Kövér László, az Országgyűlés elnöke hétfőn az Európai Unió parlamenti hivatalvezetőinek és főtitkárainak budapesti találkozóján mondott beszédet. A házelnök hangsúlyozta Magyarország uniós bővítéspolitikáját, felidézte a soros elnökség eredményeit, bejelentette az uniós parlamenti elnökök következő konferenciáját, valamint leszögezte, hogy a magyarok sem a joguralom, sem a háború és béke kérdésében nem szorulnak kioktatásra.
A Magyar Országgyűlés a parlamenti diplomácia eszközeivel, politikai és hivatali szinten egyaránt támogatta és a jövőben is támogatni fogja az EU bővítési folyamatában részt vevő déli és keleti szomszédait – mondta az Országgyűlés elnöke hétfőn Budapesten az MTI beszámolója szerint.
Kövér László az Európai Unió parlamenti hivatalvezetőinek és főtitkárainak találkozóján kiemelte, hogy Magyarország a bővítéspolitikát az EU stratégiailag egyik legfontosabb politikájának tartja, és a magyar elnökség célkitűzése az volt, hogy a bővítés objektív, hiteles és érdemalapú folyamat maradjon.
A Nyugat-Balkánt már több mint 20 éve európai uniós tagsággal kecsegtető, két és fél éve befagyott folyamatot sikerült újraindítani, kiemelten Albániával, Montenegróval és Szerbiával – mutatott rá Kövér László. A házelnök a magyar uniós elnökség eredményei közül kiemelte a Budapesti nyilatkozat elfogadását, amely az Európai Unió versenyképességének erősítéséről szól, és történelmi léptékű eredményként értékelte Románia és Bulgária teljes jogú schengeni tagságát 2025. január 1-jétől, amely egy több mint tízéves folyamat lezárása.
A házelnök összegzése szerint a hatékony és zökkenőmentes magyar elnökség az uniós intézményi ciklusváltás alatt is biztosította az EU Tanácsa működésének folytonosságát, és egy valóban erős Európa békéjéért, biztonságáért és jólétéért dolgozott.
Kövér László kitért arra is, hogy az Európai Unió parlamenti elnökeinek konferenciáját május 11–12-én rendezik meg szintén az Országházban, és a tanácskozás középpontjában Európa jövője áll, azon belül az európai nemzeti szuverenitás kérdése a világpolitikában, valamint az európai nemzetek identitása mint versenyképességi tényező a világgazdaságban.
Rámutatott, hogy az uniós parlamenti hivatalvezetők találkozója az évek során olyan hasznos fórummá vált, amely lehetőséget nyújt a hivatalokat érintő aktuális közös ügyek és tapasztalatok áttekintésére és közös megoldások megtalálására.
A mostani találkozó két olyan területet érint, amelyben a parlamenti hivataloknak fontos szerepük van: az oktatási programok, azaz a demokráciával kapcsolatos ismeretek átadása, valamint az uniós parlamentek együttműködési formái a tagjelölt országok törvényhozásaival.
Kövér László azt mondta, hogy a Magyar Országgyűlés Hivatalában dolgozók évtizedeken és kormányokon átívelő módon, szakszerű és lojális munkavégzésükkel a magyar közigazgatás legstabilabb intézményévé emelték az intézményt. Uniós házelnökkollégáinak ugyanazt kívánta, mint ami neki megadatik: politikai stabilitást a parlamentben és hivatali stabilitást a parlamenti munkaszervezetben.
Az Országgyűlés elnöke kitért a Parlament kupolacsarnokában kiállított Szent Koronára, és rámutatott, hogy országunkban ezer évig csak az uralkodhatott legitim módon, akit ezzel koronáztak meg, azaz nem a királynak volt koronája, hanem a nemzetet és alkotmányos folytonosságot jogilag is megtestesítő koronának volt királya. Ez a közösségi felhatalmazás igényének egyik legkorábbi európai megfogalmazódása, s egyben az egyik legfőbb magyarázata, hogy mi, magyarok miért nem kedveljük, amikor kioktatnak bennünket a jog uralmáról – fogalmazott.
Felidézte, hogy Bibó István államminiszter a Parlament falai között írta segélykiáltását 1956. november 4-én az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez és a világ közvéleményéhez. Ez akkor volt, amikor a Szovjetunió több harckocsival támadt Magyarországra, mint 1939-ben Hitler Lengyelországra, a hivatalos nyugati politika közönyétől kísérten vérbe fojtva antikommunista forradalmunkat és szabadságharcunkat. Kövér László azt mondta, azóta mi, magyarok azt sem szeretjük nagyon, ha bárki kioktat bennünket a szolidaritás vagy háború és béke kérdéseiről.