Megakadtak a koalíciós tárgyalások a szélsőjobboldali FPÖ és a jobbközép-kereszténydemokrata ÖVP között, miután a két párt nem tud megegyezni a minisztériumok elosztásában. Míg az ÖVP-elnök Christian Stocker szeretné megakadályozni, hogy fontos minisztériumok az FPÖ-höz kerüljenek, Herbert Kickl eddig nem volt hajlandó e tekintetben kompromisszumra, ezért a szélsőjobboldali pártelnök váratlan lépésre szánta el magát, amely a teljes tárgyalási folyamatot veszélybe sodorta.
Még január elején bomlottak fel a koalíciós tárgyalások Ausztriában a jobbközép ÖVP, a szociáldemokrata SPÖ és a liberális NEOS között, ami után Alexander Van der Bellen köztársasági elnök a választásokat megnyerő szélsőjobboldali FPÖ kancellárjelöltjét, Herbert Kicklt kérte fel kormányalakításra.
Az FPÖ és az ÖVP között a tárgyalások gyorsabban is haladtak, elvégre a két párt között nincsenek akkora különbségek a gazdasági kérdésekben, mint a költségvetési hiányt kiadáscsökkentéssel megoldani kívánó ÖVP és a bank-, illetve vagyonadó bevezetésével agitáló SPÖ között, valamint a két jobboldali párt a migráció kapcsán is keményvonalas álláspontot képvisel.
Ugyanakkor a két párt közötti bizalmatlanság és a kultúrpolitikai kérdésekben vallott eltérő nézetek miatt így is veszélyben van a koalíciós tárgyalások sikere.
A héten még fel is függesztették a tárgyalást egymás között, hogy utána a sajtón – de leginkább a közösségi oldalakon – keresztül üzengessen egymásnak Kickl és az ÖVP ideiglenesnek szánt elnöke, Christian Stocker. A tárgyalások annyira félresiklottak, hogy Kickl ebben a bejegyzésben lényegében ultimátumot adott a kereszténydemokratáknak, miszerint pártja nem hajlandó engedni a minisztériumok kiosztásából, mert szeptemberben a változásra szavaztak az osztrákok. Amire az ÖVP azzal reagált, hogy az meglepte őket, és amúgy az FPÖ-t kérték fel kormányalakításra, így finoman arra utaltak, ha Kickl akar, kereshet magának akár más partnert is, a labda náluk pattog – márpedig más nem hajlandó szóba állni a szélsőjobboldali párttal.
Az alapkonfliktust a bizalmatlanság mellett az adja – a pártelnökök például még mindig magázzák egymást –, hogy a pártok több témában is merőben eltérően látják a világot, ráadásul abban sincs egyetértés, hogyan osszák fel egymás között a minisztériumokat.
A felfüggesztett tárgyalások miatt Stocker szerdán, Kickl pedig csütörtökön találkozott az elnökkel,
ami nem igazán számított jó előjelnek. Ugyanakkor Kickl az elnöki palotából, a Hofbrauból távozva kijelentette, hogy egy telefonbeszélgetést követően arra jutottak Stockerrel, hogy folytatják a tárgyalásokat.
Azonban kérdés, sikerül-e kompromisszumot találni, vagy hajlandó lesz-e az egyik párt engedni a másik javára az eddig feloldhatatlannak tűnő vitás pontokban.
Amikor Kicklt felkérte kormányalakításra Alexander Van der Bellen zöldpárti köztársasági elnök, már akkor lehetett tudni, hogy ugyan gazdasági és biztonságpolitikai témákban nagy lesz az egyetértés a felek között, azonban több kérdésben is nagyon távol áll egymástól a két párt, ráadásul a pártok közötti bizalom sem túl nagy.
Jelentős súrlódási pont volt a felek között a közmédia helyzete, a médiumoknak szánt állami támogatások, az Európai Unióhoz való hozzáállás, valamint az, hogy ki alá tartozzanak a titkosszolgálatok. Az FPÖ és az ÖVP közötti bizalmatlanságot a leginkább az mutatja, hogy sajtóhírek szerint
az ÖVP bizonyos minisztériumokat nem azért kért, mert nagyratörő terveik lennének azok élén, hanem hogy ezek ne tartozzanak a szerintük olykor összeesküvés-elméleteket harsogó Kicklék alá.
Sajtóhírek szerint a titkosszolgálatok kapcsán például az ÖVP azt szeretné elérni, hogy maximum a belügyminisztériumhoz tartozó belföldi hírszerzés kerülhessen az FPÖ ellenőrzése alá, míg a védelmi minisztérium irányítása alatt lévő külföldi hírszerzés és kémelhárítás nem, mivel attól tartanak, hogy a túlzottan oroszbarát párt akár érzékeny információkat is megoszthatna Moszkvával.
Emellett a Néppártban attól tartanak, hogy Kickl akár kivezethetné Ausztriát az EU-ból, illetve az Európai Tanácsból, miután az FPÖ bejelentette, hogy nem tervezik az Európai Bíróság, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának bizonyos ítéleteit betartani.
Az ÖVP több garanciával szeretné bebiztosítani, hogy ez ne történhessen meg, emiatt a két párt teljesen másképpen képzelte el, hogyan osztanák fel egymás között a minisztériumokat.
Ráadásul a Néppárt nem hajlandó lemondani egyszerre a belügy, a pénzügy és az uniós ügyekkel foglalkozó miniszteri pozíciókról, hiszen egy ilyen alku lényegében bármilyen ÖVP-pártelnök karrierjének végét jelentené.
Az ÖVP azt is megszellőztette, hogy a kedd óta felfüggesztett tárgyalásokat megtörve csütörtökön egy új ajánlattal álltak elő, mielőtt Kickl találkozott az államfővel – az FPÖ ezeken a híreket azzal cáfolta, hogy nem érkezett hivatalos megkeresés hozzájuk.
Ráadásul az ÖVP szerint az FPÖ több kérdésben is olyan irányba vinné el Ausztriát, ami számukra egy vörös vonal átlépése lenne: az ÖVP bécsi szervezetének vezetője, Karl Mahrer a Der Standardnak pedig fel is sorolta, hogy pártja számára mi nem elfogadható az FPÖ nézeteiből.
Az ÖVP elvárja Kickltől, hogy egyértelműen álljon ki Ausztria EU-tagsága mellett, el kell ítélnie a szélsőjobboldali, radikális Identitárius Mozgalmat, továbbá ígéretet kell tennie az antiszemitizmus elleni harc, valamint a médiaszabadság mellett – Mahrer nem tette hozzá, de emellé még az ÖVP által ellenzett bankadó is egy nagy súrlódási pont, amit az SPÖ-höz képest jóval enyhébb verzióban az FPÖ is bevezetne.
Az pedig kérdéses, hogy az EU-szkeptikus Kickl – aki a koronavírus-járvány óta beemelte a szélsőjobboldali szervezetek vakcina- és járványellenes összeesküvés-elméleteit a mainstream politikába, valamint a koalíciós tárgyalások során az osztrák közmédia, az ORF támogatási rendszerének megszüntetését próbálja elérni – hogyan reagál erre. Egyébként valószínű, hogy ezzel kapcsolatosan könnyebben dűlőre jutnak majd a pártok, mint a minisztériumok elosztásában.
Ugyan még a hét elején nagyon úgy tűnt, hogy a koalíciós tárgyalásoknak vége szakadhat, és az ÖVP ismét megpróbálkozhat az SPÖ-vel és a liberális Neosszal tárgyalni, jelenleg úgy tűnik, a pártok folytatják a tárgyalást – egyelőre biztosan.
Az FPÖ ugyanis HC Strache 2019-es ibizás botránya óta vissza akar térni a kormányba, míg az ÖVP nem most akar ellenzékbe vonulni, 1986 óta először.
Valószínű, hogy mindkét pártnak engedni kell a másik felé, ráadásul mindkét párt tudja zsarolni a másikat ebben: Kickl előállhat az előrehozott választás ötletével, amivel jelenleg az FPÖ még több mandátumot szerezne, mint szeptemberben, míg az ÖVP mondhatja azt, hogy a tárgyalások felbomlása esetén ismét nekiállna tárgyalni az SPÖ-vel és a Neosszal, amit ráadásul a Zöldek kívülről még támogatnának is – kérdés, hogy ezt a balliberális koalíciós kísérletet felborító ügyeket sikerülne-e ezúttal elsimítania a pártoknak.
Így a legnagyobb kérdés, hogy az FPÖ-t a Strache utáni botrányok után megmentő Kickl és az egész Ausztriát behálózó ÖVP mit hajlandó engedni a másik számára, és sikerül-e az EU, Ukrajna támogatása, a közmédia ügyében, valamint a minisztériumok kapcsán legkisebb közös többszöröst találni. Amennyiben ez nem sikerülne, kérdés, melyikük hajlandó a kormányzásért cserébe változtatni eddigi nézetein a másik javára, mert a koalíciós tárgyalások felbomlása mindkettő pártnak rossz hírt jelentene, más-más okokból.
(Borítókép: Herbert Kickl 2025. január 7-én Bécsben. Fotó: Michael Gruber / Getty Images)