Legutóbb a tavaly nyáron megválasztott Maszúd Pezeskián elnök irányította rá a figyelmet az új főváros létrehozásának egyre sürgetőbb problémájára. Az ennek nyomán kibontakozó politikai-szakmai viták, az ország pénzügyi helyzete, valamint a jelentősen megváltozott geopolitikai prioritások miatt azonban a terv megvalósítása kétséges.
Az iráni és nemzetközi sajtóban is „reformer” elnökként aposztrofált Maszúd Pezeskián júliusi megválasztását követően nem sokkal jelentette be, hogy kabinetje egy új főváros létrehozásán dolgozik. A bejelentést a Forradalmi Gárda irányítása alatt álló és mérnöki feladatokra specializálódott,Khátam al-Anbijá (Próféták pecsétje) nevű vállalkozói csoport vezetőivel történt szeptemberi találkozó után tette.
Pezeskián elnök arra figyelmeztetett, hogy Irán versenyképességi szempontból lemarad a szomszédaihoz képest, ha nem alapít új fővárost az ország délkeleti részén a Perzsa-öböl közelében. Erre két okból is szükség lenne. A jelenlegi főváros, Teherán földrajzi elhelyezkedése az ország további fejlődését jelentős mértékben gátolja, másrészt pedig a város súlyos környezetgazdálkodási problémákkal küzd, és ezeket rövid távon nem lehet felszámolni.
Teherán 1786 óta Irán fővárosa. A Qádzsár-dinasztiát megalapító Aga Mohamed Kán az akkoriban körülbelül 15 ezres várost stratégiai elhelyezkedése miatt jelölte ki a birodalom fővárosává. Az Iszfahánt felváltó új politikai, közigazgatási, gazdasági és kulturális központ ezt követően gyors fejlődésen ment keresztül, népessége a 19. század elejére már az 50 ezret is meghaladta, ami számos környezetgazdálkodási problémát eredményezett, köztük az egyre súlyosabb vízhiányt. A feljegyzések szerint az 1830-as évekig uralkodó Fath Ali sah kedvelt nyári rezidenciája, a Negaresztán-palota kertjeinek öntözésére már a közeli Karadzs városából kellett vizet szállítani.
Teherán lakossága 10 millió körüli, az elővárosaival együtt viszont a 16 milliót is meghaladja, így a Közel-Kelet egyik legnagyobb megapolisza napjainkban. A hivatalos becslések szerint a város lélekszáma az elkövetkező két évtizedben akár 30 millióval is nőhet, ami lehetetlenné tenné a város megfelelő üzemeltetését. A túlnépesedés jelenleg is súlyos környezetgazdálkodási problémákat okoz, és kezelésük rendkívüli erőfeszítéseket kíván meg a teheráni hatóságoktól.
A problémák közül kiemelkedik a részben a globális felmelegedésre visszavezethető szárazság eredményezte vízhiány. Legalább ekkora probléma azonban a rendelkezésre álló vízforrások erőltetett és átgondolatlan kiaknázása. Az óriási lélekszámú lakosság növekvő vízigényét a város föld alatti víztározóinak leszivattyúzásával igyekeznek biztosítani. Az illegális kútfúrások elterjedésével a talajvíz szintje gyorsuló mértékben csökken, ami ahhoz vezetett, hogy Teherán túlnyomó részén a tengerszinthez képest a talajszint 13 centimétert meghaladó süllyedését mérik.
További problémát jelent a levegőszennyezettség. A gyorsan növekvő gépjárműforgalom, a bővülő ipari tevékenység, valamint a levegő tisztaságára vonatkozó előírások be nem tartása miatt a légszennyezés napjainkban közvetlen egészségügyi kockázatot jelent. Teherán levegője a 19. legszennyezettebb világviszonylatban. A problémát fokozzák a város földrajzi adottságai, mivel a völgyben elterülő város fölött a téli hónapokban könnyen megreked az egészségtelen levegő.
Teheráni lakosok millióinak életét veszélyezteti, hogy a város magas kockázatú földrengészónában található, ugyanis hat nagyobb és mintegy 60 kisebb aktív törésvonal fut alatta és közelében. A 2023-as törökországi és szíriai földrengések után sokan úgy vélik, csupán idő kérdése, hogy egy hasonlóan nagy erejű földrengés sújtsa az iráni fővárost is.
Annak ellenére, hogy a történelmi tapasztalatok alapján Teherán átlagosan 150 évente él át nagyobb, akár a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengést is, a várostervezők mégsem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a várható földrengésre készülve minimalizálják az áldozatok számát és a károk mértékét. Sok épület nem az építési szabványok figyelembevételével épült, és gyakori, hogy szűk utcákban egymáshoz közel toronyházakat húznak fel. A városi tanács korábbi elnöke, Mohszen Hásemi 2017-ben fel is hívta rá a figyelmet, hogy számolni kell a közeljövőben egy nagyobb teheráni földrengéssel.
Az Iszlám Köztársaság 14. kormányának szóvivője, Fáteme Mohádzseráni egy januári sajtótájékoztatón úgy fogalmazott, hogy az új fővárost „minden kétséget kizáróan” a délkeleti Makrán régióban építenék fel. Az új adminisztratív és gazdasági központ kialakítása érdekében két munkacsoportot is felállítottak, az átköltöztetés megtervezését pedig számos mérnök, gazdasági szakértő és szociológus segíti. Az elnök az átköltöztetés lebonyolításával Mohamed Reza Áref első alelnököt bízta meg.
Bár 1989 óta már legalább hat kormányzati terv készült a főváros áthelyezésével kapcsolatban, Makrán neve csak most merült fel. A korábbi tervekben Sirázzal, Iszfahánnal, Szemnánnal és Bandar Abbásszal számoltak mint esetleges új fővárossal.
Makrán történelmi és földrajzi régióján Irán és Pakisztán osztozik. Területének mintegy negyede Irán legelmaradottabb és legritkábban lakott Szisztán-Beludzsisztán tartományában található. Partvonala az Ománi-öböl mentén húzódik, ahol számos kikötő van, köztük a dzsaszki és a sziríki kikötők is. A legjelentősebb azonban a szabadkereskedelmi övezetben működő csábahári kikötő, amelyet Irán Indiával közösen fejleszt. India számára stratégiai kérdés Csábahár, ugyanis Pakisztán kikerülésével közvetlen elérést biztosít a közép-ázsiai piacok felé.
A kikötő természetesen más országok számára is lehetővé teszi, hogy kikerüljék a pakisztáni Gwadar kikötőjét, valamint a kínai Övezet és Út kezdeményezés (BRI) egyik legfontosabb ágának számító Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosót (CPEC). A csábahári kikötő fejlesztésének a jelentőségét mutatja, hogy az Donald Trump „maximum nyomásgyakorlás” politikája ellenére is mentesült a szankciók alól.
Irán a történelme során többször helyezte át fővárosát, így a lépés közel sem lenne példa nélküli, azonban a Makrán régióba tervezett új fővárossal kapcsolatban még sok a kérdőjel. A Szisztán-Beludzsisztán tartományban élő szunnita beludzsoknak a mindenkori iráni államtól súlyos sérelmeket kellett eltűrniük, ezért rendszeresek a politikai csatározások és a rendszerellenes tüntetések.
További biztonsági problémát vet fel a pakisztáni határ közelsége. Irán és Pakisztán közös határszakasza 900 kilométer hosszú, és szabályozatlansága miatt szabadon működhetnek a térségben az ember-, áru- és fegyvercsempészbandák. További problémát jelent, hogy az iráni és pakisztáni szeparatista beludzs mozgalmak már hosszú ideje támadásokat követnek el a két ország biztonsági erői ellen, mert céljuk a független Beludzsisztán megteremtése. Ez pedig jelentősen megterheli a két ország kapcsolatát.
Az iráni gazdaság kedvezőtlen teljesítménye is akadályozza az új főváros alapítását, ugyanis az ország rossz anyagi helyzetére tekintettel a konzervatív irányzat is jelezte, hogy az átköltöztetés pénzügyi terhei jelenleg komoly terhet jelentenek. A politikai konszenzus hiányát jelzi, hogy az átköltözéssel kapcsolatos hivatalos kommunikáció sem egységes. A kormányszóvivővel ellentétben Mohamed Dzsafar Káempanáh jelezte, egyelőre nincs végleges döntés azzal kapcsolatban, hogy az új fővárost a Makrán régióban építenék fel, így pontos ütemterv sem készülhetett. Ennek ellenére leszögezte, hogy az iráni kormány a térségben az elkövetkező időszakban több beruházást is el fog indítani.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.
(Borítókép: Teheráni látkép 2022. május 27-én Teheránban, Iránban. Fotó: Arne Immanuel Bansch / picture alliance / Getty Images)