Szingapúr és Malajzia 2025. január elején, több mint egyéves tárgyalássorozat után megállapodást kötött a Johor–Szingapúr különleges gazdasági övezet létrehozásáról (JS-SEZ). A projekt lényege, hogy a két ország a világ egyik legforgalmasabb szárazföldi átkelőhelyén egy új gazdasági növekedési terület kialakítására törekszik, amelynek a területe kétszer akkora, mint a kínai Sencsen, aminek a sikerét megkísérli lemásolni.
A projekt iránti nagy érdeklődés teljesen érthető. Ez egy hatalmas közös vállalkozás, amely több mint 3500 négyzetkilométernyi területet foglal magában Johor déli és keleti régióiban, több mint négyszer akkora területen, mint Szingapúr.
Ugyanilyen fontos, ha nem fontosabb az a tény, hogy a JS-SEZ mögött nem egy, hanem két ország elkötelezettsége áll, amelyek egy új növekedési területet kívánnak kialakítani, ami reményeik szerint Délkelet-Ázsia gazdasági potenciáljának zászlóvivőjévé válik.
A JS-SEZ-megállapodás célja, hogy Johor és Szingapúr értékteremtő ajánlatát megerősítse a globális befektetésekért folytatott közös versenyben
A szingapúri székhelyű vállalatok hasznot húzhatnak ebből a javított áru- és személyszállítási összeköttetésből azáltal, hogy a tengerentúlra kiterjeszthetik üzleti tevékenységüket, és testvérvállalati tevékenységet folytathatnak, kihasználva Szingapúr és Johor egymást kiegészítő erősségeit.
Mint a legtöbb SEZ világszerte, a johor–szingapúri övezet egyik fő fókuszpontja a gyártás lesz, ami nem jelent problémát azon országok számára, amelyek olyan nagyszabású beruházásokat keresnek, amelyek a helyi lakosság számára is bőséges munkalehetőséget biztosítanak. Sok más SEZ-től eltérően azonban a JS-SEZ sokkal szélesebb körű ambíciókkal rendelkezik. A gyárak létesítésén túl Malajzia és Szingapúr a kiemelt iparágak mellett új növekedési területeket is meg akar nyitni, amelyek reményeik szerint a JS-SEZ-t nemcsak a jövőbiztos üzleti élet, hanem az élet és a szórakozás szempontjából is a legkedveltebb régióvá teszik.
A feldolgozóipar mellett az övezet egy sor egyéb beruházás vonatkozásában, így a logisztika, az élelmiszer-biztonság, a turizmus, az energia, a digitális gazdaság, a zöldgazdaság, a pénzügyi szolgáltatások, az üzleti szolgáltatások, az oktatás és az egészségügy területén is prioritást élvez majd.
A közös nyilatkozatban a két kormány célul tűzte ki, hogy a JS-SEZ első 10 éve alatt 100 projektet biztosítson és 20 ezer szakképzett munkahelyet teremtsen.
Minden valószínűség szerint komoly kihívást fog jelenteni nemcsak a leendő befektetők hosszú távú érdeklődésének fenntartása, hanem a JS-SEZ tervezői által elképzelt high-tech és környezeti szempontból fenntartható jövő megvalósításához szükséges tehetségeké is.
Az olyan speciális ágazatokba irányuló friss befektetések vonzása érdekében, mint a mesterséges intelligencia, a kvantum-számítástechnika és a repülőgépgyártás, Malajzia 5 százalékos átalány társasági adókulcsot határozott meg, amely akár 15 évre is kiterjeszthető, valamint 15 százalékosra csökkentett jövedelemadó-kulcsot, amelyet a tudásalapú munkavállalók az első 10 évben élvezhetnek.
Malajziának azonban le kell ráznia magáról a bürokratikus rémálom hírnevét is, ahol a külföldi vállalatoknak több ügynökségen keresztül kell átgázolniuk ahhoz, hogy engedélyt kapjanak az országban üzleti tevékenységre.
Ennek eredményeképpen Malajzia szövetségi kormánya és Johor állam közigazgatása – amely felügyeli azokat a helyi tanácsokat, amelyek a saját hatáskörükben felelősek az engedélyezésért – azon van, hogy egyszerűsítse a folyamatokat, hogy felgyorsítsa a szingapúri és más nemzetek vállalatainak belépését az övezetbe.
Az infrastruktúra lesz a másik kulcsfontosságú kihívás. Malajzia és Szingapúr jó úton halad a gyorsvasúti rendszer (RTS) megvalósítása felé, amelynek célja, hogy akár 10 ezer ember óránkénti közlekedését is biztosítsa mindkét irányba, amikor majd 2026 végén üzembe helyezik, és amely azt ígéri, hogy az órákig tartó ingázást néhány percre csökkenti.
Arról azonban nem sok szó esett, hogy Malajzia mit tervez tenni az RTS által Johor Bahruba tervezett ingázóforgalom eloszlatása érdekében. A Szingapúrba vezető autópályán létrehozott bevándorlási ellenőrző pont ugyanis már most is nehezen tudja kezelni azt a 300 ezer embert, akik naponta ingáznak a városállamba. Az RTS szerelvényein érkező tömegek további utaztatása nem megoldott, a közlekedési infrastruktúra hiánya megbéníthatja Johor Bahrut.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Malajzia hiányosságai miatt nem szabadna nagyszabású tervekbe belevágni. Cassey Lee, aki az ISEAS – Yusof Ishak Intézet regionális gazdasági tanulmányok programját vezeti, erről úgy vélekedett, hogy a JS-SEZ-hez hasonló kezdeményezések hasznosak az ország fejlődésének előmozdításában, mivel „az emberek oda mennek, ahol a munkahelyek vannak”. „Ha nincs SEZ, akkor az marad, ami ma van. Ha új dolgokat akarsz, akkor ez a megfelelő út” – fogalmazott Lee.
A különleges gazdasági övezet létrehozása jól illeszkedik a Szingapúr és Malajzia között az utóbbi években egyre szorosabbá váló együttműködés sémájába. 2023-ban Malajzia Szingapúr harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere volt, a kétoldalú kereskedelem teljes értéke 123,6 milliárd szingapúri dollár (90,2 milliárd USD) volt. Ugyanebben az évben Szingapúr volt Malajzia második legnagyobb kereskedelmi partnere. 2023-ban Szingapúr volt Malajzia legnagyobb közvetlen külföldi befektetéseinek (FDI) forrása, Malajzia teljes FDI-jének 23,2 százalékát biztosítva.
Malajzián belül Johor az erősebb gazdasági partnerségeknek és a jobb összeköttetésnek köszönhetően a szingapúri vállalatok számára kulcsfontosságú befektetési célponttá vált. 2023-ban Johor 31 milliárd ringgit (6,8 milliárd USD) közvetlen külföldi tőkebefektetést regisztrált, miközben a feldolgozóiparban Szingapúr és az Egyesült Államok volt a fő befektető.
A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Malajzia. Fotó: Martin Puddy / Getty Images)