mérik, míg Primoracot 26,8 százalékpontra.
Ráadásul a kutatás szerint az előző fordulóban kiesett jelöltek szavazói is többségében Milanovicot preferálják a második fordulóban, mindössze a párszázalékos, a parlamenti választáson az ötszázalékos küszöböt meg sem ugró jelöltek között népszerűbb egy hajszálnyival az egykori oktatásügyi miniszter a regnáló elnökkel szemben.
Így a választás után vélhetően megmarad a status quo, aminek mind Milanovic és az őt támogató szocialisták, valamint Plenkovic miniszterelnök és a HDZ is örül: így mindkét oldal mutogathat a másikra, ha valami probléma van, és Plenkovic és Milanovic is hivatkozhat a másikra érvként, hogy miért maradjanak pozícióikban.
Megkezdődött az elnökválasztás második fordulója Horvátországban, vasárnap reggel hét órakor kinyitottak a szavazóhelyiségek – számolt be a történtekről a Magyar Távirati Iroda helyszíni tudósítója.
Az elnökjelöltekre 6755 helyen adhatja le voksát a szavazásra jogosult, valamivel több mint 3,7 millió polgár, belföldön 6650, külföldön pedig 105 szavazóhelyiségben. Horvátországon kívül 38 országban lehet az urnákhoz járulni.
A választói névjegyzékbe csak azok kerülhettek be, akiknek érvényes bejelentett lakcímük és személyi igazolványuk is van Horvátországban. Ami a diaszpórát és a szomszédos országokban élő – például a nagyszámú, horvát állampolgársággal és szavazati joggal rendelkező boszniai – horvátokat illeti, közülük csak azok szavazhatnak, akik regisztrálták magukat a választói névjegyzékbe.
A szavazópolgárok 19 óráig adhatják le voksaikat. Az első hivatalos részeredményeket várhatóan este nyolc órától hozza nyilvánosságra az országos választási iroda.
(Borítókép: Egy férfi biciklizik Dragan Primorac elnökjelölt plakátja mellett Zágrábban 2024. december 16-án. Fotó: Antonio Bronic / Reuters)