A török televíziós sorozatokat több mint 170 országba exportálják, és évente több milliárd dollárt hoznak az ország filmiparának konyhájára. Azonban amellett, hogy komoly pénzcsináló masinaként működnek, a kis-ázsiai országban gyártott szappanoperák népszerűségüket felhasználva befolyásolják a világ közvéleményét, és ideológiai értékeket terjesztenek – egyes esetekben a török kormány szájízének megfelelőket.
A Török Exportszövetség szerint a török televíziós sorozatokat világszerte imádják a tévénézők. Olyannyira, hogy a különböző országokba történő eladásuk csak 2023-ban 600 millió dolláros bevételt termelt. Tavaly ez az összeg már milliárdokban volt mérhető. Ömer Bolat török kereskedelmi miniszter szerint a világon 800 millió nézőhöz jutnak el az országban gyártott műsorok. Vagyis komoly befolyással bírnak.
A török sorozatok a 2000-es évek elején, az Igazgyöngy című, háromévados romantikus műsorral indultak világhódító útjukra. A sorozat sikerén felbuzdulva a török stúdiók hamarosan egyre több műfajban kezdtek el alkotni. Az Igazgyöngyöt követte a Seherezádé elnevezésű szappanopera, ezt az Ezel – bosszú mindhalálig, egy thriller, és a Piszkos pénz, tiszta szerelem – amely pedig egy akciósorozat volt. Először csak a Törökországhoz kulturálisan közel álló országok csaptak le a sorozatokra. A első vásárlók az azerbajdzsáni és a kazahsztáni tévécsatornák voltak. Őket viszont gyorsan követték az arab országok műsorszórói,
majd a török hódítás elérte a Balkánt, Magyarországot, a szláv országokat, Nyugat-Európát és az egész világot.
2000 és 2023 között 184 százalékkal nőtt a török televíziós sorozatok iránti globális kereslet, és természetesen egyre több van belőlük. A Nielsen Közönségmérés Kft. adatait szerint a legnézettebb 15 magyarországi tévéműsor között rendszeresen szerepel két török gyártmány: a Zafír és a Három Nővér – a két sorozatot csak a múlt héten közel 1 millióan követték nyomon idehaza.
A török sorozatok tele vannak tűzdelve társadalom- és rendszerkritikával, azonban ezek sok esetben rendkívül bujtatottak. Ugyanis a nyilvánvaló kritikák felkelthetik a kormánypárt irányítása alatt álló török igazságszolgáltatás figyelmét – ezért előfordul, hogy egyes cégek kényszerítés vagy gazdasági befolyásolás nélkül is kormánypropagandát tesznek műsoraikba, attól tartva, hogy ellenkező esetben a hatóságok vegzálnák őket. (Ez a jelenség egyébként nem csak a sorozatgyártásban, hanem az egész török médiában jelen van.)
És mi történik akkor, ha valaki a rendszernek kínos témákat jelenít meg? Nos, a Kizil goncalar (magyarul Vörös rózsabimbók) című sorozat alkotóit 2023-ban 111 millió forintnak megfelelő török lírára bírságolták, és két hétre felfüggesztették a műsor sugárzását.
A kormánypárti bíróság ítélete szerint a produkció megsértette a „spirituális értékeket”. A „vörös rózsabimbókkal” példát statuáltak, de a nyomás folyamatos a többi produkción is. A török hatóságok újabban a castingcégeken keresztül ütik a nekik nem tetsző sorozatok stúdióit. Jelenleg mintegy két tucat castingügynökség ellen folyik vizsgálat, mert állítólag kartellszerűen működtek, s ezzel megsértették a török versenyjogi normákat.
Nem titok, hogy az illiberális ország vezetője, Recep Tayyip Erdogan elnök nem rajong az ilyen műsorokért.
A sorozatokat iszlámellenesnek nevezte, amelyek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy Erdogan elnök kormánypártját, a populista Igazság és Fejlődést főképp a török vidéken élő vallásos réteg támogatja, ezért az utóbbi években a török kormány egyre inkább konzervatív álláspontot képvisel kulturális ügyekben. Egyesek szerint az iszlám vallás vezetőinek is kezd beleszólása lenni az állam dolgaiba, ezt pedig éppen a köztársaságot megalapító Musztafa Kemal Atatürk száműzte a politikából.
A korábban említett megbüntetett sorozat egyébként éppen az ország vallási és világi csoportjai közötti mély szakadékra összpontosít. A török társadalom nagyon megosztott. A vidék nagyobb része teljesen konzervatív, az itt élők többsége a tradicionális iszlám értékeket gondolja fontosnak, a városokban viszont főképp liberálisok élnek, akik az európai értékeket tartják nagyobb becsben.
A török kormánynak ellentmondásos viszonya van a sorozatokkal, mert miközben üldözi őket, néha propagandacélokra is felhasználja a műsorokat. Miközben a magánprodukciókat az Erdogan-rendszer egyre nagyobb nyomás alá helyezi, az állam komoly forrásokat fektet a saját gyártású sorozatokba.
A török közmédia minden évben számos olyan sorozatot rendel meg, amelyek a török nemzet történelmét és értékeit a konzervatív iszlám szemszögéből közvetítik.
Ilyen például a Feltámadás című televíziós sorozat, amely a 13. századi Ertugrul nemzetségfő – vagyis az Oszmán Birodalmat megalapító I. Oszmán apjának – életén alapul. De ehhez hasonló volt a 2010-es évek elején bemutatott Szulejmán is, amely annak ellenére örvendett rendkívüli népszerűségnek az Oszmán Szultánság által korábban meghódított területeken (köztük Magyarországon), hogy a törökök által leigázott népeket a sorozat kritikusai szerint alsóbbrendűként ábrázolták az alkotók.
Az állami produkciókat nemcsak a török nacionalista ideák terjesztésére, de a rendszerkritikus személyek lejáratására is felhasználják. A török közmédia Metamorfoz című alkotása például a nyolc éve bebörtönzött Osman Kavala vállalkozót és emberi jogi aktivistát az állam ellenségeként ábrázolja.
Hakki Tas török politológus úgy véli, hogy a török kormány olyan életmódot próbál ráerőltetni a török társadalomra, amely megfelel Erdogan iszlám-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) értékeinek. Az AKP értékrendjéhez nem igazodó sorozatokra büntetéseket szabnak ki és nyomást gyakorolnak. Ezek a műsorok az elmúlt években a társadalmi feszültségek egyfajta gőzkiengedő szelepévé váltak.
A szakértő úgy véli, hogy a műsorok gyakran rejtett üzeneteket hordoznak. Úgy látja, hogy ez a tendencia azóta erősödött fel, amióta az ellenzéki pártok sikereket értek el a tavalyi helyhatósági választásokon – miután Erdogan elnök kormánya nem tudta megfelelően kezelni az országban kibontakozó gazdasági válságot.
(Borítókép: Részlet a Szulejmán című sorozatból. Fotó: RTl Klub)