Az USAID megszűnése olyan vákuumot teremt, amelyet geopolitikai érdekeinél fogva Kína igyekszik majd kihasználni – jelentette ki az Indexnek az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa, Klemensits Péter. Ha ez valóban így lesz, akkor jelentős változásokra lehet számítani a globális fejlesztési politikában és a nemzetközi rendben.
Az elmúlt napokban nagy nemzetközi figyelmet kapott és vitákat robbantott ki, hogy a Trump-adminisztráció célkeresztbe vette az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségét, vagyis az USAID-et. Donald Trump megszüntetné az 1961 óta fennálló ügynökséget, azzal érvelt, hogy ezzel jelentős összegeket takaríthat meg az Egyesült Államok számára. A tervek szerint az ügynökség több ezer alkalmazottját bocsátanák el, mindössze kevesebb mint 300 dolgozót hagyva meg a jelenlegi létszámból, beolvasztva őket a külügyminisztériumba. Közben az elnök elrendelte a legtöbb amerikai külföldi segély befagyasztását. Trump terve jelentős vitákat váltott ki, és komoly hatással lehet a globális fejlesztési, illetve humanitárius erőfeszítésekre.
Az USAID ugyanis külföldi segélyeket és humanitárius segítséget is irányít szerte a világon. Az ügynökség több mint 100 országban aktív, és olyan területeken van jelen, mint az élelmiszersegély, a katasztrófavédelem, az infrastruktúra-fejlesztés, az egészségügyi ellátás és a kormányzati reformok támogatása. Az USAID célkitűzései között található a demokrácia és az emberi jogok támogatása világszerte. Az ügynökség az amerikai kormány költségvetéséből kap támogatást, ugyanakkor együttműködik nemzetközi szervezetekkel, NGO-kkal és magáncégekkel is.
Bár az USAID elsődleges célja a segélyezés és fejlesztés, az Egyesült Államok külpolitikai eszközeként is szolgál, éppen ezért egyes országok befolyásszerzési eszközként tekintenek rá. A botrány most éppen abból van, hogy politikai alapon több ezer újságírót és több száz médiumot pénzelt az USAID világszerte. Ennek magyar visszhangjáról, a magyar kormány kritikájáról több cikkben is beszámoltunk (a Szuverenitásvédelmi Hivatal már el is kezdett vizsgálódni). Egy szövetségi bíró ideiglenesen blokkolta Trump azon kísérletét, hogy az USAID több ezer munkatársát szabadságra küldjék.
Hírlevelében a Politico arra hívta fel a figyelmet, hogy az USAID megszüntetése lehetőséget teremt Kína számára, hogy növelje befolyását a nemzetközi fejlesztések terén, és emiatt versenyhátrányba kerülhet az Egyesült Államok. A lap azt írta, Kína gyorsan lép, hogy betöltse az USAID által hagyott űrt az indo-csendes-óceáni térségtől kezdve Dél-Amerikáig.
Az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa szerint Kína nyertese lehet az USAID megszüntetésének, hiszen létfontosságú erőforrásokhoz való hozzáférésre törekszik külföldön, és megpróbál olyan szövetségeket építeni, amelyek nem állnak az Egyesült Államok érdekében.
Donald Trump első kormányzása idején csökkentették az USAID költségvetését és átstrukturálták prioritásait. Mivel Trump az egyik legnagyobb geopolitikai riválisának tekintette (és tekinti most is) Kínát, ezért az USAID-támogatásokat korábban arra is használta, hogy alternatívát nyújtson Kína BRI (Belt and Road Initiative – Övezet és Út) kezdeményezésével szemben. Első elnöksége alatt az Egyesült Államok nagy pénzeket irányított Délkelet-Ázsia és Afrika országaiba, hogy visszaszorítsa Kína befolyását.
Klemensits Péter úgy gondolja, hogy Kína most alaposan mérlegeli, hogy mire számíthat a második Trump-elnökség alatt, és ennek részeként az USAID-del kapcsolatos döntésre is úgy reagál, ahogy az érdekei megkövetelik.
A Council on Foreign Relations elemzése szerint Banglades lehet az első olyan ország, amely hajlandó lehet az USA távollétében Kínához fordulni nagyobb segélyekért. Kína már eddig is több projektet támogatott a BRI-kezdeményezés keretében Bangladesben, és szimpatizál az ideiglenes kormánnyal. Ráadásul Banglades esetében az sem mellékes, hogy Indiával szemben Kína arra törekszik, hogy jó kapcsolatot alakítson ki az új bangladesi vezetéssel – miközben India az előző, Seikh Hasina vezette kormánnyal működött együtt –, és csökkentse az indiai befolyást az országban. Dél-Ázsia többi országában, valamint Délkelet-Ázsiában is elképzelhetőnek tartok hasonló folyamatokat
– magyarázta az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa lapunknak.
A BRI egy globális gazdasági és infrastrukturális fejlesztési projekt, amit Kína indított 2013-ban. Célja a történelmi selyemút modern újjáélesztése, hogy Kína Európával, Afrikával és más ázsiai országokkal erősebb gazdasági kapcsolatokat építsen ki, főként infrastruktúra-fejlesztések (pl. vasutak, kikötők, utak, energetikai projektek) révén. 2015-ben Magyarország volt az első uniós tagállam, amely hivatalosan csatlakozott a BRI-hez.
Mint azt cikkünk elején írtuk, az USAID az egészségügyi, oktatási és humanitárius segélyeket is nyújtott, míg a BRI elsősorban infrastrukturális beruházásokra koncentrál. Klemensits Péter rámutatott: habár a BRI-vel kapcsolatban a legtöbbször az infrastrukturális fejlesztések kerülnek a figyelem középpontjába, a kínai kezdeményezésnek vannak egyéb vonatkozásai is.
A kulturális kapcsolatok megerősítése a BRI-nek is szerves része, amibe kiválóan illeszkedik az oktatási együttműködések előmozdítása. A digitális selyemút célja, hogy javítsa a nemzetközi kommunikációs összekötöttséget, és erősítse Kína gyorsan növekvő információtechnológiai cégeinek nemzetköziesítését. Az egészségügyi selyemútról is érdemes beszélni. Utóbbi a nemzetek közötti együttműködés erősítését és a tudásmegosztást támogatja, lehetővé téve a közegészségügyi programok és a járványok megelőzésének javítását. A kezdeményezés célja nemcsak a gyógyító ellátás és a gyógyszerekhez való hozzáférés javítása, hanem a fenntartható fejlődés és az egészségügyi infrastruktúrák erősítése is. A projekt révén az alternatív gyógyászati módszerek és a modern orvostudomány integrálására törekednek, a globális egészségügyi válságok, így például a világjárványok hatékonyabb kezelése érdekében. A legfontosabb célkitűzések közé tartozik a közegészségügyi tudatosság növelése, a kutatási és fejlesztési tevékenységek támogatása, valamint a világjárványok megelőzése
– fejtette ki az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
Összességében tehát, szerinte Kína képes lehet az USAID hiányát betölteni, emellett a japán, dél-koreai és nyugat-európai segélyprogramok valószínűleg szintén pótolni tudják majd az USAID munkájának egy részét a világ szegényebb részein.
Abban az esetben, ha Kína lépne az USAID helyébe a fejlődő országoknak nyújtott segélyek terén, akkor az ezekre a nemzetekre gyakorolt politikai befolyás valószínűleg jelentős lenne. A Peking irányába való eltolódás csökkentené az amerikai befolyást, ami Klemensits Péter szerint arra késztetné az országokat, hogy egyre inkább a kínai befektetésekre és kölcsönökre hagyatkozzanak, amelyek gyakran kevesebb feltételhez vannak kötve (nincsenek követeléseik a kormányzás és az emberi jogok terén).
Ahogy az országok szorosabban igazodnak a kínai érdekekhez, külpolitikájuk is tükrözheti Peking prioritásait, ami potenciálisan korlátozhatja a Kínával szembeni kritikát. Továbbá ezek a nemzetek olyan kormányzási modelleket fogadhatnak el, amelyek Kína államilag irányított növekedési megközelítését tükrözik. Emellett Kína terjeszkedése a BRI révén elősegítheti a fejlődő országok Kína iránti elköteleződését, ami jelentős geopolitikai elmozdulásokhoz vezethet. Az országok hajlamosabbnak találhatják magukat Kína nemzetközi agendájának támogatására, ami megváltoztathatja a hagyományos szövetségeket és hatással lehet a regionális stabilitásra. Összességében ez az átmenet átformálhatja a kormányzási dinamikát, erősítheti Kína puha hatalmát, és átrendezheti a fejlődő országok politikai környezetét, és a nyugati érdekekkel szemben szorosabban igazodhatnak Kína érdekeihez
– fogalmazott az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
Míg az USAID sokszor vissza nem térítendő támogatásokat nyújtott, a BRI gyakran hiteleken alapul. „Milyen kockázatokat jelent ez az eladósodás szempontjából?” – tettük fel a kérdést a szakértőnek, aki elismerte, hogy a BRI finanszírozási megközelítése magában hordozza az adósságszintek megemelkedésének lehetőségét is. Az érintett országok a hitelek visszafizetését az alapvető hazai kiadásokkal szemben előnyben részesíthetik, ami hátráltatja a gazdasági fejlődést és csökkenti a társadalmi stabilitást.
Problémát okozhat, hogy a BRI-kölcsönök gyakran olyan projekteket finanszíroznak, amelyek nem feltétlenül hoznak azonnali gazdasági megtérülést, ami tovább növeli a pénzügyi feszültség kockázatát és a további hitelfelvételtől való függőséget. Persze azt sem szabad elfeledni, hogy Kínának sem érdeke az érintett országok eladósodása, így a korábbi tapasztalatokat hasznosítva és a win-win érdekeket szem előtt tartva szemben a nyugati figyelmeztetésekkel, várhatóan messze nem lesznek komoly negatív következményei önmagában a hitelfelvételnek, miközben persze sok függ az adott ország vezetésének felelős gazdaságpolitikájától vagy éppen annak hiányától
– hangsúlyozta Klemensits Péter.
Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy egyes nemzetek akár vegyes stratégiát is alkalmazzanak, vagyis hogy az USAID (már ha marad, vagy valamilyen más formában működik tovább) és a BRI erősségeit kihasználják, miközben kezelik a velük járó kockázatokat.
„Nyilvánvalóan attól is sokk függ, hogy az érintett nemzetek miként értékelik a Trump-kormány politikáját, az USA hosszú távú nemzetközi szerepét, az USA–Kína-konfliktus lehetséges alakulását és persze az új világrend formálódását” – tette hozzá a szakértő.
Amennyiben a BRI tényleg felváltaná az USAID-et, megváltozhatnak a nemzetközi fejlesztést irányító normák, ami inkább egy tranzakciós jellegű segélyezési modellt eredményezhet.
Klemensits Péter úgy véli, ez a globális szövetségek újrakonfigurálását idézheti elő, melynek során az országok Kína felé fordulnak és potenciálisan új blokkokat alkotnak, felhígítva a nyugati befolyást, illetve az olyan bevett intézményekét, mint pl. a Világbank.
„Végső soron, ha a BRI uralni tudná a globális fejlesztési diskurzust, annak következményei magukban foglalnák egy többpólusú világrend megerősödését, amit különböző fejlesztési modellek határoznak meg. Továbbá jelentős hatást gyakorolna a transznacionális kihívások kezelése terén folytatott nemzetközi együttműködésre. Ezek a változások átformálnák a globális elkötelezettséget és újradefiniálnák a nemzetközi hatalom dinamikáját” – jelentette ki az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa.
(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai elnök és Donald Trump amerikai elnök 2017. november 9-én Pekingben. Fotó: Thomas Peter / Pool / Getty Images)