A közel-keleti vereségek után az Iszlám Állam egyre inkább Afrika felé tekint, amit nemcsak a terrortámadások növekvő száma, hanem a szervezeti struktúra változásai is jeleznek.
2024 májusában egy, az észak-szomáliai Puntföld tartományban végrehajtott amerikai légicsapás után jelentek meg először azok a spekulációk a nemzetközi médiában, hogy az Iszlám Állam új vezetőjét immár nem a Közel-Keleten, hanem Afrikában kell keresni. A kiszivárogtatott információk szerint a posztot a szomáliai Abdul Kadír Mūmin töltötte be, aki korábban a szervezet helyi ágának, a Szomáliai Iszlám Államnak (ISS) volt a vezetője, és ő volt az – egyébként sikertelen – amerikai támadás célpontja.
A sajtóhíreket már akkor is sokan vitatták, és az azóta eltelt nyolc hónapban lényegében konszenzus alakult ki arról, hogy túlzóak voltak: semmiféle jel sem utal arra, hogy az ISIS globális hálózatát immár Afrika szarváról irányítanák. Ugyanakkor az valóban megerősítést nyert, hogy Mūmin – az első nem arab személyként – az Iszlám Állam belső vezetésének tagjává vált, amikor a szervezet tanácsának tagjaként a tartományokért felelős igazgatóság vezetője lett.
Ebben a pozícióban a szomáliai vezető a teljes globális hálózat közigazgatási működéséért felel. Emellett az ISIS kelet-afrikai regionális pénzügyi transzferekért felelős irodája, az al-Karrar is az irányítása alá tartozik, ami nemcsak a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Mozambikban működő Iszlám Állam-csoportok számára küld összegeket, de például a pakisztáni és afganisztáni fiókoknak is.
Az, hogy az ISS ilyen jelentőségre tett szert a globális hálózaton belül, egyszerre lepte meg a szakértőket, és mutatott rá az Iszlám Állam átalakuló stratégiájára.
Szomália domináns dzsihádista csoportja régen is az as-Sabab volt, és ma is az. Az al-Kaidával tartott fenn szoros kapcsolatot – sőt annak talán legerősebb frakciójává vált az elmúlt évtizedekben. Az Iszlám Állam felemelkedése azonban sok szomáli dzsihádistában felvetette a kérdést, hogy nem lenne-e ideje a brandváltásnak. 2015-ben állítólag komoly viták zajlottak arról, hogy az as-Sabab az Iszlám Állam felé forduljon, a szervezet tanácsa azonban hosszas megfontolások után az al-Kaida mellett tette le a voksát. Mivel a csoport túlélése két évtizedes történelme során mindig is az egységtől és a fegyelemtől függött, innentől kezdve ezt eldöntött tényként kezelték, és minden elhajlást üldöztek. A szervezeten belül egyetlen szereplő volt, aki nem fogadta el a döntést: Abdul Kadír Mūmin.
Mūmin korábban sokáig élt Svédországban és Nagy-Britanniában, ahol imámként tevékenykedett. Radikális tanításai miatt azonban hamar a hatóságok célkeresztjébe került, és el kellett hagynia Európát. Szomáliába visszatérve csatlakozott az as-Sababhoz, ahol vallásügyekkel és propagandával foglalkozott. Nem tartozott a csoport legbefolyásosabb vezetői közé (a rossz nyelvek szerint ez is hozzájárult a szakításhoz), nem volt tehát meglepő, amikor csak pár tucatnyian csatlakoztak hozzá, amikor elhagyta a szervezetet, és Puntföld nehezen megközelíthető hegyvidéki területeire húzódott vissza.
Mūmin döntése mögött nem csak az a megfontolás húzódott meg, hogy minél messzebb legyen stratégiai riválisától és annak hírhedt titkosszolgálatától/halálosztagától, az ’Amniyattól. Az Ádeni-öböl mentén fekvő szövetségi tagállam, Puntföld a fő belépési pontot jelenti a Szomáliába Jemen, illetve más országok felől érkező fegyvereknek, robbanószereknek és külföldi harcosoknak.
Így Mūmin sokkal közelebb került ezekhez a forrásokhoz, mint a jóval délebbre küzdő as-Sabab. Ráadásul a térség kikötője, Bosaso egyben kiváló bevételi forrást is jelentett az ISS-nak, ami rátelepedett a helyi üzleti tevékenységre, és kíméletlenül megadóztatott mindent, amit tudott, lényegében védelmi pénzt szedve a helyi vállalkozásoktól.
Ráadásul az újdonsült emír itt támaszkodhatott arra az erőre, ami ideológiáktól függetlenül mindent meghatároz Szomáliában: a klánkapcsolatokra.
Mūmin ugyanis abból a Cali Saleeban/Majeerteen klánból származik, ami a térségben domináns Maxamood Saleeban/Majeerteen klánnal szemben marginalizált helyzetben van a puntföldi politikában. Így az emír könnyen meg tudta győzni klánja egy részét, hogy támogassa mozgalmát, ami egyben a Cali Saleeban érdekeiért is küzd.
Mūminnak nem voltak harctéri tapasztalatai, és ez meg is mutatkozott a szervezet első időszakában. Az ISS támadásai koordinálatlanok voltak, és az as-Sabab akcióival összehasonlítva nagyon kevés hatással bírtak. Ráadásul az ISS nem tudott ellenállni annak a kísértésnek, ami minden Iszlám Állam-fíliát megkörnyékez: nevezetesen, hogy területeket foglaljon el, és ott valósítsa meg a Kalifátust. Az ISS rövid időre elfoglalta ugyan az Ádeni-öböl partján fekvő, pár ezer lakosú Qandala városát, de ezzel kiváló támadási felületet biztosított a puntföldi erők offenzívája számára. A kormánycsapatok rövid harc után visszafoglalták a települést, az ISS pedig visszahúzódott a Ceel Miskat hegységbe.
A rákövetkező években, úgy tűnt, a szomáliai Iszlám Állam a puszta túlélésért küzd. Harcoslétszámát 2-300 főre becsülték (jellemző, hogy az as-Sabab a becslések szerint legalább 10 ezer harcossal rendelkezik), és miközben rendre összeütközésbe került a puntföldi erőkkel, illetve a részben a likvidálására küldött as-Sabab-csapatokkal, nem volt képes kitörni a földrajzi elszigeteltségből. Az évek múlásával sokan már-már meg is feledkeztek a szervezetről.
Az ISS aztán akkor kezdett ismét nagyobb figyelmet kapni, amikor 2023 januárjában egy amerikai különleges művelet végzett egyik helyi vezetőjével, Bilal as-Sūdanival. Az ekkor megjelenő információk szerint Mūmin remekül kihasználta, hogy – összehasonlítva az as-Sababbal – évekig mindenki csak lesajnálóan nyilatkozott csoportjáról, elhanyagolva az ellenük való fellépést, és szép csendben egy olyan hálózatot épített ki, amely pénzügyi szolgáltatásaival összekapcsolta a kelet-afrikai Iszlám Állam csoportjait, a zömében Bosasóból beszedett pénzekkel támogatva azok műveleteit.
A következő években a szervezet már komolyan bővült: egyes becslések szerint legalább 700-800, mások szerint több mint másfél ezer tagja lett. A növekedésben kulcsszerepet játszottak a külföldi harcosok, akik jórészt Etiópiából, Jemenből, Szíriából, Szudánból, Tanzániából és Marokkóból érkeztek az országba. Ez a hálózatosodás azt is jelentette, hogy rendkívül fontos tudás áramlott a csoportba, legyen szó harcmodorról vagy pénzügyi ismeretekről. De sokan csupán anyagi megfontolásból csatlakoztak a szervezethez: Puntföld fontos tranzitútvonal az Afrika szarváról az Arab-öböl felé igyekvő irreguláris migránsok számára, akik egy része anyagi források híján Észak-Szomáliában reked. Számukra az ISS fizetést ígért cserébe a csatlakozásért.
A 2016-os kudarcból kiindulva Mūmin nem kezdett offenzívába, hanem szép csendben gyarapította erejét, hogy elérje a valóban sikeres műveletekhez szükséges kritikus tömeget. Nemcsak a létszámukat, de a képességeiket is növelték. Például drónokat kezdtek el tesztelni felderítő, propaganda- és támadási célokra, illetve komoly erőfeszítéseket tettek az improvizált robbanóeszközök (IED) tömeges gyártására, amihez Jemenből kaptak eszközöket és know-how-t. A szervezet növekvő erejét mutatta, hogy 2023-ban már sikeresen verték vissza az as-Sabab újabb támadását, és teljesen kiszorították a rivális szervezetet a Ceel Miskat vonulatai közül.
A puntföldi kormány 2024 őszén már érzékelte, hogy nagy a baj, és év végén offenzívát indított a dzsihadisták ellen.
A hadművelet nem indult jól: az ISS bevetette új eszközeit, és csapást mért a puntföldi katonák gyülekezőhelyére, több tucattal végezve közülük. Garowe azonban elszánt maradt, és az elmúlt két hónapban a kormányerők offenzívája jelentős sikereket ért el: több száz szélsőségessel végeztek, és tucatnyi bázisukat számolták fel. Az is világos volt, hogy az offenzívát kellően előkészítették a puntföldi hatóságok.
A veszteségek azonban mindkét oldalon nőnek, és az offenzíva kimenetele bizonytalan. Bár az elmúlt hetekben az Egyesült Államok, illetve az Egyesült Arab Emírségek is hajtott végre légicsapásokat az ISS ellen, több tucat dzsihadistával végezve, kérdéses, mire mennek ezzel a szomáli szereplők. A legnagyobb problémát ugyanis eddig sem a területek részleges felszabadítása, hanem tartós konszolidálása jelentette.
Márpedig a puntföldi erők lendülete fogytán van: konzervatív becslések szerint is súlyos veszteségeket szenvedtek már, harci értékük jelentősen degradálódott, és nem lesznek képesek ellenőrizni a járhatatlan hegyvidéki területet, miközben az ISS csoportjai szép lassan hátrálnak, és IED-kkal, mesterlövészekkel és rajtaütésekkel tizedelik soraikat. Végső esetben pedig eltűnnek a sziklák között, hogy újraszerveződjenek, és időt nyerjenek – egyes helyi források szerint magát Mūmint is átmenekítették Jemenbe, vagy át fogják, ha romlik a helyzet.
Az ISS tehát az offenzíva ellenére is működik és kitart. Ráadásul kisebb mérete ellenére sokkal nagyobb globális fenyegetést jelent, mint az as-Sabab. Míg utóbbi ugyanis narratívája ellenére legfeljebb regionális perspektívában gondolkodik, az ISS – ideológiájához híven – nagyban játszik. Ezt mutatja, hogy Mūminék 2018-ban már kísérletet tettek arra, hogy az irreguláris migrációt kihasználva
egy terroristát küldjenek a Szent Péter-bazilika felrobbantására, amit az olasz hatóságok akadályoztak meg.
De a veszélyt jelzi az is, hogy az emír svédországi ténykedése nyomán a helyi hatóságoknak 2024-ben fel kellett számolniuk egy tyresöi sejtet, és letartóztatni egy helyi imámot, ők is az ISS-hez kötődtek. Hiába tűnik tehát úgy, hogy Szomália és problémái messze vannak tőlünk, a helyi Iszlám Állam számára nemcsak a szomáli kormány, de a távoli Európa is célpontot jelent.
A szerző a Migrációkutató Intézet igazgatója.
(Borítókép: Szomáliai biztonsági erők ellenőrzik egy öngyilkos merénylet helyszínét a szomáliai Mogadishuban 2023. augusztus 22-én. Az öngyilkos merényletben legalább két ember meghalt, és sokan megsebesültek, a támadást az al-Kaidához kötődő al-Shabaab terrorista csoport vállalta magára. Fotó: Abukar Muhudin / Anadolu Agency / Getty Images)