Február 23-án tartják Németországban az előrehozott szövetségi választásokat, miután az Olaf Scholz vezette SPD–Zöldek–FDP-kormány még novemberben megbukott. A kampányok már javában zajlanak, a pártok pedig már be is mutatták, mire kérnének felhatalmazást a választóiktól. Azonban a potenciális koalíciós partnerek között sok témában nincs egyetértés, emiatt kemény kampányra lehet számítani.
Ugyan már az Olaf Scholz vezette kormány novemberi bukása óta lényegében kampányolnak a német pártok, hivatalosan csak nemrég kezdődött meg a kampányidőszak Németországban.
A szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) és az Olaf Scholz vezette szociáldemokrata SPD is múlt héten, január 11-i hétvégén tartotta pártkongresszusát, amivel immáron hivatalosan is megkezdték a kampányokat a pártok.
Míg az AfD kancellárjelöltje, Alice Weidel a párttagokat és szimpatizánsokat feltüzelő beszédet tartott, addig Scholz beszéde már nem volt olyan motiváló – azonban a közvélemény-kutatások szerint jelenleg harmadik helyre mért SPD kancellárjelöltje azért így is jelezte, nem adja fel harc nélkül, és a legutóbbi választáshoz hasonlóan meglepetésre készül.
De milyen programra kérnek felhatalmazást a választóktól a pártok, és milyen ígéretekkel próbálják meggyőzni a választókat?
A választás egyértelmű esélyese a jobbközép-kereszténydemokrata CDU és CSU alkotta pártszövetség, mivel az uniópártoknak is nevezett pártszövetség a kutatások átlaga szerint 31 százalékponton áll, amivel kényelmes, tíz százalékpontos előnye van a második AfD-vel szemben.
Kancellárjelöltjük, Friedrich Merz leginkább az immáron második éve zsugorodó német gazdaság helyzetével, valamint a migrációval szembeni keményebb fellépés ígéretével próbálja rávenni a választókat, hogy február 23-án szavazzanak rá és az uniópártokra.
Merz még december 17-én mutatta be az uniópártok közös programját a CSU-elnök – egyben bajor miniszterelnök – Markus Söderrel, ami a politikai változás Németországban címet kapta.
Programjában az uniópártok azt ígérik, egy Merz vezette kormány elhozná mindenki számára a jólétet, biztonságossá és szabaddá tennék Németországot, valamint összehozná a megosztott embereket.
Merzék a német gazdaság fellendítését az adócsökkentésekben, valamint a különböző szociális védőhálók, például a munkanélküli segély csökkentésében látják.
A programbemutatón Merz arról beszélt, szerinte sokan azért nem dolgoznak, mert a járadékból megélnek, ezért azt szeretnék, hogy ténylegesen csak az kapjon segítséget, akinek arra szüksége van, mindenki mást pedig visszaterelnének a munkaerőpiacra. Ezenkívül csökkentenék a munkabérre vonatkozó adókat: a túlóra nem lenne adóköteles, míg az egyéb társadalombiztosítási járadékokat 40 százalékkal csökkentenék.
Gazdasági terveikhez még hozzátartozik, hogy a már nyugdíjas korúak kétezer euróig adómentesen dolgozhatnának.
Programjukban ezenkívül keményebb fellépést ígérnek az illegális migrációval szemben, valamint felgyorsítanák a kitoloncolásokat is. Külpolitika kapcsán pedig Ukrajnának több támogatást ígérnek, valamint Scholzcal ellentétben Merz engedné a német gyártmányú Taurus-rakéták oroszországi célpontok elleni bevetését is – igaz, Söderék már nem, így e kapcsán nincs egyetértés az uniópártok között.
A honvédelemre minimum a GDP 2 százalékát költenék, de nem tartják kizártnak a 3 százalékot sem.
Az egykoron a keletnémetek pártjának fémjelzett, az elmúlt években azonban már Nyugat-Németországban is megerősödő AfD már régóta a közvélemény-kutatások második helyén áll, jelenleg a kutatások átlagai 21 százalékpontra teszik a támogatottságukat.
A párt leginkább két kérdéssel foglalkozik a kampány során: ez pedig a migráció, valamint az Európai Unióból és az eurózónából való kilépés.
A párt nemrégiben Karlsruhében például repülőjegyre hasonlító szórólapokkal próbálta felhívni a figyelmet a migrációval kapcsolatos álláspontjára: a párt már a német határon megállítaná a menedékkérőket, akiknek a kérelmeit ezután Németországon kívül vizsgálnák ki, ezenkívül pedig felgyorsítanák a kitoloncolásokat, amit a párt „remigrációs” tervként emleget – nemcsak az illegálisan, hanem a legálisan Németországban tartózkodók egy részét is kiutasítanák az országból.
Gazdasági terveik között szerepel az Angela Merkel által még a kétezres évek elején megkezdett, majd Olaf Scholz idején tavaly befejezett atommentesség eltörlése – az AfD az energiapolitikát tekintve nem a megújuló energiában, hanem az atomerőművek, valamint a szénerőművek újranyitásában látja a jövőt, ami reményeik szerint a német gazdaságra jótékonyan hatna.
Ugyanakkor a többi párthoz képest eltérő programpontjuk az Európai Unióból való kilépés: Weidelék szerint ugyanis Németországnak el kellene hagyni az EU-t, valamint vissza kellene vezetni a saját nemzeti valutáját. Egy Alice Weidel vezette szövetségi kormány az ukrajnai háború kapcsán azonnal leállítaná a Kijevnek szánt támogatásokat, ezenkívül ellenzi az Oroszország elleni szankciókat, valamint az amerikai fegyverek jelenlétét Németországban.
Egyébként a NATO-tagságot támogatják a pártban.
Ezenkívül az elmúlt évtizedben a szélsőjobb által olykor jogosan, néha túlozva támadott woke ellen is fellépne: a párt választási programja szerint a család anyából, apából és gyerekekből áll, fellépnének a transzjogok ellen, ahogy a woke-társadalom ellen is.
A német pártok közül az egyik legnehezebb helyzetben talán az SPD van. A németek többsége az általuk vezetett kormányt okolja mindenért – legtöbb esetben jogosan –, miközben kancellárjelöltjük, Olaf Scholz rendkívül népszerűtlen – nem véletlen, hogy a pártban sokan a Demokrata Párt kártyáját előhúzva lemondásra szerették volna kényszeríteni kancellárjukat, azonban ez a szocdemeknek végül potens, alternatív jelölt hiányában nem jött össze, az erre a szerepre kinézett Boris Pistorius azt ugyanis nem vállalta.
Mivel a német választókat a gazdasági helyzet aggasztja leginkább, ezért Scholzék programja is ezen problémára ígérne válaszokat.
Ha Scholz maradna a kancellár, megreformálnák az adósságféket, hogy így növeljék a kormány mozgásterét a költségvetésben.
Ezzel számításaik szerint több milliárd euró lenne elérhető, amit részben infrastruktúrára-fejlesztésre költenének, részben pedig Németországba befektető cégeknek nyújtanának adókedvezményt, hogy így növelhessék az országba irányuló tőke és a beruházások mértékét.
Olaf Scholz a január 11-i pártkongresszuson tartott beszédében leginkább a szélsőjobboldal egész Európában érzékelhető erősödésével riogatott, Donald Trump visszatérésével és azzal, hogy Ausztriában valószínűleg egy szélsőjobboldali kancellár fogja majd vezetni a kormányt, emiatt szerinte nincs itt az ideje, hogy az uniópártok vezessék az országot.
Legutóbbi, 2021-es választási programjához képest annyi változott, hogy immáron nem 12 euróra, hanem 15-re emelné a szövetségi minimálbért,
ezenkívül a kormányprogramban beígért, majd nem teljesített évi 400 ezer új lakásépítés helyett csak a lakbérplafon megtartását ígérte, amennyiben február 23-a után ő maradhatna a német szövetségi kormány élén.
A párt oldalán elérhető választási programjukban egyébként az szerepel, hogy a gazdaság ismét növekedni fog, és a munkahelyek stabilabbak lesznek, ezenkívül egy zöld, szolidáris jövőt és megfizethető lakhatást ígért.
Scholz ezenkívül próbálja magát a béke kancellárjaként pozicionálni magát – nem véletlen, hogy decemberben Putyinnal telefonon egyeztetett, valamint Merzhez képest ellenzi a Taurus-rakéták oroszországi célpontok elleni használatát. A pártot jelenleg 16 százalékpontra mérik, azaz 2024-hez képest eddig nem igazán sikerült növelni a támogatóikat.
Az SPD-hez hasonlóan az ökobaloldali Zöldek és kancellárjelöltjük, Robert Habeck is hasonló dolgokat ígér: Habeckék a Közösen növekedni-re keresztelt programjukban is egy zöldebb, tisztább és szolidárisabb jövőt és Németországot ígérnek, ugyanakkor Scholzékhoz képest többet, a párt négy évvel ezelőtti választási programjukhoz képest viszont jóval kevesebbet.
A gazdaság növekedését annak modernizálásában és zöldebbé tételében látják, ugyanakkor ennek költségét leginkább a gazdagabb németekre kivetett adókkal hajtanák végre, amiből részben a nyugdíjak reálértékét, valamint a minimálbér emelését is finanszíroznák – mint programjukban írják, az erősebb vállak nagyobb terhet tudnak cipelni.
Leginkább a jövőbe és a megújuló energiákba fektetnének, ami szerintük egy erős és innovatív gazdaságot hozna létre, miközben azt ígérik, a lakhatás és az energiaárak megfizethetők lesznek.
A szegények és a középosztály számára a zöldátállást államilag támogatnák, például lakásfelújítási programokkal vagy az elektromos autók vásárlásának támogatásával.
Ezenkívül megerősítenék a környezetvédelmet, illetve körkörössé tennék a gazdaságot, hogy minél kevesebb szemét keletkezzen.
A párt jelenleg hibahatáron belül követi az SPD-t. Míg a szocdemek 16 százalékponton állnak, addig a Zöldek 14 százalékponton, ráadásul a novemberben megbukott SPD–Zöldek–FDP-kormányból egyedüliként Habeckék tudták érdemben növelni támogatottságukat a kormány felbomlása óta – akkor 10 százalékpont körül álltak.
Jelenleg három párt van az ötszázalékos bejutási küszöb környékén, a szociálisan konzervatív, egyébként szélsőbaloldali Bündnis Sahra Wagenknecht (BSW), a kormány megbukásában oroszlánrészt vállaló liberális FDP, valamint az amorf módon egyszerre a keletnémet munkásosztályt, valamint a berlini hipsztereket képviselni próbáló szélsőbaloldali die Linke, amit megviselt, hogy leghíresebb politikusuk, Sahra Wagenknecht otthagyta őket, és egy új pártot alapított.
E három pártnak a célja az ötszázalékos küszöb megugrása lehet, amit jól mutat, hogy kancellárjelölteket sem állítottak.
Ráadásul a három párt közül ezt jelenleg csak a BSW teljesíti, azonban a közvélemény-kutatások átlagai alapján az utóbbi időben támogatottságuk csökkenő tendenciát mutat, jelenleg 6 százalékponton állnak, míg az FDP 4, a die Linke pedig 3 százalékpontos támogatottságot tud felmutatni.
Wagenknechték – akik a júniusi EP-választáson és ősszel néhány egykori NDK-s tartomány választásán is jól szerepeltek – alapvetően hét témával foglalkoznak: a béke fenntartásával, a nyugdíjak emelésével, az egészségügy és az oktatás javításával, a belső biztonsággal, valamint a migráció korlátozásával és a szociális lakhatás kérdésével.
Az FDP és vezetőjük, Christian Lindner alapvetően gazdasági kérdésekkel foglalkozik, elvégre a gazdaságpolitikában volt a legnagyobb különbség közte, valamint koalíciós partnerei, az SPD-s Olaf Scholz és a zöld Robert Habeck között. Az FDP új gazdaságpolitikát ígér, ami leginkább a vállalatokat érintő adóterhek csökkentésén, valamint a kevesebb bürokratikus terheken alapulna. Ezenkívül megreformálnák a nyugdíjat is.
A többi baloldali párthoz hasonlóan a die Linke is növelné a minimálbért, a nyugdíjakat, valamint a jól kereső németek adóit – a hárommillió eurót öröklőkre például 60 százalékos örökösödési illetéket vetnének ki. Ezenkívül programjuk a szerintük szolidáris és igazságos társadalompolitika ígérete mellett a tömegközlekedést érinti: betiltanák az olyan belföldi repülőjáratokat, ami 500 kilométernél rövidebb, vagy ötórás vonatúttal felváltható, míg a vidéki térségekben óránkénti busz- vagy vonatközlekedést ígérnek.
(Borítókép: Választási plakát Németországban 2025 januárjában. Fotó: NurPhoto / Getty Images)