Információk szerint az ukránok ellen az oroszországi Kurszkban harcoló észak-koreai katonák óriási veszteségeket szenvednek összecsapásról összecsapásra, azonban az ukrán katonák úgy vélik, kemények, jól edzettek és fegyelmezettek az oroszoknak segédkező katonák. Ráadásul Kim Dzsongunnak nem is az számít, mennyien esnek el, hanem hogy ezzel szorosabbá teheti az orosz–észak-koreai kapcsolatokat, valamint a már több mint fél évszázada nem háborúzó hadserege felbecsülhetetlen tapasztalatokat szerez a csatatéren.
Még 2024. október végén jelentek meg az első hírek, hogy Oroszország észak-koreai katonák segítségével próbálja visszaszorítani a még augusztusban Ukrajna által elfoglalt Oroszországhoz tartozó kurszki területet. Bizonyos források szerint a 10–12 ezer észak-koreai katona érkezése fordulópont a csatatéren:
ez volt ugyanis az első alkalom, hogy egy harmadik ország reguláris csapata is aktív résztvevőjévé válik a háborúnak.
Nem véletlen, hogy az Ukrajnát támogató nyugati országok, valamint Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is elítélte az észak-koreai katonák érkezését Oroszországba. Később már az ukrán elnök is arra figyelmeztetett, hogy a világ legtöbb katonáját felsorakoztató hadsereg akár nagyságrendileg ennél is több katonát küldhet a frontra.
Annak ellenére, hogy a Koreai Néphadsereg már október végén megérkezett Oroszországba, az első fegyverváltásra novemberig, bizonyos források szerint decemberig kellett várni az ukrán és észak-koreai katonák között. Az AP amerikai hírügynökség nemrégiben egy riportot közölt, hogy az elmúlt hónapokban hogyan változott az észak-koreai katonák használata, valamint az milyen következményekkel járhat a jövőben. A következmények pedig nem állnak meg az orosz–ukrán határnál.
Észak-Korea létszámra ugyan a világ legnagyobb hadseregét tudja felmutatni – a hivatalos adatok szerint 950 ezer aktív és 420 ezer tartalékosból áll, míg az Egyesült Államok hadseregénél e két szám 452 ezer és 325 ezer –, azonban ahogy a katonáknak, így a vezérkarnak sincs valódi, háborúban szerzett tapasztalata, hiszen a koreai háborúban 1953-ban kötött tűzszünet érvényében maximum csak a demilitarizált övezetben történhetnek kisebb incidensek.
Emiatt nem meglepő, hogy az AP-nek név nélkül nyilatkozó katona, valamint szakértők is arról számoltak be, hogy a kurszki területen szolgáló észak-koreai katonák eleinte tapasztalatlanságból következő hibákat vétettek: viszonylag egymáshoz közel, csoportosan vonultak a nyílt terepen, ami miatt könnyű célpontok voltak a drónok számára.
De más helyszíneken, például az erdőkben is rendezetten, egy sorban, csoportosan vonultak, ahogy gyakran a kiképzések során szokták.
Ez a tapasztalatlanság mellett annak is köszönhető, hogy a Koreai Néphadsereg katonai doktrínája csaknem fél évszázados, azaz rendkívül elavult.
Ezenkívül az ukrajnai háborúban egy számukra nem ismert helyszínen, idegen ellenséggel és harcmóddal találkoztak: például az orosz, valamint ukrán katonákkal szemben nem volt gyakorlatuk, hogyan védekezzenek a lakosság számára is elérhető drónok ellen, amiket egyszerű házi módszerekkel katonai célra alakítottak át – utóbbiban a világon egyébként nem sok hadseregnek van tapasztalata.
Ugyanakkor az AP-nek megszólalók elismerően beszéltek az észak-koreai katonákról:
Eleinte követtek el hibákat, azonban hamar alkalmazkodtak, fizikailag felkészültek, jól képzettek és szigorúan tartják a katonai szabályokat.
Kiképzésük és fizikai képességük mellett harci moráljuk miatt is kemény ellenségnek számítanak, hiszen már gyerekkoruk óta arra kondicionálják őket, hogy a legnagyobb dicsőség a hazát és annak vezetőit szolgálni, a fegyverletétel pedig a legnagyobb szégyennek és ennek a gondolatnak az elárulásának számít.
Az észak-koreai katonák emiatt mindig tartanak maguknál egy lőszert, hogyha körbekerítené őket az ellenség, akkor inkább végezzenek magukkal, hiszen így a megaláztatás mellett a vallatást és a katonai titkok elárulását is elkerülni – emiatt sem véletlen, hogy mindössze idén januárban sikerült először élve elfogni egy észak-koreai katonát. (A The Wall Street Journal nemrég közölt egy észak-koreai katona naplójából részleteket, amiben nagyon sok bejegyzés Kim Dzsongun észak-koreai diktátorról és az ő dicsőítéséből állt.)
Ennek ellenére veszteségeik nagyok – az ukrán becslések szerint akár négyezer észak-koreai is meghalhatott már. Az Egyesült Államok szerint ez a szám ezerkétszáz körül lehet – ami vélhetően az oroszoktól kapott kevés információ, valamint elégtelen felszereléseik miatt köszönhető. Az észak-koreai katonák ugyanis többségében nem használnak olyan modern eszközöket, mint például a drónok, de gyakran eleve gyalog közelítik meg a bevetés helyszínét, nem pedig szállítják őket.
Ezenkívül az oroszok az észak-koreaiakra feláldozhatóként tekintenek.
Jeremy Kirb, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának a szóvivője még december végén nyilatkozta, hogy az észak-koreai csapatok többségében gyalog harcolnak és ukrán állásokra tömegeket küldenek, ami nem túl hatékony.
Mit fentebb írtuk, a legtöbb észak-koreai katona nem rendelkezik valódi harci tapasztalattal, illetve jelenleg a veszteségeik is igen magasak, hogy annak egyéni szinten nagy hatásai legyenek.
Ugyanakkor a veszteségek ellenére Észak-Korea számára így is sok haszonnal jár a Kurszki területen való részvételük.
Egyrészt több évtized óta ez az első aktív háború, aminek részei, ami nemcsak a frontvonalra küldött katonáknak jelent tapasztalatot, hanem az őket irányító parancsnokoknak, illetve a vezérkarnak is.
A tapasztalatszerzés ugyanis segít az észak-koreai katonai doktrína felfrissítésében. Például a csapatmozgásban a kiképzésen megtanult eljárást még akkor dolgozták ki, amikor nem voltak drónok, a tűzérség pedig nem volt olyan pontos, mint manapság. E tapasztalatokat pedig párosítva a rendkívüli fegyelmükkel és kemény kiképzéssel már rövidtávon is megerősítheti a hadsereget.
A háborúban való részvétele miatt Észak-Korea Oroszország által hozzájut olyan technológiákhoz és fegyverekhez, amik eddig számukra nem voltak elérhetők. Továbbá az észak-koreai jelenlét a két ország közötti szövetséget is erősíti, ami a nemzetközileg elszigetelt Kim Dzsongun számára szintén egy fontos szempont.
(Borítókép: Ukrán katona a fronton 2025. január 10-én. Fotó: Wolfgang Schwan / Anadolu / Getty Images)