Pszichológushoz járni nem olcsó mulatság. Ez az egyik legfőbb ok, hogy egyre több ember fordul olyan mesterségesintelligencia-szoftverhez (a mesterséges intelligencia rövidítése: MI, de gyakrabban: AI), amelyet a fejlesztők azzal reklámoznak, hogy képes pszichoterápiás eszközként funkcionálni. Ezeknek a programoknak a teljes pszichológiai szakirodalom a „fejükben” van, és a nyelvi finomhangolás miatt képesek a megtévesztésig utánozni az olyan emberi tulajdonságokat, mint az együttérzés. Lehetnek-e veszélyei, ha valaki ilyen módszerrel indul el a gyógyulás útján, és vajon inkább utópia vagy disztópia az AI-terápia?
A mesterséges intelligencia 2020-as évek elején lezajlott forradalma előtt cikkünk tudományos-fantasztikus témának számított volna. Azonban a jövő terapeutája már ma is létezik, és egyre többen fordulnak hozzá. Habár ezek a pszichológus robotok már a 2010-es évek vége óta léteznek, a ChatGPT és a hasonló, rendkívül fejlett AI-technológiák megjelenésével immár egyre ismertebbek és népszerűbbek.
Rengeteg ember szinte az első pillanattól kezdve terapeutaként, de minimum bizalmas barátként kezelte a ChatGPT-t – annak ellenére, hogy az oldal külön megkéri a felhasználókat, hogy ne osszanak meg érzékeny információkat az AI-asszisztenssel. Még 2023 végén futott végig a médián a hír, mely szerint a mesterséges intelligencia „szezonális depresszióban” szenved – az MI ugyanis folyamatosan tanul a felhasználóktól, a hideg hónapokban pedig annyi sötét gondolatot osztottak meg a programmal, hogy az OpenAI fejlesztése elkezdte egyre borúsabban látni a világot, és egyre „lustább” is lett. Persze a mesterséges intelligenciának nincsenek érzései, sem emberi tulajdonságai, így valójában csak arról volt szó, hogy nyelvi szinten átragadt rá a belé táplált negativitás.
A ChatGPT megjelenése után a techvállalatok sorra hozták ki saját deep learning eszközeiket – amelyek nem korlátozódnak a nyelvi intelligenciára, hiszen léteznek kép-, hang- és videóalkotó AI-programok is. Az internetet valósággal elárasztották a mesterséges intelligenciát használó programok, ez lett az új őrület. Jelenleg ha egy marketingesgárda a fogyasztókra akar sózni valami ócskaságot, akkor a magyar ábécé első és 15. betűje biztosan szerepelni fog a hirdetésben: AI.
Csak idő kérdése volt, hogy a fejlesztők meglássák a lehetőséget abban, hogy létrehozzanak egy mesterséges intelligenciát használó „pszichológust”.
Az elv nagyon egyszerű, a páciens a terapeutával beszélget. Akkor miért ne lehetne ezt a beszélgetést kiváltani egy chatrobottal, amelynek a fejében van a pszichológia tudományának minden egyes fontos szakirodalma? Az MI-terapeuta-alkalmazások felfutását nem kis mértékben segítette az a tény, hogy egyre több ember küzd mentális problémákkal (és ennek következtében a szolgáltatás egyre drágább és elérhetetlenebb). Eltérő vélemények vannak arról, hogy az egyre gyakoribb mentális bajok a Covid–19-járvány utáni világ valamilyen kifejezett sajátossága-e, vagy szimplán csak arról van szó, hogy a média egyre többet beszél a korábban tabusított mentális egészség témájáról.
Az ilyen mesterséges terapeuták használata nem veszélytelen.
Persze nem azért, mert az MI-ben ártó szándék lenne, hanem legfőképpen azért, mert az egész jelenség annyira új, hogy még teljesen szabályoztalan. A piacot elárasztották a pszichoterápiát ígérő kétes eredetű programok, amelyek sokszor semmilyen orvosi ellenőrzésen nem mentek át. Persze azért vannak kivételek is, például a Wysa, amelyet az Egyesült Királyság egészségügye már letesztelt, és arra jutott, hogy biztonságos. Ez a chatbot kognitív viselkedésterápiát (CBT) próbál alkalmazni, amely az egyik leginkább elterjedt megközelítés pszichológiai gyakorlatban.
Ettől azért nem kell tartani a szakembereknek. A terápiás chatbotok azonnal felkeltették a kutatók érdeklődését, és már két éve vizsgálódnak arról, hogy a mesterséges intelligenciát használó eszközök mennyire hasznosíthatók a lélekgyógyászatban. Az eredmények azonban egyelőre nem túl jók, úgy tűnik, még hosszú út áll előttünk ahhoz, hogy egyszer majd valódi gyógyászati eszközökké váljanak. Több, egymástól független tanulmány is arra jutott, hogy habár
a mesterséges intelligencia fűtötte terápiás robotok rövid távon képesek javítani az alanyok hangulatát, hosszú távon egyáltalán nem tudják a pszichés egészségüket pozitív irányba terelni. Erre jelenleg csak a személyes kezelések képesek.
Egy elismert spanyol pszichológus, Miguel Ballosta-Batalla ezt azzal indokolja, hogy a terápia sikeressége valójában abban rejlik, hogy az két hús-vér ember kapcsolata. Mint mondja, „a kutatások kimutatták, hogy a pszichológiai kezelés sikerét befolyásoló legkritikusabb tényező éppen az úgynevezett terápiás kötelék két olyan személy között, akik osztoznak az olyan alapvető emberi érzéseken és élményeken, mint a haláltól való félelem vagy az élet értelme utáni kutatás” – mondta a pszichológus az El Paísnak.
Pszichológushoz járni nem olcsó. Azonban vannak olyan országok, ahol a társadalombiztosítás fedezi a terápiát. A Forbes magazin tavaly utánajárt, hogy mi a helyzet a magyar állami egészségügyben. A gazdasági magazin arra jutott, hogy a magyar tb-rendszer ugyan a súlyos esetekben biztosítja az adófizetőknek a pszichológust/pszichiátert, a „járóbetegek” pszichológiai problémáival azonban kevésbé esélyes tb-támogatott pszichológushoz eljutni.
Ez részben abból következik, hogy a magyar állam csak 3-4 ezer forintot fizet terápiás alkalmanként az ilyen szolgáltatást nyújtóknak, amíg egy pszichológus óradíja Budapesten 15–20 ezer forint között mozog. Ilyen szolgáltatást nyújtani tehát konkrétan veszteséges az alacsony tb-támogatás miatt – írja a Telex. Ezért marad sokaknak a magánegészségügy egyedüli opcióként, ahol a szakemberek túlterheltek a rendkívüli kereslet miatt, és olyan húzós óradíjat is elkérhetnek, hogy azt a legtöbb ember nem feltétlenül vállalja be.
Persze a helyzet nem csak Magyarországon lesújtó. Emberek milliói nem tudnak pszichológushoz fordulni gazdasági okok miatt. Emberi alternatíva hiányában pedig a mentális problémákkal küzdők feltehetik maguknak a jogos kérdést: vajon a terápiás robotok jobbak-e a semminél?
Egy másik szakértő, Jean-Christophe Bélisle-Pipon szerint erre a kérdésre nincs jó válasz. A kanadai Simon Fraser Egyetem mesterségesintelligencia-kutatója szerint először is azért, mert az AI-terapeuta „súlyosbíthatja a tüneteket, ha az általa adott tanácsok nem megfelelőek”. Másodszor pedig azért, mert szerinte a gépek megjelenése „normalizálja az alacsony minőségű szolgáltatásokat ahelyett, hogy a valódi pszichoterápiához való egyenlőbb hozzáférést szorgalmazná”. A cikk elején felvetett kérdésre visszatérve, sajnos az AI-terápia inkább egy alacsony minőségű disztópikus helyettesítése a valódi orvosi segítségnek.
(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)