Algéria, Marokkóhoz és Tunéziához hasonlóan az irreguláris migrációra, mint súlyos biztonsági kockázatra tekint, ezért 2015 óta a területén érvényes okmányok nélkül tartózkodó migránsokat nagy számban toloncolja ki. Az algériai hatóságok 2024-ben rekordszámú deportálást hajtottak végre. Az Alarme Phone Sahara civil szervezet értesülései szerint több mint 31 ezer embert toloncoltak ki a szomszédos Nigerbe.
Algéria egyértelműen központi szerepet játszik az Afrikából Európába tartó migrációban. Amellett, hogy Európa felé hagyományosan kibocsátóország, évtizedek óta fontos tranzit- és befogadóország is a szubszaharai térségből érkezők számára. A 2011-ben kezdődött líbiai polgárháború, valamint a Maliban és Nigerben tapasztalható politikai bizonytalanság azonban jelentősen átrajzolta a térség migrációs dinamikáit. Algéria, tartva a keleti és déli szomszédainál tapasztalható erőszak továbbgyűrűzésétől és a biztonsági helyzet romlása miatt menekülő tömegek megjelenésétől, idővel lezárta határait.
Az algériai határvédelmi rendszerben régóta mutatkozó repedések és a határokon átívelő törzsi kapcsolatok következtében a térségben működő ember-, kábítószer-, áru- és fegyvercsempészetre szakosodott bandák gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez. Ezért a szigorú biztonsági intézkedések ellenére a migrációs nyomás tovább erősödött.
A tömeges és ellenőrizetlen migráció ‒ Mali esetéhez hasonlóan ‒ Niger irányából is komoly veszélyt jelent. Algéria és Niger közel ezer kilométer hosszú közös határszakaszán három, a nigeri tuaregek által üzemeltetett nagyobb embercsempész-útvonal működik. A legnagyobb forgalom az In Guezzam városát Assamakával és El Aklával összekötő háromszögben összpontosul.
A migrációs nyomás erősödésével Algéria 2015-től tömeges kitoloncolást rendelt el a területén érvényes okmányok nélkül tartózkodó külföldiekkel szemben. A hatóságok a migránsokat jellemzően rendőrségi razziák során gyűjtik össze, majd ideiglenes létesítményekbe szállítják és ott fogva tartják őket. A Nigerrel 2014 decemberében megkötött – nem hivatalos – megállapodást követően a déli Tamanrassetből a nigeri állampolgárokat katonai konvojokkal hazájukba deportálják,
míg más országok állampolgárait a sivatagos algériai–nigeri határ közelében élelem és innivaló nélkül magukra hagyják.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint a megállapodást követő öt évben (2015 és 2019 között) körülbelül 40 ezer embert deportáltak Nigerbe. A kitoloncolások száma később emelkedett, sőt 2020 és 2023 között megduplázódott. Három év leforgása alatt több mint 100 ezer menekültet toloncoltak ki: 2020-ban 23 ezret, 2021-ben 27 ezret, 2022-ben 24 ezret, 2023-ban pedig 26 ezret.
A kitoloncolások 2024-ben is folytatódtak. A nigeri Alarme Phone Sahara (APS) civil szervezet adatai szerint az algériai hatóságok minden eddiginél több migránst toloncoltak ki, ugyanis a deportáltak száma meghaladta a 31 ezret. Az agadezi központú NGO értesülései szerint a kitoloncoltak jelentős része nő vagy kiskorú. A deportáltak között nagy számban találhatók Maliból, Kamerunból, Szenegálból, Elefántcsontpartból vagy Burkina Fasóból származók. Az algériai hatóságok erőszakos fellépése miatt a nigeri kormány és számos nemzetközi szervezet is felszólalt. Algír azonban konzekvensen visszautasítja a jogsértésekre vonatkozó vádakat.
A 47 milliós Algériában jelenleg 100 ezer főre becsülik a szubszaharai migránsok számát. A hatóságok arra készülnek, hogy az országra nehezedő migrációs nyomás tovább fog nőni, mivel az afrikai terrorizmus egyik központjának és az Európába irányuló migráció egyik legfontosabb elosztópontjának számító Nigerben 2023 nyarán puccsot hajtottak végre. Néhány hónappal később pedig visszavonták az embercsempészetet büntető törvényt, amit még 2015-ben az Európai Unió nyomásának engedve fogadtak el.
Niger északi szomszédja a terrorizmusra és az irreguláris migrációra egyaránt mint az országot destabilizálni képes veszélyforrásra tekint. Ennek az aggodalomnak az elmúlt években az algériai kormány több tagja nyíltan hangot is adott, amikor az irreguláris migránsokat a „nemzetbiztonságra leselkedő veszélyként” vagy a „bűncselekmények, a kábítószer-kereskedelem és egyéb gonosz dolgok forrásaként” azonosították.
Algéria nem egyedüli országként folytatja ezt a gyakorlatot, ugyanis a szomszédos Tunézia és Marokkó hasonló politikát követ a területén érvényes okmányok nélkül tartózkodó külföldi állampolgárok egy részével szemben. Nemzetközi emberi jogi szervezetek szerint a tunéziai hatóságok 2023 júniusa óta legalább 10 ezer szubszaharai migránst, köztük sok nőt és kisgyermeket szállítottak az algériai és líbiai közös határvidékre, majd magukra hagyták őket élelem és ivóvíz nélkül.
A sivatagos tunéziai–líbiai határ közelében otthagyott migránsok közül legalább százan meghaltak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) értesülései szerint Marokkó is hasonlóképpen jár el, amikor a biztonsági erők a szubszaharai migránsokat a Mauritániához közeli sivatagos határvidékre szállítják. Algériához és Tunéziához hasonlóan Marokkó is elutasította a jogsértéssel kapcsolatos vádakat.
Tunézia és Marokkó hosszú évek óta együttműködik az Európai Unióval migrációs kérdésekben. A két észak-afrikai ország az irreguláris migráció és az embercsempész-hálózatok visszaszorításáért cserébe jelentős gazdasági és pénzügyi támogatásban részesül, így az EU szervei, a tagállamok és a nemzetközi szervezetek megfelelő nyomásgyakorlással változást érhetnek el a két ország gyakorlatában. Kérdéses azonban, hogy Algírra a nemzetközi bírálatok miként fognak hatni. Algéria ugyanis hagyományosan szuverenitási kérdésként tekint a migrációs politikára, így elzárkózik attól, hogy az Európai Unióval ezen a téren szorosabb együttműködést alakítson ki.
A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.
(Borítókép: Sziklák és homokdűnék a szaharai sivatagban 2022. december 30-án. Fotó: Eric Lafforgue / Art in All of Us / Corbis / Getty Images)