Oroszország ukrajnai háborúja mind emberéletben, mint rubelben óriási költségeket ró a szövetségi államra. És nem túl valószínű, hogy ezek a befektetések meg fognak térülni.
Ma Délkelet-Ukrajna mintegy 20 százaléka áll orosz megszállás alatt. Ez magában foglalja a Krímet, valamint Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja régiók nagy részét. Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai háborúja egy olyan nacionalista kampány, amelynek céljaként azt határozta meg, hogy visszaverje az állítólagos „nyugati előrenyomulást”, és olyan területeket szerezzen vissza, amelyek szerinte „jogosan Oroszországhoz tartoznak”.
A hódításnak azonban van egy másik motivációja is: a gazdasági haszonszerzés. Ha Oroszország fenntartja a katonai ellenőrzést ezen régiók felett, akkor talán abban reménykedik, hogy ezt az előnyt is learathatja. A háborúnak ebben a szakaszában azonban aligha egyértelmű, hogy Moszkva számára ezek a területek gazdasági előnyökkel járnának.
A háború emberi költségei óriásiak. Az orosz erők kemény szigorral uralkodnak a megszállt Ukrajnában, és kíméletlen kínzásokat és erőszakot követnek el. A háború gazdasági következményeinek értékelése nem csökkentheti a háború szörnyűségeit, vagy az általa okozott mérhetetlen szenvedést. A gazdasági eredmények azonban befolyásolni fogják Putyin inváziós döntésének jövőbeli megítélését.
Ha Oroszországnak gazdasági haszna származik Ukrajna megszállásából, akkor a háborúra stratégiai sikerként emlékezhetünk. Ha Oroszország ehelyett gazdaságilag szenvedni fog, akkor az inváziót önpusztító, barbár baklövésnek fogják tekinteni
– írja a Foreign Affairs hasábjain Andrew Kosenko a Marist University Közgazdasági Tanszékének docense és Peter Liberman, a City University of New York professzora.
Mivel az ukrajnai harcok patthelyzetbe kerültek, eljött az ideje, hogy elgondolkodjunk azon, mi lesz Kelet-Ukrajna sorsa egy elhúzódó, bár globálisan elutasított orosz megszállás alatt. A megszállt vagy elcsatolt régiókból származó nettó haszon elsősorban attól függ, hogy a hódítás alatt mennyi mindent pusztítanak el, és a lakosság mekkora hányada áll ellen vagy menekül el. Mindez nagymértékben korlátozza Oroszország hódításból származó nyereségét – még csak nem is számítva azt a megdöbbentő, orosz emberéletekben kifejezett költséget, amelyet e területek ukrán ellenőrzés alól való elszakítása jelent.
2014-ben Oroszország elfoglalta és annektálta az ukrajnai Krím félszigetet, és támogatta a szakadár erőket Donyeck és Luhanszk régiók egy részének elfoglalásában. A 2022 elején végrehajtott inváziónak nem sikerült megbuktatnia a kijevi kormányt, de az orosz hadsereg kiterjesztette ellenőrzését a Donyeck régió 60 százalékára, a Luhanszk régió szinte egészére, és – kiegészítve az Azovi-tenger ukrán oldala körüli orosz gyűrűt – Herszoni és Zaporizzsjai régió nagy részére. Bár a Krím az egyetlen olyan régió, amelyet Oroszország teljes egészében ellenőrzése alatt tart, hivatalosan mindegyik régiót elcsatolta.
Az elnéptelenedés azonban komoly korlátokat szab Oroszország e hódításokból származó gazdagodásának. 2014-ben az ukránok elkezdtek menekülni a Krímből, és különösen az Oroszország által Kelet-Ukrajnában létrehozott donyecki és luhanszki „népköztársaságokból”. A harcok 2022-es kiéleződése ismét tömeges elvándorlásokat váltott ki.
Konkrét számokat nehéz találni, de a Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint legfeljebb ötmillió ukrán él még az orosz megszállás alatt álló öt régióban – ez 56 százalékkal kevesebb, mint a 2014 előtti 11,4 milliós szám. Más becslések még kijózanítóbbak: egyes tanulmányok szerint 2014 óta egyes régiók lakosságának közel 90 százaléka menekült el. Úgy tűnik, hogy azok, akik maradtak, idősebbek, kevésbé képzettek, és nagyobb valószínűséggel küzdenek egészségügyi problémákkal – olyan csoportok, amelyek azért maradtak, mert nem tudtak elmenni, és amelyek a háború után is nemcsak gazdaságilag lesznek kevésbé termelékenyek, hanem több állami támogatást is igényelnek majd.
Nem a munkaerő az egyetlen probléma. A megszállt területeken nincs gazdasági termelésre alkalmas ipar és infrastruktúra. A tüzérségi, drón- és rakétacsapások tönkretették a gazdasági tevékenységet az orosz megszállás alatt álló Ukrajnában. Mariupol városát, – az egyetlen nagyvárost, amelyet sikerült az oroszoknak elfoglalniuk – amely korábban több mint 500 ezer embernek adott otthont, romba döntötték – az épületek több mint 90 százaléka megsemmisült.
A gazdasági tevékenységhez szükséges mozgást korlátozzák a harcok után visszamaradt óriási aknamezők.
Ráadásul a megszállt területek újjáépítése iszonyatos összegbe kerül. Az orosz hatóságok 2023-ban 11 milliárd dolláros fejlesztési programot terjesztettek elő a megszállt területek számára, de ezeket a pénzeket valószínűleg legalább részben katonai célokra, például védelmi vonalak létesítésére fogják felhasználni. A hasonló programok a múltban a korrupció hírhedt célpontjai voltak. Az sem világos, hogy Oroszország valóban szándékozik-e újjáépíteni ezeket a megsemmisült területeket.
Donyeck és Luhanszk régiókban a teljes gazdasági termelés 70 százalékkal csökkent 2013 és 2015 között, az elsődleges gazdasági teljesítményt jelentő széntermelés pedig mintegy 75 százalékkal esett vissza. 2014 és 2022 között a két régióban meglévő gyártási kapacitásokat vagy integrálták az orosz termelési láncokba (a Donyecki Népköztársaság kereskedelmének 90 százalékát Oroszországgal bonyolítja), vagy lebontották és Oroszországba telepítették. A régiók vállalatainak óriási hányada munkaerőhiány, rossz gazdálkodás, a kereslet hiánya vagy fizikai pusztulás miatt bezárt.
Bár mind a széntermelés, mind az általános gazdasági teljesítmény valamelyest helyreállt az elmúlt években, a számok messze elmaradnak azoktól, amiket akkor értek el, amikor a területek még Ukrajna ellenőrzése alatt álltak. Az oroszok által megszállt Donyeck például 2022-ben 2,9 millió tonna szenet termelt, ami csak töredéke a régióban 2013-ban termelt 37,8 millió tonnának. Az állítások, amelyek 11,9 billió dollárra értékelik a megszállt területek szénlelőhelyeit, erősen eltúlzottnak tűnnek.
Nem csak a meghódított területekből remélhető gazdasági előnyök csekélyek, ezek kiaknázása is elképesztő költségekkel jár. Oroszország vesztesége a teljes körű invázió kezdete óta már több mint 750 ezernél járhat – köztük 120-200 ezer katona eshetett el. Moszkva több mint 200 milliárd dollárt költött háborús erőfeszítéseire, de ez a szám valószínűleg alulbecsült, mivel csak a 2022 februárja óta felmerült közvetlen katonai kiadásokat veszi figyelembe. Az orosz fegyveres erők a szovjet korszakból örökölt hadianyag nagy részét elégették; több ezer orosz tank, páncélozott jármű, tüzérségi löveg és más katonai felszerelés semmisült meg Ukrajnában.
A Kreml hatalmas háborús kiadásai magas inflációhoz, a vásárlóerő és a rubel értékének csökkenéséhez, valamint az orosz gazdaság túlfűtöttségéhez vezettek.
Az infláció leküzdése érdekében az orosz központi bank 21 százalékra emelte a betéti kamatlábat. Ilyen magas hitelfelvételi költségek mellett lehetetlen a normális gazdasági növekedés. A vállalati adósságállomány legalább 60 százalékkal nőtt, miközben az adósság kamatai is emelkedtek, és a termelési létesítményekbe történő beruházások meredeken csökkentek. Azon cégek aránya, amelyek partnerei nem teljesítették a fizetési kötelezettségeket, a 2022 előtti szinthez képest majdnem megduplázódott – 37 százalékra emelkedett. A valós kép azonban valószínűleg sokkal borúsabb, mint amennyire a rendelkezésre álló hivatalos statisztikákból kitűnik, különösen azóta, hogy a Kreml leállította a gazdaság kritikus részeire vonatkozó adatok közzétételét. Egyre valószínűbbé válik a vállalati csődhullám és a szélesebb körű banki és pénzügyi válság.
Putyin háborújának gazdasági költségei egyértelműek, és még ha orosz területi nyereséggel ér is véget, a kiürített és feldúlt ukrán területeket nem valószínű, hogy helyreállítják. Még ha Putyin a belátható jövőben meg is tartja az ellenőrzést a területek felett, aligha fog úgy bevonulni a történelembe, hogy Oroszország gazdasági és stratégiai győzelmet aratott.
(Borítókép: Egy ukrán tank a fronton Zaporizzsja régióban 2025. február 5-én. Fotó: Stringer / Reuters)