A Katmandu völgyében található apácazárdában valamennyi nő a „Jigme”, azaz „rettenthetetlen” becenevet viseli. Az apácák a Drukpa vonalhoz tartoznak, egy 1000 éves buddhista rendhez, amely a Himalájában született, amikor az alapító, aki a Gyalwang Drukpa címet viseli, állítólag tanúja volt kilenc sárkány csodálatos repülésének az égen. Manapság a rendhez összesen 800 nővér tartozik, akik 4 kolostorban élnek.

A nőknek a Himalájában évszázadok óta meg kellett küzdeniük a férfi buddhista szerzetesek mellett elfoglalt egyenrangú helyükért. A vallási diktátumok és a társadalmi hierarchiák miatt nem vehettek részt filozófiai vitákban, nem vezethettek imákat, és nem kaphattak teljes felszentelést.

A fizikai megerőltetéssel járó tevékenységektől eltiltották őket, ezért jellemzően „női jellegű” munkákra, többek között főzésre és takarításra szorultak a kolostorokban és templomokban. Sokuknak azt mondták, hogy a „jólneveltség” elvezeti őket a megvilágosodáshoz, és segít nekik, hogy a következő életükben szerzetesként térjenek vissza.

A dolgok több mint 30 évvel ezelőtt azonban megváltoztak, amikor a Drukpa szekta reformmozgalmat indított Jigme Pema Wangchen vezetésével, akit a Gyalwang Drukpa 12. inkarnációjának tartanak.

Wangchen célja a nemek közötti egyenlőség előmozdítása volt iskolák, orvosi klinikák és meditációs központok létrehozásával szerte a Himalájában. Ezáltal szerette volna megszakítani az évszázados hagyományokat, és fel akarta hatalmazni az apácákat, hogy a szekta vallási üzenetét a kolostorok falain kívülre vigyék. 

Wangchen a házimunkát háttérbe szorította, a nőket reflektorfénybe helyezte, és arra ösztönözte őket, hogy imádkozzanak és meditáljanak, de tegyék mindazt, amit férfi társaik is. Az apácákat arra is kiképezte, hogy kántormesterekké váljanak, ami korábban csak a férfiaknak volt fenntartva.

A kungfuapácák küzdelme a nemek közötti egyenlőségért

Wangchen 2009-ben nyitotta meg a zárdát, amelynek jelenleg 300, hat és ötvennégy év közötti tagja van. „Azért kungfuzunk, hogy mentálisan és fizikailag fitten tartsuk magunkat, célunk a nők szerepvállalásának és a nemek közötti egyenlőségnek az előmozdítása” – mondta a 23 éves Jigme Jangchub Chosdon apáca, aki az indiai Ladakhból származik.

Az apácák alapvetően Bhutánból, Indiából és Nepálból jöttek, és mindannyian a kungfut, az önvédelmet és erőt szolgáló kínai harcművészetet tanulják.

„A kungfuból nyert önbizalommal szeretnék segíteni a közösségnek, a fiatal lányoknak, hogy felépítsék saját erejüket” – mondta a 24 éves Jigme Yangchen Gamo, a nepáli Ramechhapból származó apáca.

Az apácazárdák honlapja szerint a nemek közötti egyenlőség, a fizikai erő és a minden élőlény iránti tisztelet kombinációja a rend visszatérését jelenti „valódi spirituális gyökereihez”.

Az Indiából származó 30 éves Jigme Konchok Lhamo elmondta, hogy fő célja, hogy Buddhához hasonlóan, aki 2600 évvel ezelőtt megalapította a buddhizmust, elérje a megvilágosodást. „De egyelőre, mivel normális ember vagyok... azt hiszem, inkább arra fogok koncentrálni, hogy másokon segítsek” – fogalmazott. „Másokon segíteni a mi vallásunk.”

Carrie Lee, önkéntes a Live to Love, a himalájai közösségek megerősítésével foglalkozó nonprofit szervezet korábbi elnöke szerint a Gyalwang Drukpa a Drukpa tanítások legmagasabb szintjét adta az apácáknak, hogy támogassa és felemelje őket.

2008-ban, amikor vietnámi követői meglátogatták az apácazárdát, hogy szentírásokat tanuljanak és az imák során használt hangszereken játszanak, azt a feladatot kapták, hogy az apácákat bevezessék a harcművészetekbe. Azóta több mint 1000 apácát képeztek ki az alapokra, és csaknem százan csatlakoztak az intenzív órákhoz, hogy edzőkké váljanak.

„A kungfu jót tesz a testnek és az elmének” – mondja Wangmo, aki a Himachal Pradesh-i Kullu kisvárosból költözött Nepálba. „Amellett, hogy jó kondícióban tart minket, az edzésprogram növeli az összpontosítást és a koncentrációt.”

Az apácák élete

A napi rutin fárasztó. A nővérek hajnali 3-kor kelnek, két órán át meditálnak, majd egyórás közös imaóra következik a zárda fő templomában, melynek során keresztbe tett lábbal ülnek a padokban, énekelnek és kántálnak.

A reggeli imákat bemelegítő foglalkozások követik. Az apácák köröket futnak a kertben, és katonai stílusban kúsznak le a lépcsőn, mielőtt a kungfu különböző formáit gyakorolják.

Reggeli után olyan órák következnek, mint a szentírástanulás és a hangszeren való játék, valamint a kántálás és a rutinmunka. Az este egy újabb meditációs és imaciklust tartalmaz.

Legfőbb cél a közösség segítése

2010 óta, az Indiában egyre gyakoribbá váló szexuális támadások közepette az apácák úgy döntöttek, hogy fiatal nőknek tanítják a harcművészeti formát, hogy segítsenek nekik megvédeni magukat. Minden nyáron önvédelmi workshopokat tartanak Ladakhban, ahol olyan technikákat tanítanak, mint a lefogások és ütések. Emellett eljátsszák a lehetséges szexuális támadási forgatókönyveket, és bemutatják, hogyan kezelhetik a nők a problémákat az utcán és más nyilvános helyeken.

A nővérek a feje tetejére állították a konvenciókat azzal, hogy a harcművészeteken keresztül összehangolták spirituális küldetésüket a nemek közötti egyenlőséggel. Az imák és a spirituális feladatok mellett festőként, vízvezeték-szerelőként, kertészként, villanyszerelőként, kőművesként és művészként dolgoznak, emellett könyvtárat és klinikát is vezetnek.

2015-ben, miután egy 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Nepált, amely mintegy 9000 halálos áldozatot követelt, az apácák akcióba lendültek. Segélycsapatokra osztották magukat, és gyalog indultak, hogy élelmiszert, vizet, takarókat és gyógyszereket osszanak szét a közeli falvakban.

Amikor meghallották, hogy az alacsonyabb jövedelmű családok viszonylag ismeretlen emberekkel küldik el lányaikat, akik „jobb lehetőségeket” ígérnek nekik, anélkül, hogy tudnák, hogy ezzel akaratlanul is segítik az emberkereskedelmet, az apácák évente kerékpáros túrát indítottak, 2000 kilométert tettek meg Katmanduból Ladakhba és vissza. Faluról falura tekertek, ahol találkoztak a családokkal, és arról beszéltek, hogy a lányok ugyanúgy hozzájárulhatnak a társadalomhoz, mint a fiúk, és hangsúlyozták az emberkereskedelem veszélyeit.

Míg a zárdát a Covid–19 idején bezárták a nyilvánosság elől, az apácák maszkok, szappanok és kézfertőtlenítők osztogatásával, valamint a társadalmi távolságtartás fontosságának elmagyarázásával tették a dolgukat. A kungfuapácák minden évben ökopadyatrákra (ökosétákra) is járnak, hogy összegyűjtsék a műanyagot és a szemetet, és a helyieket a környezetbarát gyakorlatokra oktassák. Indián és Nepálon keresztül kerékpároznak, hogy a világbékét és a zöldközlekedést népszerűsítsék.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.

(Borítókép:  Apácák kungfut gyakorolnak a Druk Amitabha kolostor fő temploma előtt Katmanduban, Nepálban 2023. augusztus 18-án. Fotó: Skanda Gautam / Northfoto)