Január utolsó vasárnapja a lepra elleni küzdelem világnapja. A bibliai idők betegségének vélt kór a mai napig jelen van az elmaradottabb országokban, kétpercenként történik ilyen diagnózis, minden 5. esetben gyerekről van szó. A Lepramisszió – Magyarország a nemzetközi szervezet tagjaként már fél évszázada folytat a betegség felszámolása érdekében munkát. Riskóné Fazekas Márta igazgató az Indexnek elmondta: ez idő alatt számos eredményt sikerült elérniük, annak ellenére, hogy a leprásokat a mai napig ugyanúgy kirekesztik a társadalomból, mint a középkori Európában.
A Nemzetközi Lepramisszió 1874 óta működik, jelenleg 33 ország vesz részt a munkában, a kelet-európai régióból Magyarország egyedüliként már 1974 óta támogatja a betegség felszámolása érdekében tett erőfeszítéseket. Ez összhangban van az Egészségügyi Világszervezet (WHO) törekvésével, miszerint 2035-ig szeretnék elérni, hogy ne legyen több új eset, vagy ebből eredő mozgássérültség a korai kezelésnek köszönhetően, illetve megszűnjön a betegség miatti diszkrimináció.
Az emberiség egyik legősibb betegségéhez évezredes előítéletek társulnak, a lepra Európában a középkor végéig okozott járványos fertőzéseket, majd a 16. századtól fokozatosan kiszorult kontinensünkről. Ma már az emberek 95 százaléka immunis a betegséggel szemben, az elmaradott régiókban, a legnincstelenebbek körében, Kalkuttai Teréz anya szavai szerint a „negyedik világ nyomorultjainál” azonban még mindig felüti fejét a fertőzés.
Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában sok millióan szenvednek ma is leprabetegségben.
A becslések szerint az elmúlt húsz év alatt 100 ezerrel csökkent az esetszám, de még mindig sok, évente nagyjából 200 ezer embernél fedezik fel a betegséget. A WHO közlése szerint kétpercenként, naponta 700-800 embernél diagnosztizálnak leprát, akik közül minden ötödik gyerek.
Riskóné Fazekas Márta a Lepramisszió – Magyarország igazgatója szerint nehéz pontosan meghatározni, valójában hány emberről van szó, mivel félnek a kirekesztéstől, sokan amíg lehet, megpróbálják elfedni a betegség jeleit.
Kínában egy fiatal asszony keze eldeformálódott, arca eltorzult a fertőzés miatt, férje szó nélkül elkergette, éveken keresztül két tartományon át bolyongott kisfiával együtt. Az utcán koldulta össze az élelemre valót, míg egy nap rátalált a Lepramisszió, és segítségükkel meggyógyult a nő. Ezt követően a szervezetnél helyezkedett el, mivel négy különböző nyelvjárást beszél, sok emberhez tudnak tolmácsolásával eljutni, lelki vigaszt nyújt sorstársainak
– mesélte az egyik látókörükbe került esetet. Azokban a térségekben, ahol a mai napig gyakran megjelenik a lepra, úgy tartják, hogy maga a beteg vonzotta be, valami rosszat tehetett, amivel az istenek, a szellemek átkát magára vonta. India tekinthető a legfertőzöttebb területnek, az eseteket 80 százalékát itt fedezik fel. A magyar misszió éppen ezért itt is hozzájárul a lepraszűrő, gyógyító tevékenységéhez. „A kotharai kórház igazgatója, akivel kapcsolatban állunk, most számolt be arról, hogy munkatársaikkal nemrég végeztek önkéntes alapon felvilágosító tevékenységet”– árulta el a magyar tagszervezet vezetője, hozzátéve: ezzel is közelebb kerülünk ahhoz, hogy ne stigmatizálják a betegeket, és hamarabb segítséget kérjenek, a kezeléssel elkerülve a rokkantságot.
Két-három millióra tehető azok száma, akik ezzel összefüggő fogyatékossággal élnek, miközben korai stádiumban gyógyszerrel ez sok esetben megelőzhető lenne. Ősi betegségről van szó, egy abonyi lelet szerint már 5700 évvel ezelőtt okozott fertőzést, de a TBC-hez hasonló baktériumot egy norvég orvos csak 1873-ban izolálta. Gerhard Hansen hazájában az 1800-as évekig több fertőzésért volt felelős a kór, ami ellen egészen a második világháború végéig nem létezett gyógyszer.
A fertőzés gyógyítására a következő mérföldkövet az 1982-től alkalmazott kombinált antibiotikum-terápia jelentette, amivel a hosszadalmas kezelés akár fél évre is redukálható, a fertőzőképesség már 24 órán belül megszüntethető.
A legelső árulkodó jel, valami külső folt, a területen a fájdalomérzet megszűnése, ekkor még maradandó károsodás nélkül gyógyítható. A fertőzés hosszú ideig, kettő, de akár húsz évig is lappanghat. Védőoltás még nincs ellene, ugyan a Nemzetközi Lepramisszió végez ilyen jellegű kutatási programokat.
Riskóné Fazekas Márta hangsúlyozta, hogy a kórokozó a nem megfelelő higiéniás körülmények között jelenik meg, a fejlett országokra ezért nem jellemző a betegség.
Jó példa erre Dél-Korea, ahol húsz éve még voltak leprás megbetegedések, leprakórházak, de a robbanásszerű életszínvonal-fejlődéssel ezt maguk mögött hagyták. Ahol ez még a mindennapi valóság része, ott naponta a tiszta ivóvíz biztosítása is gondot jelent. Kongóban ezért programunkkal sikerült több település találkozásához vezetni forrásvizet. Azóta magyar kútként emlegetik a helyiek, korábban több órás gyaloglás után tudták csak szomjukat oltani
– részletezte a hazai szervezet vezetője. Itt gyógyult leprabetegek szövetségét támogatják, hogy a korábbi áldozatok beszéljenek helybélieknek arról, mit éltek át gyerekként, férjként, anyaként, amikor kivetették őket a betegségük miatt. Helyi lelkészeket is bevonnak a kirekesztés elleni tájékoztató tevékenységbe. Riskóné Fazekas Márta elmondta, hogy már a szűrés is sok helyen akadályokba ütközik, az afrikai falvakban például a törzsfőnök engedélyét kell kérni ahhoz, hogy a helyi orvosok megvizsgálják a lakosokat.
Mianmarban a leprafertőzés következtében mozgássérültek rehabilitációját és missziós kórház működését támogatják. Bangladesben már négy éve háromszáz olyan gyermek iskoláztatásához járulnak hozzá a magyarországi adakozók jóvoltából, akik szüleiket a betegség miatt vesztették el, vagy ők maguk gyógyultak fel ebből a misszió által biztosított terápiával.
A nyomor betegségét kell gyógyítani, a tanulással ebből a helyzetből emelkedhetnek ki
– mutatott rá, hozzátéve, szerencsére több sikertörténetről számolhatnak be. Egy indiai kisfiút leprabetegsége idején saját anyja zárta el – később, felépülését követően pedig orvos lett belőle, és már maga gyógyítja a helybélieket. Volt olyan, gyerekként a fertőzéssel küzdő, akiből felnőttként középiskolai tanár lett, és aktívan részt vesz a felvilágosító munkában. Egy harmadik világbeli faluban már egy varrógép közösségi felemelkedést jelent, megbecsült tagjuk lehet az, aki ruhát tud nekik készíteni, vagy javítani – osztotta meg a munkájuk sorsfordító eredményeit.
A lepra a mélyszegénység felszámolásával, az egészséges körülmények kialakításával szüntethető meg, ezért a misszió tevékenysége túlmutat a betegségen, a gyógyultak kezét sem engedjük el, a taníttatás támogatása mellett segítjük elhelyezkedésüket, sokan a szervezet munkatársai lesznek
– zárta gondolatait a Lepramisszió – Magyarország igazgatója.
(Borítókép: Lepramisszió)