„A szívem veletek van” – a magyar sajtóban többnyire így fordították Elon Musk kijelentését Donald Trump amerikai elnök beiktatásán, miután kétszer is energikusan a szívétől a beszédét hallgató közönség felé emelte a jobb karját. Azóta is vita van arról, hogy ez náci karlendítés volt (a techmilliárdos szerint a „mindenki Hitler” támadás már nagyon unalmas), vagy csak egy felfokozott érzelmi állapotban tett félreérthető mozdulat. Musk izgatottsága – amely mindvégig látszott rajta a beiktatás és a beszéde közben is – érthető, a csúcson van, már csak az a kérdés, hogy innen hova tovább.
Elon Musk az „amerikai álom” fenegyereke, egy fizikailag és érzelmileg is bántalmazott dél-afrikai kisfiúból vált a világ leggazdagabb emberévé, aki a Mars meghódítását tervezi, űrrakétákat fejleszt, forradalmasítaná a gépjárműgyártást, chipet tenne az emberek fejébe, saját véleményformáló szócsövévé tette az X-et (a korábbi Twittert), majd fellépett a politika színpadára. Donald Trump legnagyobb támogatójává vált, de nem elégszik meg ezzel, politikai elképzeléseit nem tartja meg magának, hanem befolyását használva valóra váltaná azokat az Egyesült Államokon kívül is.
Rajongói azzal érvelnek bírálóival szemben, hogy
ha Soros György megteheti, hogy világszerte pénzt áldoz filozófiájának érvényesítésére, akkor Musk miért ne tehetné ugyanezt.
Egy biztos, Elon Muskra, a Tesla és a SpaceX vezetőjére, az X tulajdonosára nem lehet legyinteni, és érdemes minél többet megtudni arról, honnan indult, és hogyan jutott el odáig, ahol most tart. Egy jó életrajz betekintést nyújthat főszereplőjének elméjébe, ezáltal megismertetve velünk azokat az embereket, akik jelentős hatással voltak és vannak világunkra. Walter Isaacson amerikai újságíró mestere az életrajzoknak (pl. Kissinger, Steve Jobs, Leonardo da Vinci), két éven át követte Elon Muskot, vele és környezetének legfontosabb szereplőivel beszélgetett, hogy egy igazán mélyreható munkát adjon az olvasó kezébe.
A Helikon Kiadó jóvoltából magyarul is megjelent könyv számos érdekes és kevésbé ismert információt tár fel Musk magánéletéről, személyiségéről, életviteléről, csapongó gondolkodásmódjáról, munkamódszereiről, vezetési stílusáról és a technológia jövőjét érintő céljairól. De talán ami a legfontosabb, Isaacson rávette Muskot, hogy a legsötétebb „démonairól” is beszéljen.
Musk nem az Egyesült Államokban született, hanem Dél-Afrikában, ahol egyáltalán nem volt könnyű élete, az ott szerzett gyerekkori traumák pedig a mai napig kísértik. Tizenkét éves korában egy afféle túlélőtáborba küldték, ami szerinte egy félkatonai Legyek Ura volt. A gyerekek ellátása szándékosan szegényes volt, szó szerint meg kellett küzdeniük egymással az élelemért és a vízért. Az erőszak mindennapos volt, sőt, ezekben a veldskool nevű táborokban halálesetek is előfordultak, de ezeket nem titkolták, inkább figyelmeztetésként a vezetők azzal terrorizálták a gyerekeket, hogy ne legyenek „gyenge, bárgyú kis pöcsök”. Muskot kétszer is jól elverték, a tábor végére tíz kilót fogyott.
Az iskolában is folytatódtak a megpróbáltatásai, Isaacson szerint a legkeserűbb tapasztalatokat itt élte meg, az osztályában sokáig ő volt a legfiatalabb és a legkisebb, ráadásul mivel Asperger-szindrómában szenvedett (édesanyja azt nyilatkozta, hogy kis korában soha nem állapítottak meg nála ilyesmit), komoly nehézségei voltak a beilleszkedés terén. Több gyerek kipécézte magának Muskot, és nemegyszer pofán vágták. Isaacsonnak azt mondta, hogy
akit soha nem vágtak pofán, annak fogalma sem lehet arról, hogy az ilyesmi mennyire kihat az ember egész életére.
Muskot egyszer annyira megverték, hogy hetekre kórházba került, és még évtizedekkel később is korrekciós műtétre volt szükség, hogy helyreállítsák az orrában megsérült szöveteket. A fiatal srácnak a legfájóbb azonban az volt, hogy az apja nem állt mellé, és mikor kiengedték a kórházból, az idősebb Musk őt hibáztató szidalmaival kellett szembenéznie (a szülők korán elváltak, de Musk az apjához költözött, amit később mélységesen megbánt, 17 éves korában hagyta ott, és ment Kanadába).
Az egyébként Trump-rajongó és összeesküvés-hívő apa, Errol Musk azt bizonygatta Isaacsonnak, hogy rengeteg jót is cselekedett a fiával, de azt beismerte, hogy fizikailag és érzelmileg is keménységre akarta nevelni a gyerekeit. Az életrajzíró szerint büszkén jelentette ki, hogy „szélsőségesen szigorú utcai zsarnokságra” szoktatta a fiait, majd hozzátette: Elon később ugyanilyen zsarnokian bánt magával is – meg mindenkivel. Sem Musk, sem a testvére nem állnak szóba az apjukkal, aki azonban többször is pénzt csikart ki érzelmi zsarolással milliárdossá vált fiától.
Egy barátja azt mondta Muskról, hogy valahányszor fenyegetettnek érzi magát, a poszttraumás stressz-szindróma úrrá lesz a limbikus rendszerén, ami az érzelmi reakciókat irányítja. Isaacson szerint
nincsenek olyan „antennái”, amelyek a hétköznapi kedvességet, az emberi melegséget és a szeretet iránti vágyakozást sugározhatnák, lelki képességei közül hiányzik a természetes beleérző képesség.
Első (Justine Musk) és második (Talulah Riley) felesége, illetve korábbi barátnője, a kanadai énekesnő, Grimes, vagyis Claire Elise Boucher (akinek most éppen Musk karlendítése miatt kellett magyarázkodnia) is arról beszélt Isaacsonnak, hogy a gyermekkori traumái alaposan rányomták bélyegüket Musk személyiségére. Talulah Riley felidézte, hogy amikor üzletileg egy kritikus helyzetbe került, egy nap Musk vergődve, verítékben úszva ébredt, majd elmesélte, hogy álmában újra hallotta apja súlyos szidalmait.
A keserű tapasztalatok ugyanakkor meg is keményítették Muskot, és növelték az eltökéltségét, hozzájárulva az üzleti sikereihez, hogy aztán a világ leggazdagabb embere legyen.
Bár ma már Donald Trump lelkes támogatója, ez néhány évvel ezelőtt még egyáltalán nem így volt. Isaacson azt írta, hogy 2020-ra (Trump 2016-tól 2020-ig volt először az USA elnöke) egyre mélyebb megvetés körvonalazódott benne Trump iránt, akit csirkefogónak tartott, azonban Joe Bident sem kedvelte. Az életrajzírójának elmesélte, hogy egyszer vele ebédelt, amikor még Biden alelnök volt, de pokolian unalmasnak találta a beszélgetést. Ennek ellenére 2020-ban rá szavazott volna, de végül nem tette, mert biztosra vette, hogy Biden úgyis behúzza Kaliforniát.
Az, hogy Musk egyre nagyobb ellenszenvvel tekintett Bidenre és az elnökségére, részben üzleti okokkal magyarázható. Többször is bírálta a kaliforniai szabályozásokat és adópolitikát, hogy aztán cégeit, a Tesla és a SpaceX központját Texasba helyezze át a kedvezőbb üzleti környezet miatt. A milliárdos büszkeségét az is sértette, hogy Biden egyszer nem hívta meg a Fehér Házba, amikor az elektromos járműveket ünnepelték egy rendezvényen.
Noha korábban támogatta Barack Obamát, és rá szavazott, politikai ideológiai felfogása fokozatosan a jobboldal irányába mozdult el, mire „megérkezett” Trump mellé. Például gyakran kritizálta a „woke elmevírust” és annak cenzúráját is, de az ukrajnai háború ügyében is megosztó állításokat tett (ezek miatt nem egyszer érte az a vád, hogy „oroszbarát”).
Kezdetben lelkesen támogatta Ukrajnát, műholdas Starlink-rendszere létfontosságú előnyhöz juttatta az ukrán védelmet, de például a lefedettséget megszüntette a Krím felett, amikor az ukránok drónokkal akartak csapást mérni az orosz hadiflottára. Musk attól tartott, hogy az ukránok támadása egyfajta mini Pearl Harbort idézett volna elő, tovább eszkalálva a háborút. Az amerikai vezetésnek azt a magyarázatot adta, hogy Ukrajna túl messzire megy, és magára idéz egy stratégiai vereséget. Azt is kijelentette, hogy nem kívánja engedélyezni a Starlink támadó katonai hadműveletekhez való felhasználását. Az oroszok washingtoni nagykövetét pedig biztosította, hogy a Starlink kizárólag védelmi célokat kíván támogatni.
Isaacson szerint Musk hajlamos a legsötétebb színekben látni a világot, és az üzleti életben, illetve a politikában is gyakran érzékel súlyos fenyegetéseket.
2022-ben riasztó benyomása támadt, és úgy vélte, nagy a valószínűsége annak, hogy egy éven belül jelentős konfliktus robban ki Kínával Tajvan kérdésében, ez pedig pusztító hatással lehet a világgazdaságra (hozzá kell tenni, hogy Musknak jelentős gazdasági érdekeltségei vannak Kínában). Továbbá meggyőződésévé vált, hogy az ukrajnai háború elhúzódik, ami katonai és gazdasági összeomláshoz vezet. Utóbbi esetben nehéz azt mondani, hogy nagyot tévedett volna.
2022 egyébként fordulat volt abban a tekintetben, hogy kijelentette, a következő elnökválasztáson a Republikánus Pártra fog szavazni. De Trump támogatásáról még szó sem volt. A Twitter már Musk kezében volt, de még nem nevezte át X-re, amikor szavazást kezdeményezett arról, hogy visszaengedjék-e Trumpot a közösségi platformra. Az eredmény szoros lett, de az igenek nyertek, és a volt elnök visszatérhetett. Közvetlenül ezután Isaacson megkérdezte Muskot, számított-e a szavazás végeredményére. Azt mondta, hogy nem. Majd életrajzírója azt is megkérdezte, hogy ha másként alakul a szavazás, fenntartotta-e volna Trump letiltását. Musk a következő választ adta:
Persze. Nem vagyok Trump-rajongó. Az az ember kártékony. Ráadásul a baromságok locsogásának világbajnoka.
Trump idei január 20-i beiktatásán azonban már túláradó öröm volt látható rajta, és teljesen elveszítette az önuralmát a győzelmi mámortól.
A politikai elemző Kovács János szerint Elon Muskot a technológiai újítóképessége és a médiában való jelenléte a modern techoligarchák úttörőjévé teszi. A jelenség lényege, hogy Musk nem csupán a gazdasági, hanem a politikai és a kulturális szférában is jelentős befolyással bír. Ugyan a világ leggazdagabb embere, és egyértelműen az elit tagja, mégis egyfajta renegát abban az értelemben, hogy hadat üzent a Nyugaton eluralkodó társadalommérnökösködésnek és a woke-kultúrának.
Azzal, hogy Musk beállt Trump mögé a kampányba, erőforrásait, közösségimédia-platformját a nyugati politikai főárammal szembeni szereplők szolgálatába állította – nem csupán Amerikában, és tanácsadói jogkörrel bíró testületi tagsága révén intézményesen is beleszólása nyílik a kormányzati döntéshozatalba, a hatalomkoncentráció érzékeny kérdéseit nyitotta ki. Azok, akik idáig pusztán filantrópként, innovátorként vagy politikai provokátorként gondoltak rá, a Trump-győzelem után át kell, hogy értékeljék Musk szerepét, hiszen pozíciója és ambíciói révén aktív politikaformálóvá vált
– mutatott rá az elemző.
De a Musk-jelenség arra is rávilágít, hogy a digitalizáció és a demokrácia viszonya komoly egyensúlyvesztéssel fenyeget, amennyiben a tőkeerős, technológiai innovációban élen járó szereplők befolyásuk révén képesek megkerülni a hagyományos demokratikus ellenőrzési mechanizmusokat. Márpedig Musk befolyása az amerikai politikában a jelek szerint egyre nő.
„Nyilván az amerikai alkotmányos keretek és jogszabályok intézményes oldalról korlátozzák Musk informális hatalmát, ennél azonban sokkal fontosabbak a politikai akadályok. Az ugyanis nem új keletű, hogy egy-egy amerikai kormányzat mögött tőkeerős donorok, lobbicsoportok állnak, akik a támogatásért cserébe előnyöket várnak, választási győzelem esetén pedig »benyújtják a számlát«. Az sem újdonság, hogy vannak olyan, vállalatbirodalom vagy NGO-hálózat élén álló pénzemberek, techmogulok, akik a különböző döntéshozatali központokban – így Washingtonban, Brüsszelben és más nemzetállami fővárosokban – bejáratosak, és akik igyekeznek a saját érdekeiket, politikai agendájukat az uralkodó narratíva, valamint közpolitikai megoldások homlokterébe helyezni. Ezek a befolyásolási kísérletek azonban addig tartanak, amíg gyenge, instabil kormányzatokkal találkoznak, illetve amíg nem ütköznek az intézményesített hatalmat, vagyis a tényleges uralmat gyakorlók érdekeibe. Ez pedig egy kritikus pont, hiszen Trump első elnöki ciklusa alatt is, ellenzékben is harcot hirdetett az establishment, a mélyállam ellen, és nem az a vezetői karakter, aki hajlandó volna osztozni bármilyen más, demokratikus legitimációval aligha rendelkező szereplővel a hatalmon” – fejtette ki Kovács János.
A Trump–Musk-szövetség sokkal inkább egy opportunista összefogásnak látszik, semmint egy stabil értékközösségnek. Az elemző emlékeztetett rá, hogy a techmilliárdos Trump első elnöki ciklusa alatt, 2017-ben is részt vett az elnök által létrehozott egyik tanácsadó testületben, valamint a Stratégiai és Politikai Fórumnak is tagja volt, amelyben vállalatvezetők segítették tanácsaikkal a kormányzat gazdaságpolitikai döntéseit. De 2017 júniusában, amikor Trump bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép a párizsi klímaegyezményből, Musk tiltakozásul kilépett ezekből a testületekből.
„Ez a példa is mutatja, hogy Musk inkább a közösségi médián és személyes befolyásán keresztül gyakorolhat hatást a politikai diskurzusra, mintsem formális kormányzati szerepvállalással. Az »ellenségem ellensége a barátom« felfogás mentén persze lehet közös politikai ösvényt találni, viszont mindkét szereplő meglehetősen önjáró, ami kódolja magában a későbbi konfliktusokat. Ez különösképp így van, ha figyelembe vesszük, hogy a kormányzás politikai, társadalmi szempontrendszere nem mindig egyeztethető össze a tisztán gazdasági, technokrata megfontolásokkal” – mutatott rá Kovács János.
Az Egyesült Államoknak ahhoz, hogy megőrizhesse gazdasági vezető szerepét, presztízsét a világban, a versenyképességet garantáló innováció és újraiparosítás mellett hatékonyabb államot kell működtetnie, modernizálnia kell a közszolgáltatási infrastruktúráját, élen járnia a high-tech ipar területén. Az elemző szerint Musk hatása ebben pozitívan érvényesülhet, hiszen vállalatai, például a Tesla és a SpaceX, nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai jelentőségűek is. Ugyanakkor kockázatot is jelent, ha egyetlen magánszereplő globális infrastruktúrák felett dönthet. A libertárius, állami szabályozást ellenző gazdaságfilozófia a populista, társadalmilag konzervatív üzenetekkel együtt inspirálók lehetnek a túlzott bürokráciával és számos területen piaci töredezettséggel küzdő kormányok számára az Atlanti-óceán mindkét partján.
Mivel a közösségimédia-használat a modern társadalmak életének szerves részévé vált, ezen platformok tömegkultúrára, politikai diskurzusra gyakorolt hatása meghatározó. Most, amikor az új amerikai adminisztráció deklarált céljává vált a szólásszabadság helyreállításának kérdése, az elemző szerint az X már nem tekinthető sokáig a „szélsőséges retorika” vagy a „politikai provokáció” zászlóshajójának, hiszen más közösségimédia-platformok – így a Mark Zuckerberghez köthető Facebook – is kötelezettséget vállaltak a tartalomszűrés, tényellenőrzés korábbi gyakorlatának felfüggesztésére. Igaz, Musk közvetlenül kommunikál követőivel, és nyilvánosan cserél eszmét politikusokkal (pl. Alice Weidellel, a német AfD vezetőjével), amivel új szintre emelte a közvetlen politikai szerepvállalást, és alighanem határozott ellenlépésekre, digitális cenzúrára szorítja a más politikai irányultságú európai elitet.
Azzal, hogy Musk a főáram által szélsőségesnek titulált, alternatív politikai szereplőknek is kommunikációs teret nyit, részben segíti a demokratikus nyilvánosság megerősítését, ugyanakkor tovább erősíti a társadalmak politikai polarizációját, ami nem a vitakultúra fejlesztésének irányába mutat
– vélekedett Kovács János.
Sokan tartanak most attól, hogy a Trump mögött felsorakozott techmilliárdosok – mint Musk, Mark Zuckerberg és Jeff Bezos – befolyása meddig terjedhet, és arra figyelmeztetnek, hogy
az állami és a magánszféra közötti összefonódás transzparencia hiányában a korrupció, illetve oligarchikus struktúrák kialakulásához vezethet.
Az elemző szerint ehhez hozzá kell tenni, hogy a gyógyszeripar, az energiaszektor (olajipar) vagy a hadiipar évtizedek óta hasonló módon működnek: jelentős ipari lobbik befolyásolják a politikai döntéshozatalt, az állami megrendeléseket, sőt a külpolitikát is.
Ami új típusú kihívást jelenthet, az a technológiai innovációval összefüggő vállalatok hatalma. Ezek ugyanis könnyen monopolhelyzetbe kerülhetnek, befolyásuk pedig a hagyományos iparágaknál közvetlenebbül érinti a modern társadalom infrastruktúráját, úgymint internetes kommunikáció, elektromos közlekedés és energia. A politikai döntéshozók és az állami szabályozás gyakran nehezen tartják a lépést a technológiai újításokkal, miközben a globális méretű vállalatok az egyes államok technológiai szuverenitását veszélyeztetik. Az ebből fakadó etikai dilemma lényege, hogy a technológiai innováció révén monopolhelyzetbe került vállalatok könnyen leronthatják, megkerülhetik a demokratikus intézményeket, különösen, ha döntéseik globális hatásúak, például a mesterséges intelligencia szabályozása vagy az űrkutatás területén
– magyarázta Kovács János.
Az elemző úgy véli, Musk politikai aktivitásából leginkább akkor profitálhat az Egyesült Államok, ha ez a befolyásgyakorlás közvetett marad, vagyis a demokratikus struktúrákon keresztül, az állami szabályozóknak alárendelve valósul meg, míg a gazdaság és a stratégiai ágazatok területén innovatív megoldásokat tesz az asztalra. Utóbbira jó példa lehet a Tesla hozzájárulása a klímaváltozás elleni harchoz, vagy a SpaceX szerepe az űrtechnológia fejlesztésében. Ez jelentős újítás lehet, hiszen az amerikai demokrata kormányzatok (és az európai zöldek) gyakorlatához képest a gazdaságfejlesztési, az ehhez kapcsolódó energiaellátási és a környezeti szempontok nem kerülnének konfliktusba egymással.
A demokrácia minősége szempontjából az átláthatóság, a döntéshozatali felelősség és a számonkérhetőség érzékeny kérdéseit nem téveszthetjük szem elől. Ha egyetlen személy, személyek szűk csoportja, néhány vállalat vagy üzleti kör képes meghatározni a közpolitikai irányokat, az egyértelműen sérti az egyenlő képviselet elvét, súlyosan aláássa a közbizalmat és a demokratikus intézmények működését
– fogalmazott Kovács János.
Musk életrajzírója, Walter Isaacson 2023-ban azt mondta a Vanity Fairnek adott interjújában: látta, hogy a techmilliárdos hogyan hasznosítja saját démonait, és hogyan alakítja őket csodálatos hajtóerővé, miközben továbbra is bántják azok. Az amerikai újságíró könyve nem ítélkezik Musk felett, Isaacson szerint az olvasóknak kell eldönteniük, hogy minek tartják a milliárdost. Mindenesetre könyvének utolsó gondolatai felérnek egy figyelmeztetéssel, ugyanis úgy fogalmazott, hogy a nagy újítók olykor veszélyt kereső gyerekemberek, akiket azonban szobatisztaságra nevelni képtelenség; felelőtlenek, kellemetlenek, idegesítőek, olykor mérgezőek is, vagy tiszta őrültek. „Elég őrültek ahhoz, hogy azt higgyék, meg tudják változtatni a világot.”
A cikkhez Walter Isaacson Elon Muskról szóló életrajzát használtuk fel (Helikon Kiadó, 2024-ben – Fordította: Makovecz Benjamin).
(Borítókép: Elon Musk a Capital One Arénában tartott beiktatási rendezvényen 2025. január 20-án, Washingtonban. Fotó: Christopher Furlong / Getty Images)