A Szíriában korábban uralkodó Aszad-rezsim magas rangú vezetőire vadásznak Damaszkuszban. Egy csütörtökön megjelent beszámolóban Abdulrahman Dabbagh, Damaszkusz biztonsági vezetője elmondta, igazságot akarnak szolgáltatni a korábbi rezsim által elkövetett bűnökért. Egy névtelenséget kérő túlélő végtelen kínzásokról számolt be Bassár el-Aszad diktatúrájának idejéről, melynek emlékei még mindig kísértik.
A Bassár el-Aszad szíriai diktátor rezsimjét megdöntő, az Aszad-rezsim magas rangú vezetőire vadászó katonákkal ismerkedett meg a Sky News stábja egy csütörtökön közzétett damaszkuszi beszámoló szerint. Szíria fővárosának lakói próbálnak túllépni a diktatúra hagyatékán, de többen a romok között maradtak, és az újjáépítés továbbra is távoli remény marad.
Damaszkuszban a helyzet általánosságban nyugodt, bár vannak ellenőrző pontok a városon belül és kívül, de a Hajat Tahrir as-Sám (HTS) szervezetet támogató milíciacsoportok, amelyek a szíriai hatalomátvételt vezették, visszafogottan viselkednek. Mint írtuk, mostanra már a vegyes ideológiájú fegyveres csoportok laza szövetségeként létrejött általános biztonsági erők szervezete megszilárdult.
Szíria fővárosának biztonságért felelős vezetője, Abdulrahman Dabbagh az új szír elnök, Ahmed al-Saraá unokatestvére elmondta, hogy a továbblépéshez Szíriának le kell vadásznia az Aszad-rezsim magas rangú vezetőit, akik a lakosságot terrorizálták.
A szíriaiaknak minden joguk megvan ahhoz, hogy igazságot szolgáltassanak azoknak, akik kárt okoztak nekik a most már megszűnt rezsim uralkodása alatt. Természeténél fogva minden ember megnyugvást talál az elszámoltatás, az igazságszolgáltatás és az elvett dolgok jogos visszaszerzésének tanújaként
– fogalmazott a biztonsági vezető, aki elárulta, hogy „éjjel-nappal tartó munka folyik a bűnözők felkutatására”. „Nem mindig arról van szó, hogy minden egyes azonosított személy ellen közvetlenül lépünk fel, hanem megvárjuk a hivatalos utasításokat, hogy bizonyos személyeket letartóztassunk” – tette hozzá.
Egy 63 éves helyi nőt, akire a beszámolóban csak Bariyaként hivatkoznak, mintegy száz napig tartottak fogva azzal a váddal, hogy ételt főzött a tüntetőknek és kémkedett a rezsim ellenőrző pontjain Homsz városában. Elmondta, hogy a börtönben a kínzás volt a norma, és a férfiak kiáltásainak emlékei még mindig kísértik.
Amint lement a nap, kezdődött. A kínzás végtelen volt. A férjemet sem kímélték, felismertem a kiáltásait. Kínozták őt
– mesélte az asszony, felidézve, hogy férjének az egyik rab kiabálva jelezte, hogy a családja is a helyszínen van, akkor azonban „az őrök meghallották, egyenesen érte mentek, elhurcolták, és a folyosón megverték”. Az Aszad-rezsim végül az asszony hét családtagjával – a férjével, az egyik fiával, két testvérével, az unokaöccsével, egy unokatestvérével és a sógora fiával – végzett a fogva tartás alatt.