Dél-Korea elnöke megpróbálta a szükségállapot bevezetésével összezúzni a demokráciát. Az ország azonban úgy tűnik, ellenállónak bizonyul.
2024. december 3-án Jun Szogjol dél-koreai elnök megpróbálta lerombolni a demokráciát az országában. Egy megdöbbentő késő esti televíziós beszédében „szükségállapotot” hirdetett, és katonai uralom alá helyezte az országot. Betiltott minden politikai tevékenységet, és felfüggesztette a szólás- és sajtószabadságot. A hadsereg főnökét felszólította, hogy zárja be a Nemzetgyűlést, amelyet az ellenzéki Demokrata Párt irányít. A rendőrséget és a különleges erőket arra utasította, hogy akadályozzák meg a törvényhozók belépését az épületbe. Indoklásul – Carl Schmitt politikai teoretikus „kivételes állapot” koncepciójából kölcsönözve – kijelentette, hogy a liberális demokrácia megmentése érdekében felforgatja a liberális demokráciát.
Két hétig tartó országos felháborodást és tömegtüntetéseket követően a parlament megszavazta Jun felelősségre vonását.
Ezt követően felfüggesztették tisztségéből. Ő az első hivatalban lévő elnök a koreai történelemben, aki ellen lázadás vádjával emeltek vádat. Az események bizonyítják a katonai diktatúra évtizedei után az 1980-as évek végén létrejött dél-koreai demokrácia ellenálló képességét. De azt is aláhúzzák, hogy az ország népe miért aggódik állandóan a szabadságáért. A demokrácia egy folyamat, nem egy állapot, és a december 3-i éjszaka azt mutatja, hogy a dél-koreai demokrácia egyszerre sebezhetőbb és mégis kevésbé sebezhető, mint azt általában gondolták róla – írja a Foreign Affairs hasábjain John Delury, a John Cabot Egyetem politológia vendégprofesszora.
A dél-koreai törvények lehetővé teszik az elnök számára, hogy háborús vagy más veszélyhelyzetben hadiállapotot hirdessen. Amikor azonban Jun megtartotta beszédét, semmi ilyesmiről nem volt szó. Mindössze homályos, alaptalan utalásokat tett „az észak-koreai kommunista erők fenyegetéseire”, és ígéretet arra, hogy „azonnal felszámolja a gátlástalan, Phenjan-barát államellenes erőket, amelyek veszélyeztetik népünk szabadságát és boldogságát, és megvédi a szabad, alkotmányos rendet”.
A legtöbb polgár átlátott ezeken a kifogásokon. De volt egy szűk réteg, amelyik elfogadta ezt a retorikát. Az országban egyre erősödő szélsőjobboldal úgy véli, hogy Észak-Korea beavatkozik a választásokba. Jun erre a konkrét összeesküvés-elméletre reagált azzal, hogy katonákat küldött a Nemzeti Választási Bizottsághoz, nem sokkal azután, hogy kihirdette a hadiállapotot. Ezek az emberek, akik többnyire sértődött idős fundamentalisták és dühös fiatal férfiak, jobboldali YouTube-videókból tájékozódnak.
Ráadásul a szélsőjobb nem csupán Jun, hanem egész pártja bázisává is kezd válni. Az a néhány konzervatív törvényhozó, aki az elnök elleni vádemelés mellett szavazott, háttérbe szorult. Jun fanatikus támogatói dél-koreai és amerikai zászlókat lengetve, „Állítsátok meg a tolvajokat!” feliratú plakátokkal jelentek meg az elnöki rezidencia előtt. A kormányzó Népi Erők Pártja (PPP) inkább egy hangos kisebbségnek kedvez, mint hogy a közép felé fordulna.
A párt vonakodása elhúzódó válságot eredményezett. A dél-koreai miniszterelnök – aki szintén a PPP tagja – lett a vádemelést követően a megbízott elnök. Azonban ahelyett, hogy megpróbálta volna egyesíteni az országot, megtagadta, hogy aláírja a parlament által az Alkotmánybíróság három üres helyének betöltésére kinevezetteket, ezzel veszélyeztetve azt, hogy a bíróság felelősségre tudja vonni Junt. Ezután őt is eltávolították pozíciójából. Az ügyvezető kormány élére a pénzügyminiszter került, aki a három bírósági kinevezésből kettőt engedélyezett. De ő is megvétózta azt a törvényjavaslatot, ami egy különleges tanácsot hozott volna létre a volt államfő ellen, a „lázadás” főbenjáró bűncselekménye miatt.
Ez a helyzet aligha jöhetett volna rosszabbkor. Dél-Korea a világ egyik legdinamikusabb gazdasága, és az Egyesült Államok egyik legfontosabb szövetségese. Ugyanakkor számos geopolitikai és gazdasági kihívással néz szembe. A koreai won értéke a 2008-as globális pénzügyi válság óta nem látott szintre zuhant, az ország tőzsdéje Ázsia egyik legrosszabbul teljesítő börzéjeként zárta az évet. Most, hogy Donald Trump amerikai elnök visszatért a Fehér Házba, Dél-Korea rekordméretű kereskedelmi többlete az Egyesült Államokkal szemben vámok célpontjává válhat.
Dél-Korea ráadásul járulékos károkat is szenvedhet, ha Trump újraindítja a Kínával folytatott kereskedelmi háborúját. Az elnök valószínűleg azt is követelni fogja, hogy Szöul vállaljon nagyobb részt a félszigeten állomásozó amerikai csapatok fenntartásának költségeiből, ami egy olyan időszakban teszi próbára a szövetséget, amikor Észak-Korea erősíti katonai kapcsolatait Oroszországgal. Miközben az észak-koreai katonák harctéri tapasztalatokat szereznek azzal, hogy csatlakoznak Oroszország Ukrajna elleni harcához, Dél-Korea lényegében katonai főparancsnok nélkül marad.
A koreai demokrácia sorsa azonban nem egy ember kezében van.
Ez a végső tanulsága december 3-ának, amikor is az ország polgárai összefogtak a válság pillanatában. A törvényhozók lépése – akik azonnal a parlamentbe siettek –, alapvető fontosságú volt. De ugyanilyen fontos volt a tömeg is, amely segített nekik bejutni, és szembeszállt a katonákkal. Akárcsak az újságírók, akik az utasítások ellenére folytatták a tudósítást. Még azok a rendőrök és katonák is, akik Jun parancsait végrehajtották, feltűnően kevés lelkesedéssel tették ezt. Nem mertek erőszakot alkalmazni a tiltakozókkal szemben.
(Borítókép: Tüntetők a dél-koreai elnök, Jun Szogjol felelősségre vonását követelik 2024. december 14-én Szöulban. Fotó: Han Myung-Gu / Getty Images)