A 2024-es, sikeres újraválasztási kampányában Donald Trump leendő amerikai elnök megígérte, hogy megtisztítja a hadsereget a „woke” tábornokoktól.
Nem sokkal novemberi győzelme után a The Wall Street Journal arról számolt be, hogy átmeneti csapata végrehajtási rendeletet dolgozott ki egy nyugalmazott magas rangú katonatisztekből álló úgynevezett harcos testület felállítására, amelynek feladata, hogy azonosítsa azokat a szolgálatban lévő tábornokokat és admirálisokat, akiket el kellene bocsátani. Eközben más médiajelentések szerint Trump csapata saját listát állított össze azokról a tábornokokról, akiket el kell távolítani posztjukról, és esetleg hadbíróság elé kell állítani.
Nem meglepő, hogy a Trump-kormányzat a hadsereget veszi célkeresztbe. Amikor először lépnek hivatalba, a populisták gyakran próbálnak a fegyveres erők kegyeibe férkőzni azzal, hogy a nyilvánosságot a tisztek és katonák, különösen az elesettek tiszteletére buzdítják. De ez a viszony a hadsereggel általában rövid életű, mert a populisták nem bírják elviselni az erős, független intézményeket, amelyek megakadályozhatják őket abban, hogy azt tegyék, amit akarnak. Olyan országokban, mint Magyarország, India, Izrael, Lengyelország és Törökország, a populista vezetők végül a hadsereg ellen fordultak – írja a Foreign Affairs hasábjain Donald Kress, a Minnesotai Egyetem politikatudományi tanszékének professzora.
Különböző módon támadták a vezető tiszteket, mint inkompetens vagy hazaáruló elitet, leszerelték azokat, akiket hűtlennek tartottak, és politikai szövetségeseket neveztek ki helyettük. Átvették a hagyományosan autonóm katonai funkciók irányítását, és átalakították a katonai parancsnoki struktúrákat. Retorikai támadásaik aláásták a felső vezetésbe vetett közbizalmat, és a hadsereg politizálására tett erőfeszítéseik következtében országaik fegyveres erői kevésbé voltak képesek felvenni a harcot a nemzetbiztonsági fenyegetésekkel szemben.
Senkit ne tévesszen meg a Trump-csapat állítása, miszerint célja, hogy a főtisztek leépítésével megerősíti az amerikai hadsereget. A cél pontosan az ellenkezője; a hivatásos hadsereg gyengítése valójában sok populista vezető lépése a hatalom megszilárdításában. Ha Trump – populista társaihoz hasonlóan – második ciklusát arra használja fel, hogy aláássa a hadsereg függetlenségét és szakmaiságát, és még inkább átpolitizált erővé alakítsa azt – akkor azzal mind az amerikai demokrácia, mind az amerikai fegyveres erők háborús harci képessége csorbulni fog.
A harctéren elesettek ideális alanyai a populista propagandának. Nem cáfolhatják azokat a politikusokat, akik azt állítják, hogy vidáman vonultak a csatába, és habozás nélkül néztek szembe a végzetükkel, és nem érvelhetnek nyilvánosan azzal, hogy szenvedésük értelmetlen áldozat volt. Sok populista vezető ezért azzal kezdi karrierjét, hogy a nemzet polgári vallásának középpontjába helyezi a katonaság ünneplését és különösen az elesettekről való megemlékezést. 2014-es kampánya során például Narendra Modi indiai miniszterelnök Bharatiya Janata Pártja támogatta a nemzeti háborús emlékmű megépítését a delhi India Gate-nél, egy olyan projektet, amit a hadsereg már több mint fél évszázaddal korábban javasolt. Miután miniszterelnök lett, Modi az emlékmű megépítését prioritássá tette.
Miután a populista Jog és Igazságosság párt 2015-ben hatalomra került Lengyelországban, arra ösztönözte a lengyeleket, hogy tiszteljék az antikommunista partizánokat, akik a második világháború alatt a szovjet hadsereg és a kommunista lengyel kormány ellen harcoltak 1947-ig. Emléknappal tisztelgett előttük, életrajzokat adott ki, és mauzóleumot épített emlékükre a varsói nemzeti katonai temetőben. Az új iskolai tantervek jelentős figyelmet szenteltek annak, hogy a partizánokat a fiatal lengyelek inspirációjaként mutassák be.
Oroszországban eközben Vlagyimir Putyin elnök kultuszt teremtett a második világháború körül, amelyet Oroszországban „nagy honvédő háború” néven ismernek. Újraélesztette és átnevezte a Vörös Hadsereg napját a Haza védelmezőinek napjává, és újramilitarizálta a Vörös téren évente megrendezett győzelem napi ünnepségeket, amelyek a hidegháború utáni, 1990-es években elvesztették ezen jellegüket. Ezeken az eseményeken Putyin kiemelkedően nagyra értékelte az élő veteránokat mint a mai orosz polgárok példaképeit.
Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök felkarolta a katonai szimbólumokat és retorikát. 2011-ben, egy évvel hivatalba lépése után újra felállította a Parlamentben azt a díszőrséget, amely az első és a második világháború között a magyar koronát védte, később pedig új, különleges katonai egységeket hozott létre a Parlament és az elnöki palota számára. Orbán alatt a magyar iskolák védelmi célú tantervet fogadtak el, amelynek célja – Orbán egyik védelmi minisztere szerint –, hogy a magyar fiataloknak „egy egyre személytelenebb világban az összetartozás érzését nyújtsa” – fogalmaz a szerző.
Miután Trump 2020 novemberében vereséget szenvedett a választásokon, ő és támogatói nyilvánosan is azon dolgoztak, hogy bemocskolják az amerikai hadsereg hírnevét. Ahogy a „kritikai fajelmélet” a jobboldali politika középpontjába került, konzervatív politikusok és szakértők többször is a hadsereg „woke hozzáállását” okolták az elmúlt két évtized harctéri küzdelmeiért; a 2021 augusztusában bekövetkezett szerencsétlen afganisztáni kivonulás új lendületet adott ennek a támadássornak. A vádak, miszerint a hadsereg vezetése hanyag volt, és hogy
a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás programjai aláásták a harcképességét, és toborzási válságot okoztak, a republikánusok szokásos retorikájává váltak.
„Talán senki sem lepődött már meg a múlt héten, amikor kiderült, hogy Donald Trump amerikai elnök „veszteseknek” és „balekoknak” nevezte az amerikai háborús áldozatokat, mint egykori középiskolai osztálytársa, George M. White – írta 2020-ban megjelent cikkében a CNN.
Az Atlantic magazin akkori tudósítása szerint az első világháború befejezésének 100. évfordulója alkalmából tett franciaországi útja során Trump „balekoknak” nevezte azt a több mint 1800 amerikai tengerészgyalogost, akik Belleau Woodnál vesztették életüket. Jelezve, hogy nem érti, miért avatkozott be egyáltalán az Egyesült Államok 1917-ben Európában, Trump állítólag azt is megkérdezte:
Kik voltak a jó fiúk ebben a háborúban?
Trump hozzáállása a hadsereghez tehát alapvetően ambivalens: kigúnyolja a szolgálat, az áldozatvállalás vagy a fegyelem gondolatát, de szereti a csillogó kitüntetéseket, a nagy parádékat és a halálos fegyvereket. Kemény és agresszív vezetőnek igyekezett beállítani magát, aki jobban érti a hadsereget, mint a tábornokok, mégis többször is igyekezett elkerülni a háborút.
Donald Trump volt elnöknek a választások napján tett azon javaslata, hogy az amerikai hadsereget a „belső ellenség” elleni küzdelemre kellene használni, újra felerősítette az aggodalmakat azzal kapcsolatban, hogy mit kérhet az amerikai haderőktől, ha megnyeri második ciklusát a főparancsnoki tisztségben.
És éppen az alatta szolgáló magas rangú katonai vezetők azok, akik a legerősebben kongatták meg a vészharangot Trump miatt.
(Borítókép: A díszőrség tagjai puskákat készítenek elő a tisztelgéshez New Yorkban 2015-ben. Fotó: Pacific Press / Getty Images)