Sok a találgatás arról, hogy mikor, milyen módon érhet véget az ukrajnai háború, mikor, illetve hol ülhet tárgyalóasztalhoz Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök. Szakértőt kérdeztünk arról, hogy mi várható a két ország viszonyában.
Januári beiktatása után Donald Trump szankciókat helyezett kilátásba Oroszország ellen a Truth Social nevű közösségi oldalán, ha nem sikerül megállapodnia az ukrajnai háború lezárásáról Vlagyimir Putyinnal. Az amerikai elnök korábban a háború gyors, sőt azonnali lezárását ígérte, a béke irányába mutató konkrét lépések azonban még váratnak magukra, noha Donald Trump abban már igen aktív, hogy vámokat vessen ki más országokra.
A Guardian a napokban arról írt, hogy Keir Starmer brit miniszterelnök szerint az amerikai elnök „szankciós fenyegetése megrendítette” Vlagyimir Putyint, és ezért egységes európai fellépésre van szükség az Oroszország elleni nyomás fenntartása érdekében.
Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója szerint az Egyesült Államok elsősorban azzal kapcsolatban tehet lépéseket, hogy az Oroszország által harmadik országokon keresztül folytatott „árnyékkereskedelmet” erőteljesebben helyezze nyomás alá, ezzel tántorítva el az oroszok még meglévő nagyszámú partnerét a Moszkvával való üzleteléstől.
A kutató az Indexnek azt mondta, hogy ilyen lépés lehet az orosz olaj- és más energetikai exporttal szembeni teljes körű tilalom, beleértve az orosz üzleti partnerekkel és bankokkal kötött mindenféle tranzakciót, ami másodlagos szankciókkal fenyegetné azokat, akik mégis vásárolnak Moszkvától. Ezek a szankciók azonban nemcsak Oroszországra lehetnek hatással, hanem az egész világgazdaságra is, ha ugyanis elérik a céljukat, és kiszorítják az orosz energiahordozókat a piacról, akkor az a világpiaci árak jelentős növekedéséhez vezethet, amelynek pedig ismét az lehet a következménye, hogy a kockázatok ellenére is nő majd az érdeklődés az ilyen körülmények között minden bizonnyal olcsóbb orosz energiahordozók iránt.
Kérdésünkre válaszolva, hogy ha Donald Trump tényleg a felvázolt lépéseket tenné meg, azok rábírhatnák-e Moszkvát a háború befejezésére, Kosztur András kifejtette: az elmúlt tíz évben, és különösen az elmúlt három évben bevezetett szankciók alapján azt lehet mondani, hogy újabb hasonló jellegű intézkedésekkel nem lehet megrettenteni Oroszországot.
„Ha pedig valóban olyan helyzet állna elő, amelyben Moszkva sarokba szorítva érezné magát, az könnyen a háború eszkalációjához is vezethetne” – jegyezte meg a kutató.
Az orosz reakciók alapján Kosztur András szerint jelenleg úgy tűnik, óvatos optimizmussal tekintenek az új amerikai vezetésre Moszkvában: remélik, hogy születhet valamilyen, a két ország viszonyát rendező megállapodás. Azonban tudják, hogy Donald Trump is elsősorban az amerikai érdekeket nézi, és olykor békülékenyebb hangvétele ellenére is riválisként tekinthet az oroszokra.
A kutató úgy látja, hogy Vlagyimir Putyin vállalta magára orosz részről a békülékenyebb hangnem képviseletét, „és olykor már-már bókol is amerikai kollégájának”, ezzel szemben az orosz külügyminisztérium éles hangvétellel reagál Donald Trump fenyegetéseire és a sajtóba kiszivárgó, az oroszok számára nem túl kedvező béketervekre vagy hírekre.
Arról már többször beszélt a moszkvai vezetés, hogy milyen feltételekkel fejezné be a háborút Oroszország, a kérdés, hogy ezek változtak-e, mióta új amerikai elnöki adminisztráció van.
Ha a hivatalos kommunikációból indulunk ki, Oroszország feltételei tavaly nyár óta nem változtak, és ezek a következők: az ukránok átadják az Oroszország által elcsatolt területek még ukrán ellenőrzés alatt álló részeit, Ukrajna semleges lesz, végleg lemond a NATO-tagságról, hadseregét jelentősen csökkentik, az összes szankciót feloldják Oroszországgal szemben, és megszüntetnek minden, az orosz nyelvet érintő korlátozást Ukrajnában. Moszkva ugyan hajlandó tárgyalni Zelenszkijjel, végleges békét azonban már nem kötne vele, mivel nem ismeri el a legitimitását
– fogalmazott Kosztur András, hozzátéve: felmerült orosz részről, hogy még a békekötés előtt új választásokat kellene tartani Ukrajnában – erre egyébként jelenleg az amerikaiak is nyitottak, Kijev érthető módon kevésbé.
Vlagyimir Putyin a napokban interjút adott az orosz Rosszija 1 televíziónak, és többek között kifejtette, hogy az európai elit nemsokára az új amerikai elnökhöz igazodik majd. Az orosz elnök szerint Donald Trump gyorsan rendet tesz, és az európai elit a gazdája lábánál fogja csóválni a farkát. Azt is mondta, hogy a múltban az európai vezetőknek volt bátorságuk küzdeni a saját véleményükért, de ma már nincsenek ilyenek, és ez katasztrófa az európai érdekek szempontjából.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója rámutatott: ebből a kijelentésből az olvasható ki, hogy Vlagyimir Putyin arra számít, a mostani ellentmondásos kapcsolat ellenére is az európai elitek végül visszatérnek az elmúlt években is bevett gyakorlatukhoz, és meghajolnak Washington akarata előtt.
Az oroszok tehát végső soron nem számítanak nagy változásra az amerikai–európai viszonyban, és továbbra is egységesként kezelik a Nyugatot, amelynek központja Washingtonban van. Értelemszerűen tehát az orosz–európai viszonyt is az orosz–amerikai viszony határozhatja majd meg
– jelentette ki Kosztur András.
Arról már tucatnyi sajtóhír, spekuláció jelent meg, hogy lesz-e Trump–Putyin-csúcstalálkozó, és ha igen, akkor mikor és hol. Horváth Levente Kína-szakértő, az Eurázsia Központ igazgatója szerint az sem kizárt, hogy hamarosan a jaltai konferenciához hasonlóan egy asztalhoz ülhet Hszi Csin-ping, Vlagyimir Putyin és Donald Trump.
A XXI. Század Intézet vezető kutatója most azt mondta az Indexnek, hogy a jelek szerint Trump és Putyin is nyitott egy amerikai–orosz csúcstalálkozóra, de pontosabbat erről egyáltalán nem tudni.
Az oroszok tagadják azt is, hogy történt volna már közvetlen kapcsolatfelvétel a két elnök között, így semmi biztosat nem tudunk arról sem, hogy hol tarthatnak az egyeztetések. Ha azonban az Egyesült Államok tényleg le akarja zárni a háborút, akkor már február–március folyamán sort kellene kerítenie erre a találkozóra, helyszínéül pedig jó eséllyel valamelyik semleges ország szolgálhat majd – a friss hírek szerint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek lehet majd a helyszíne ennek. Ezt a találkozót azonban elő kell készíteni, és ehhez szükséges, hogy a felek már előzetesen találjanak olyan pontokat, amelyekben készek a kompromisszumra, másképp nem lenne értelme a személyes találkozónak sem. Egy közös fotó kedvéért vélhetően egyik elnök sem utazna kontinensnyi távolságokat
– magyarázta Kosztur András, kiemelve, hogy egy megállapodás ráadásul nem csupán a háború lezárását vagy a szankciók sorsát érintheti, hanem akár tágabban az európai vagy eurázsiai kontinens biztonsági viszonyrendszereit is, beleértve a két ország közötti fegyverkezési korlátozásokról szóló megállapodásokat.
„Más kérdés, hogy Trumpnak még első elnöksége idején elvárása volt, hogy az ilyen jellegű tárgyalásokba Kína is kapcsolódjon be, így akár az amerikai–kínai kapcsolatok alakulása is hatással lehet az eseményekre” – hívta fel a figyelmet a kutató. Washington és Peking távolodása Moszkva számára is teret adhat, esetleges kiegyezésük viszont szűkítheti Oroszország lehetőségeit.
Kosztur András szerint a helyzet tehát bonyolult, és a tisztánlátást azt is nehezíti, hogy az események jelentős része a színfalak mögött zajlik majd, így csak a sajtóban megjelenő, kétes hitelességű szivárogtatásokból és az esetleges nyilvános üzengetésekből körvonalazódhat, hogy merre is haladnak a folyamatok.
A XXI. Század Intézet vezető kutatójával előzőleg Donald Trump külpolitikájáról, a nagyhatalmi érdekekről és a geopolitika változásairól beszélgettünk. De arról is kérdeztük már, hogy a feltörekvő hatalmaknak, a BRICS-államoknak, illetve a globális Dél országainak mekkora jelentőségük van a világgazdaságban.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök 2024. február 29-én Moszkvában. Fotó: Contributor / Getty Images)