Évről évre kevesebb iraki örmény keresztény vesz részt az ortodox karácsonyi szertartásokon. A kirkuki templomban január 6-án a közösségből csupán egy maroknyi ember gyűlt össze, hogy szenteste napján ünnepelje Jézus születését. Az észak-iraki városban mindössze 30-35 család maradt.
Egy kirkuki örmény családapa a Rudaw iraki műsorszolgáltatónak adott interjújában így beszélt helyzetükről:
Négyen vagyunk: én, a feleségem, a fiunk és a lányunk. Mi a városban maradtunk, de 2000 után a családok száma mindössze 30-35-re csökkent.
Ahogy a világ számos pontján, úgy Irakban is január 6-án tartották az ortodox keresztények karácsony szentestéjét, másnap pedig karácsony ünnepét. Ám az örmény apostoli ortodox egyház szertartásain egyre kevesebben vesznek részt, ami a közösség számának drasztikus csökkenésével magyarázható. 1987-es becslések szerint Kirkukban mintegy 540 család (körülbelül 2300 ember) élt – szemben a mostani 30-35 családdal.
A városban az idei örmény ortodox karácsonyi szentmisén körülbelül harmincan, főként idősek vettek részt. A helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy a kirkuki örmény keresztényeknek saját papjuk sincs, az ünnepekre az iraki fővárosból érkezett egy, hogy megtartsa a szertartásokat. „Tegnap érkeztem Bagdadból, ma és holnap is itt leszek, hogy megünnepeljük a karácsonyt” – magyarázta Rudawnak Kiburka Sagiara örmény pap.
Hangsúlyozta: korábban több örmény keresztény élt Irakban, de mai számuk meg sem közelíti a régebbi adatokat. A drasztikus létszámcsökkenés nem csak a kirkuki örmény keresztényeket érinti, egy Irak-szerte tapasztalható tendenciáról van szó.
2024-es adatok szerint Irakban közel 42,1 millióan élnek, akiknek mindössze egy százalékát alkotják a keresztények, beleértve a katolikusokat, az ortodoxokat, a protestánsokat, valamint az asszír keleti egyház tagjait.
Az első örmény keresztények 1915 és 1917 között érkeztek Irakba, és az Oszmán Birodalom területén zajló konfliktusok elől menekültek el. Többek között olyan területekről vándoroltak be, mint a mai Törökországhoz tartozó kelet-anatóliai régió és a mai Irán Azerbajdzsán tartományában fekvő Urmia városa. Létszámukat ekkoriban még 14-18 ezerre becsülték. Eleinte britek által fenntartott menekülttáborokban éltek Bagdad környéki településeken, mint például Baakúba városában.
Az 1950-es évek végére viszont már Irak-szerte éltek örmény közösségek, különösen Kirkuk, Szindzsár, Erbíl, Duhok és Nászirijja területein. A 20. század második felére sikerült beilleszkedniük az iraki társadalomba is: országszerte alapítottak iskolákat, sport- és kulturális egyesületeket, de a vallási életben is megjelentek saját templomaikkal, valamint saját temetőket is kialakítottak. Létszámuk is egyre gyarapodott az évek során, 1957-ben már 17-18 ezerre becsülték az ortodoxokét és kétezerre a katolikus örményekét.
Azonban az iraki keresztények helyzete az 1970-es évek arabizációs folyamataival hanyatlásnak indult, ami alól az örmények sem voltak kivételek. 1974-re a közösség összes iskoláját államosították, még az olyan nagyobb intézményeket is, mint amelyek Bagdadban vagy Bászrában működtek. Szaddám Huszein 1979 és 2003 közötti elnöksége alatt sem javult a helyzet. Noha a keresztény egyházak biztonságban, szabadon működhettek, és a közösség tagjai szabadon ünnepelhették vallási ünnepeiket, mindezt szigorú feltételrendszer és felügyelet övezte.
Az 1980 és 1988 közötti iraki–iráni háború szintén nem sok jót hozott az örményeknek: a harcok során több mint száz örmény fiatal vesztette életét, többen hadirokkantként tértek vissza vagy fogságba kerültek. Tekintve, hogy ekkoriban csupán 20 ezer körül mozgott az iraki örmények száma, súlyos csapás érte a közösséget. Különösen mivel jellemzően – akárcsak a háborúban részt vevő irakiak többsége – alacsony jövedelmű munkáscsaládból származtak.
Az örmények – a beilleszkedés ellenére – tömegesen a 20. század második felében kezdtek el kivándorolni Irakból, ami a középosztályt súlyosan érintő, 1990 és 1991 közötti második öbölháború, majd az Irakkal szemben bevezetett gazdasági szankciók következtében még inkább fokozódott. Az ezredforduló előtt különösen nagy volt a magasan képzett kivándorló örmények száma.
A kisebbségek helyzete 2000 után tovább romlott, aminek hátterében az Egyesült Államok 2003-ban indított inváziója állt. Az amerikai vezetés alábecsülte az iraki állam összeomlásának következményeit: Szaddám megbuktatása és a Baász Párt tagjainak az államigazgatásból, valamint a hadseregből való eltávolítása után síita kormányok következtek, amelyek szektariánus politikát folytatva tovább mélyítették a vallási megosztottságot a szunniták és a síiták között.
2003 után örmények tömegei hagyták el Irakot az iszlamista szélsőségesek keresztényüldözése, a síita kormányok politikája, valamint gazdasági okok miatt.
Az iraki háború során hamar, már 2004-ben megjelent az Iszlám Állam (ISIS) elődszervezete, az Abu Muszab az-Zarkávi vezette al-Kaida iraki ága. Az országban létesített amerikai börtöntáborok pedig a radikálisok keltetőjévé váltak. 2014-ben végül az ISIS kikiáltotta a kalifátust, amelyhez nagy mértékben hozzájárult a szomszédos Szíriában zajló polgárháború is. Ezekben az években Irak-szerte rombolták le a keresztények templomait az ISIS tagjai, és azzal is megfenyegették őket, hogy ha nem térnek át az iszlám hitre, kivégzik őket. Az örmények száma körülbelül a felére csökkent, már a kalifátus kikiáltása előtt, 2011-ben mintegy tízezerre becsülték a közösség létszámát, 2017-ben pedig 6500 körülire.
Visszatekintve az elmúlt tíz évre, Irak mára sokkal biztonságosabb és stabilabb országgá vált, nemcsak a többségi síiták, de a vallási kisebbségek számára is. Sok örmény keresztény azonban továbbra sem az arab országban képzeli el jövőjét: a magas kivándorlási arányt a helyiek a jobb külföldi oktatási lehetőségekkel, valamint az iraki gazdasági helyzet romlásával magyarázzák. „Én is szeretném elhagyni Irakot, de nem olyanok a körülményeim, amelyek lehetővé tennék” – panaszkodott a Rudawnak egy kirkuki diák.
Aggasztóak ugyanakkor a statisztikai adatok, amelyek az iraki örmények számának folyamatos csökkenését jelzik. Amennyiben az elvándorlás a jövőben is folytatódik, néhány évtizeden belül már csak a könyvekből ismerhetjük meg az egykori iraki örmény kereszténységet, jelenlétükről pedig már csak megmaradt templomaik, temetőik fognak tanúskodni.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Karácsonyi istentisztelet a Kalp al-Aqdas templomban, Kirkukban 2023. december 24-én. Fotó: Ali Makram Ghareeb / Anadolu / Getty Images)