Vasárnap a balti államok, vagyis Észtország, Lettország és Litvánia leváltak az Oroszországgal közös villamoshálózatról, és csatlakoztak az európai távvezeték-rendszerre. A három apró ország minden olyan kapcsolatot igyekszik felszámolni, amit a térséget a múltban megszálló Moszkva zsarolásra használhat fel. Mennyire függ még az orosz energiától a kontinens többi része?
A múlt hét végén új korszak kezdődött a Baltikumban, miután Észtország, Lettország és Litvánia végleg levált az Oroszországgal és Fehéroroszországgal közös villamoshálózatról. A balti államok az Európai Unió országai közül utolsóként váltottak a közös európai villamos hálózatra, amelynek része Ukrajna, Moldova és Törökország is – természetesen Magyarország szintén ehhez csatlakozik.
A döntés mögött nemzetbiztonsági okok álltak, ugyanis a közös villamos hálózat kiszolgáltatott volt Moszkva esetleges szabotázsakcióinak. Viszont az átállás szimbolikus jelentőséggel is bírt, ugyanis a három ország már évek óta nem vásárol sem orosz energiát, sem energiahordozókat. A három balti állam elsők között vált le az energiaellátásukban addig kulcsszerepet betöltő orosz vezetékes gázról, és váltott más országokból származó cseppfolyósított földgázra, vagyis LNG-re.
Litvánia korábban 100 százalékban fügött Moszkva fosszilis tüzelőanyagaitól.
A balti országok eddig azért nem az Európai villamoshálózathoz (CESA) csatlakoztak, mert több mint 50 éven keresztül a Szovjetunió részét képezték. Ebből az időből maradt vissza a BRELL-hálózat, ami Fehéroroszország, Oroszország, Észtország, Litvánia és Lettország mellett a kalinyingrádi orosz enklávét foglalta magában a Szovjetunió felbomlása után.
Megszüntetjük Oroszország azon képességét, hogy a villamosenergia-rendszert a geopolitikai zsarolás eszközeként használja
– mondta Zygimantas Vaiciunas litván energiaügyi miniszter a leválásról. Litvánia volt egyébként a legelső állam az Európai Unióban, amelyik tilalmat rendelt el az orosz energiahordozók behozatalára. Észtország és Lettország nem sokkal később hasonló intézkedésekkel követte.
A balti államok – amellett, hogy beszüntették az orosz energia behozatalát – sokszínűsítették az energiaösszetételüket, és komolyan elkezdtek spórolni a gázzal is. A lakossági és ipari fogyasztók gázfelhasználása Észtországban 25, Litvániában 30, Lettországban pedig 35 százalékkal csökkent az elmúlt három évben, vagyis az orosz agresszió és a gázszállítások részleges beszüntetése óta.
Amellett, hogy az Orosz Birodalom, majd később a Szovjetunió megszállása alatt álló országokban a politikai vezetés szorgalmazta az orosz gázfüggőség megszüntetését, a Balti-térség országainak szerencséje is volt, ugyanis a tengeri kikötőkön keresztül az alternatív forrásokból származó LNG könnyebben, és ami fontosabb, olcsóbban eléri őket.
Ahogy azt az Index megírta, Európa országainak döntő többségében gördülékenyebben zajlott az orosz vezetékes gázról és kőolajról történő leválás, mint amire előzetesen számítani lehetett. Egyedül a közép-európai, tengerparttal nem rendelkező országok, köztük Magyaroroszág, Szlovákia, Ausztria és Csehország küszködtek még mindig a leválással. Tavalyi cikkünk óta viszont már Prága is levált az orosz olajról és földgázról.
A vezetékes földgázzal szemben nincs érvényben uniós szankció, ezt az EU tagállamai önként nem vásárolják. Kőolajt viszont tilos venni az oroszoktól. Azzal a kivétellel, hogy a korábban felsorolt országok türelmi időt kaptak a kőolajról történő leválásra, tekintettel arra, hogy ezeknek az államoknak a legnehezebb az orosz energiát pótolni.
„Annak ellenére, hogy ez a kivétel csak ideiglenes, Magyarország és Szlovákia keveset tett az alternatív ellátás fejlesztése érdekében” – írja az Atlanti Tanács, amely megjegyzi azt is, hogy Horvátország rendszeresen felajánlja a segítségét a magyar kőolajellátás biztosítására. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint Horvátország nem megbízható tranzitország.
Robert Fico szlovák kormányfő a szankciók feloldásáért és az oroszokkal történő földgáz-kereskedelem helyreállítása mellett kampányol.
Az LNG, vagyis a cseppfolyósított földgáz piacán viszont egészen más helyzet alakult ki. Az orosz piaci szereplők ugyanis jelenleg kihasználják, hogy a cseppfolyósított földgázra nincs érvényben szankció, így az amerikai és közel-keleti LNG-nél jóval olcsóbban árulnak európai közvetítőknek földgázt.
Ennek következtében az európai országok rendszereiben továbbra is jelentős mennyiségű orosz földgáz van, csupán az egymásnak történő továbbértékesítés miatt az eredeti származási ország (vagyis Oroszország) sokszor nem jelenik meg a hivatalos statisztikákban. Görögország, amely korábban alig vásárolt az oroszoktól földgázt, például kiszolgáltatott lett az orosz energiának. Habár tavaly nyáron sokan várták, hogy az LNG-behozatalt az unió korlátozni fogja egy új szankciós csomag keretében, ez végül kifulladt annyiban, hogy Brüsszel megtiltotta, hogy a tagállamok új orosz LNG-projektekben vegyenek részt.
Most a soros uniós elnökséget betöltő Lengyelország további kilenc országgal együtt végre teljesen korlátozná az orosz cseppfolyósított gáz behozatalát. A tíz állam azt kifogásolta, hogy az ukrajnai háború kezdete óta Moszkva 200 milliárd eurót keresett az Európai Unióba irányuló fosszilistüzelőanyag-értékesítéseken, és hogy az Oroszországból származó LNG-import ahelyett hogy csökkent volna, 11 százalékkal nőtt 2024 első felében.
A háborút megelőző években negyedévenként nagyjából 40 milliárd köbméter földgáz érkezett Moszkvától az európai partnerekhez. Aztán az oroszok beindították a „gázfegyvert” vagyis elkezdték az unió országait a gáz elzárásával zsarolni, ennek hatására pedig az unió országainak többsége levált az orosz vezetékes gázról.
Ezt az oroszok meg is érezték. A 2023-as mélyponton az unió országai negyedévente már csak 10 milliárd köbmétert vásároltak tőlük. Azóta azonban az orosz gáz mennyisége és aránya megint elkezdett emelkedni az európai rendszerekben. 2024 utolsó negyedévében a kontinens már 14 milliárdot vásárolt Putyin elnök energiahordozójából. Az unió országai megint egyre több orosz földgázt vásárolnak.
Mindeközben a vezetékes lehetőségek közül már csak a Török Áramlat elérhető. A Jamalt és az Északi-Áramlatot már korábban leállították, az Ukrajnán keresztül történő földgázszállítás pedig január elsején állt le, miután Kijev és Moszkva nem tudott megegyezni a vezetékről.
(Borítókép: Földgázkitermelés és -feldolgozás Oroszországban. Fotó: Vostok / Getty Images)