A kutatások és elemzések szerint a február 23-i németországi választásoknak nem az AfD a fő esélyese, de a radikális párt már így is besöpört pár fontos győzelmet: megkerülhetetlen erővé vált a német politikában, a kampányban befolyásos mecénás állt be mögé, és nemzetközi viszonylatban omladozik körülötte a tűzfal.
Az amerikai választásoknak nagyon úgy tűnik, hogy a németországi politikai viszonyokra is meghatározó következménye van. Kétségkívül az, hogy a techmilliárdos Elon Musk egyfajta mecénásként állt be a szélsőjobboldalinak tartott AfD (Alternatíva Németországért) mögé, megnövelte a párt mozgásterét, minimum abból a szempontból, hogy ennél nagyobb reklámot nem is kaphatott volna a választási kampányban.
Az AfD következő nagy dobása az volt, hogy a párt kancellárjelöltje, Alice Weidel bejelentkezett Orbán Viktornál, aki meghívta Budapestre, majd nagy egyetértésben, kölcsönös tisztelettől övezve kiálltak a sajtó elé. Ezzel a párt máris áttört egy falat, azt mutatva, hogy elindult a nemzetközi elfogadottság irányába.
Ezt koronázták meg azzal, hogy az új amerikai alelnök, J. D. Vance is találkozott Weidellel. Vance nem sokkal korábban a Müncheni Biztonsági Konferencián bírálta az európai országok vezetőit, különösen azt a tűzfalpolitikát, amely szerinte korlátozza a demokratikus párbeszédet. Nem túlzás azt állítani, hogy a németországi politikai elit tombol a fejlemények miatt, az AfD további erősödése előtt pedig most már ki van kövezve az út.
Orbán Viktor megint jól időzített? 2016-ban elsőként állt be Donald Trump mögé, most pedig hivatalban lévő miniszterelnökként elsőként nyitott ajtót az AfD-nek. Mindezt úgy sikerült, hogy két nappal később már az új amerikai alelnökkel társaloghatott Alice Weidel kancellárjelölt. Az AfD-s társelnök nem mellékesen az X-profilján az Orbán Viktorral való találkozójáról készült képet állította be háttérként.
Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar–Német Intézet vezető kutatója szerint kisebb-nagyobb késéssel az összes mérvadó német hírportál és sajtótermék beszámolt a magyar miniszterelnök és az AfD kancellárjelöltjének találkozójáról. Az Indexnek nyilatkozó szakértő elmondta, hogy általánosságban a főbb kérdések rövid ismertetése mellett a beszámolók inkább a másik féllel kapcsolatban elhangzott pozitív jelzők kiemelésére koncentráltak.
Dobrowiecki Péter rámutatott, hogy visszatérő eleme volt a beszámolóknak az a megállapítás, miszerint
a találkozó nagy lépés lehet az AfD nemzetközi elszigeteltségének feloldásában.
Ugyanakkor több meghatározó német hírportál is kiemelte, hogy ezen a téren az első és legfontosabb lépést Elon Musk AfD melletti kiállása jelentette, amely nélkül Weidel magyarországi látogatására sem kerülhetett volna sor.
Arról is beszélt a szakértő, hogy a magyar kormányról rendre kritikus hangvételben író német sajtóorgánumok a jobboldali politikai szélsőségek „természetes” egymásra találásaként értékelték a találkozót. Ezzel szemben a német médiapiacon jelentős kisebbségben lévő jobboldali médiumok inkább Magyarország és az AfD szempontjából egyaránt előnyös taktikai lépésként jellemezték az eseményt, utalva a két pártot összekötő számos közös politikai célkitűzésre.
A Magyar–Német Intézet vezető kutatója szerint az AfD németországi megítélését elsősorban nem a külföldi tárgyalópartnerekkel való viszonyrendszer határozza meg, hanem a párt belpolitikai kérdéskörökkel kapcsolatos álláspontja. A szakértő mindazonáltal aláhúzta, hogy az AfD nemzetközi színtéren való szalonképes partnerként történő megjelenése tovább erősítheti a szavazók szemében azt a képet, miszerint a hosszú ellenzéki lét után a párt készen áll a felelős kormányzati szerepvállalásra. Ezt az AfD szavazóinak többsége is támogatná.
Dobrowiecki Péter kiemelte, hogy az AfD-szavazók körében nagy elismerésnek örvend a magyar kormány elmúlt években képviselt politikája, különösen a migrációval és belbiztonsággal kapcsolatos intézkedések. Mint arra felhívta a figyelmet: az AfD már hosszabb ideje követendő példaként tekint Magyarország politikájára, így Alice Weidel budapesti látogatása – különösen a kampány utolsó tíz napjában – fontos szimbolikus jelentőséggel bírhat az AfD szavazói számára.
Azt gondolom, hogy sokat tanulhatunk Magyarország kormányától
– jelentette ki Tino Chrupalla, az AfD másik társelnöke a Demokratának adott interjújában. Weidel szavaihoz igazodva Chrupalla is elmondta, hogy Orbán Viktort példaképnek tekintik:
Orbánnak sikerül úgy irányadónak lennie Nyugaton, hogy közben jó kapcsolatokat ápol az eurázsiai Kelettel. Mi pontosan ezt az utat szeretnénk járni.
A Magyar–Német Intézet vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az AfD választásokon való szereplése, valamint az azt követő hónapok politizálása nagyban befolyásolja majd a párt nemzetközi mozgásterét. Véleménye szerint Németország vélhetően második legnépszerűbb pártjaként és az ellenzék vezető erejeként az AfD jó helyzetben lehet ahhoz, hogy belátható időn belül tovább erősödjön egy potenciálisan gyenge lábakon álló, bal- és jobboldali pártokat egyaránt magába foglaló új koalíciós kormány pártjaival szemben.
Schmidt Mária, a Terror Háza Főigazgatója erőteljes kritikát fogalmazott meg Angela Merkellel szemben, majd másnap a magyar miniszterelnökkel tartott közös budapesti sajtótájékoztatón Alice Weidel is arról beszélt, hogy a volt kancellár „tönkretette Németországot”.
Dobrowiecki Péter lapunknak kijelentette: minden kétséget kizáróan Helmut Kohl mellett Angela Merkel tekinthető Németország újraegyesítését követő három és fél évtized legmeghatározóbb politikusának. A szakértő azonban úgy látja, hogy a tizenhat éven át tartó kancellárságának és teljes politikusi karrierjének megítélése sokkal jobban megosztja a német közvéleményt, mint Kohl.
A Magyar–Német Intézet vezető kutatója hangsúlyozta, hogy Merkel négy cikluson át ívelő kancellársága alatt Németország és Európa egyre nehezebb, illetve összetettebb kihívásokkal volt kénytelen szembenézni. Azonban az ezekre adott válaszok egy része – ahogy a napjaink eseményei is mutatják – már rövid, néhány éves távlatban sem állta ki az idő próbáját. Dobrowiecki Péter úgy látja, hogy
Merkel öröksége mára nemcsak a német társadalmat, hanem saját egykori pártját, a CDU-t is megosztja.
Ezt szerinte tovább súlyosbítja Friedrich Merz jelenlegi CDU-pártelnök és Merkel között fennálló, hosszú évekre visszanyúló személyes ellentét.
A szakértő kiemelte, hogy a migrációs kérdéskör elsődleges kampánytémává válása elkerülhetetlenül előtérbe helyezte a Merkel által egykor képviselt „Wir schaffen das!” (Megcsináljuk!) migrációs politika teljes kudarcát. Bár Merkel a közelmúltban publikált könyvében („Szabadság”) megvédte politikai krédóját, Dobrowiecki Péter szerint
a legtöbb német számára már korántsem olyan pozitív az egykori kancellár megítélése és politikai öröksége, mint visszavonulását követően.
Angela Merkel könyve tavaly ősszel jelent meg, itthon az Animus Kiadónak köszönhetően vehetik kézbe a magyar olvasók. A volt német kancellár memoárjának tartalmáról több cikkben is beszámoltunk (például itt és itt).
A magyar fordításban 670 oldalas könyv vegyes fogadtatásban részesült a nemzetközi sajtóban. A német Die Welt cikkében szatirikusan megjegyezték, hogy a Német Orvosi Kamara erős altatóként minősítette Merkel memoárját, és javasolta, hogy csak receptre legyen kapható.
A The Guardian recenziójában azt írta: bár a könyv részletes, de nem túl inspiráló beszámolót nyújt Merkel politikai pályafutásáról. A memoár jelentős eseményeket tárgyal, mint a 2008-as pénzügyi válság és a 2015-ös menekültválság, a személyes betekintést és az önreflexiót azonban hiányolták belőle. Merkel orosz gázfüggőséget növelő politikája és a gazdasági modernizáció hiánya is kritikát kapott.
A Financial Times elemzésében is megjegyezték, hogy a memoár időnként inkább önigazoló hangvételű. A Times tíz fontos megállapítást emelt ki a memoárból, rámutatva, hogy Merkel kevés megbánást tanúsított a hibáit illetően, és megvédte főbb politikai döntéseit. A spanyol El País méltatta a memoárt, kiemelve, hogy mély és éleslátó betekintést nyújt Merkel életébe, illetve politikai pályafutásába, különösen a 2015-ös menekültválság idején hozott döntéseire fókuszálva.
Merkel egyébként azt elismerte, hogy a 2015-ös menekültválság idején hozott döntései, amelyek lehetővé tették több százezer menekült befogadását, hozzájárultak az AfD megerősödéséhez. Ezzel kapcsolatban aggodalmát fejezte ki, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a demokratikus pártoknak nem szabad koalícióra lépniük az AfD-vel, hozzátéve: a szabadság nem magától értetődő, és folyamatosan meg kell védeni.
Az Index kérdésére, hogyan befolyásolhatja a CDU, illetve bajor testvérpártja, a CSU kampányát, hogy egykori szövetségesük, Orbán Viktor már az AfD-t nevezte meg Németország jövőjének, Dobrowiecki Péter azt válaszolta, hogy a két német párttal való jó viszony már hosszú évek óta a múlté.
A szakértő rámutatott, hogy a migrációs válság során képviselt, akkoriban különutasnak számító magyar kormányzati álláspontból fakadó elhúzódó vita – amely végül a magyar kormánypárt Európai Néppártból való kiszorításához vezetett – olyan töréspontot jelentett a CDU/CSU és a Fidesz kapcsolatában, amit az óvatos próbálkozások ellenére sem sikerült helyrehozni.
Dobrowiecki Péter leszögezte, hogy a CDU/CSU kampánya szempontjából a mostani találkozó elsősorban az AfD pozíciójának további erősödése miatt lehet fontos. Ennek megfelelően a párt politikusai semmilyen formában nem reagáltak az eseményre – hasonlóan a legtöbb német párthoz. A szakértő szerint ez érthető is, mivel az AfD számára mindenképpen pozitív esemény kommentálása a választások hajrájában csak további figyelmet irányítana a pártra.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy CDU-vezette új német kormány ne tudna stabil kétoldalú kapcsolatokat fenntartani a magyar kormánnyal, hiszen ezt mindkét ország számára a politikai pragmatizmus törvényei is diktálják. Dobrowiecki Péter szerint Orbán Viktor miniszterelnök AfD-vel kapcsolatban tett elismerő szavai elsősorban a pártközi kapcsolatok jövőjét határozhatják meg. Egyúttal arra is utalhatnak, hogy a Fidesz számára immár az AfD-vel való jövőbeni kapcsolatok kiépítése élvez prioritást a CDU/CSU-val való viszony helyrehozatalával szemben.
A Green Dealt, az uniós zöld politikát Orbán Viktor és Alice Weidel is erősen kritizálta közös budapesti sajtótájékoztatójukon. Dobrowiecki Péter azt mondta, hogy a néhány évvel ezelőtti, többségében döntően pozitív megítélése a zöld politikának Németországban mára a gazdasági nehézségek hatására a múlté lett. A szakértő rámutatott, hogy ezt jól példázza a klímakérdés háttérbe szorulása a kampánytémák között.
Míg 2021-ben a környezettudatos és klímabarát célkitűzések teljesítésének lehetősége még vezető helyen szerepelt, addig napjainkra a közvélemény-kutatások szerint már csak a megkérdezettek töredéke tartja ezt továbbra is kulcsfontosságú kérdésnek.
A német társadalomban egyre többen osztják azt az álláspontot, amely a mostani megbeszélések során is elhangzott, miszerint a német ipar átalakítása túl gyorsan és átgondolatlanul, ideológiai céloktól vezérelve történt. A szakértő kiemelte: a zöld politika addig élvezett széleskörű támogatottságot Németországban, amíg az adófizetők nem érezték meg saját pénztárcájukon a gyorsított ütemben forszírozott átállás költségeit. Mindez hozzájárult a választói preferenciák átalakulásához és a Zöld Párt népszerűségének visszaeséséhez.
A közvélemény változását jól tükrözi az is, hogy az egykor ugyanezen okok miatt a többség által elutasított atomenergia mára újból vonzó és visszaállítandó energiaforrássá vált a legtöbb német számára.
„Milyen következményekkel járhat az Európai Unió számára, ha az AfD politikája megvalósulna Németországban?” – tettük fel a kérdést a Magyar–Német Intézet vezető kutatójának (mint azt már írtuk, a párt belengett az EU-ból való kilépést).
Dobrowiecki Péter szerint jelen helyzetben nehéz reális választ adni arra a kérdésre, hogy milyen irányba mozdulhat el az AfD politikája kormányra kerülése esetén. Emlékeztetett rá: a múltban a holland Szabadságpárt (PVV) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) példája is jól mutatta, hogy egy erősen EU-szkeptikus párt kormányerővé emelkedve jelentősen finomíthat korábbi Európa-politikáján.
Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy Tino Chrupalla, az AfD társelnöke többször is megkérdőjelezte Németország NATO-tagságának előnyeit, és a kilépésről is szót ejtett. Most viszont a Demokratának már másképp nyilatkozott. Az AfD elutasítja a NATO keleti bővítését, de nem akarják elhagyni a szövetséget.
A feladat az, hogy európai partnereinkkel együttműködve közép- és hosszú távon fenntartható európai védelmet valósítsunk meg. A NATO európai pillére ennek a kiindulópontja lehet. De csak akkor, ha Európa országai önálló pólusként tekintenek magukra, és nem az USA helyetteseként az Oroszországgal való konfliktusban.
Chrupalla szerint Oroszországot be kell vonni a kialakulóban lévő európai biztonsági architektúrába, mert Oroszország Európához tartozik. A legutóbbi hírek szerint viszont éppen Európát akarják ignorálni az amerikaiak, miközben megindult a közeledés Oroszország felé.
Alice Weidel egy friss interjúban kifejtette, hogy hatalomra kerülésük esetén nagyon jó kapcsolatokra fognak törekedni a nagyhatalmakkal, köztük Oroszországgal is. Az AfD kancellárjelöltje úgy fogalmazott:
Jó kapcsolatokat akarunk kialakítani. Mit tett a német kormány Oroszország ellen az elmúlt csaknem három évben? Megfordítottuk az eszkaláció spirálját. Volt szóbeli, pénzügyi, és még fegyvereket is szállítottunk Oroszország ellen. A második világháború óta először ismét német tankok gurulnak Oroszország ellen. Teljesen figyelmen kívül hagyva a történelmet.
Írtunk már arról, hogy az AfD egyes politikusai és Oroszország között nem egyszer találtak már gyanús vagy éppen kifogásolható kapcsolódásokat.
A Magyar–Német Intézet vezető kutatója lapunknak azt mondta, hogy a politikai realitások talaján maradva az AfD számos célkitűzésének megvalósítása még kormányra kerülve sem lenne egyszerű feladat. Példaként említette a párt egyik „ős követelését”, a német márka euró helyett való újbóli bevezetését, amely rendkívül nehezen kivitelezhető lenne. Ugyanakkor kiemelte, hogy az AfD politikai céljainak akár csak részleges teljesítése – például az európai menekültügyi paktum elutasítása – végérvényesen kudarcra ítélhetne számos olyan EU-s irányelvet, amelyeket a múltban részben éppen Berlin vezetésével vagy nyomására fogadtak el az európai közösség államai.
Az is elképzelhető forgatókönyv a következő ciklusban Dobrowiecki Péter szerint, hogy az AfD egyes célkitűzéseit végül a CDU valósítja meg kormányon, elsősorban a migrációs és gazdaságpolitika területén. Ennek realitása azonban nagyban függ attól, hogy a CDU/CSU milyen erős pozíciót foglal majd el a következő koalíciós kormányban.
Dobrowiecki Péter nem tartja kizártnak azt a lehetőséget sem, hogy olyan választási eredmény születik február 23-án, amely az AfD-vel való együttműködés elutasítása miatt nem hagy más lehetőséget a CDU/CSU számára, minthogy a kancellári szék elnyerése érdekében két baloldali párttal lépjen koalícióra. A szakértő hozzátette: egy ilyen forgatókönyv megnehezítené a CDU konzervatívabb politizáláshoz való visszatérését, és tovább erősíthetné az AfD-t a politikai spektrum jobb oldalán.
Kérdésünkre a szakértő kitért rá, mi várható a választási kampány utolsó hetében, mennyire változtak, illetve változhatnak a pártpreferenciák, mivel lehet még befolyásolni a német választókat, milyen hatása lehet a február 23-i választásokra az újabb – ezúttal Münchenben történt – terrorcselekménynek.
Dobrowiecki Péter úgy véli, a legújabb müncheni terrorcselekmény – ha ez egyáltalán lehetséges – még inkább mindent felülíró kampánytémává tette a migráció és a belbiztonság kérdéseit.
Ezeket a témákat immár egyik német párt sem kerülheti meg, miközben a közvélemény döntő többsége alapvető szigorításokat szeretne.
A szakértő kiemelte: a következő törvényhozási időszak szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a Die Linke, a liberális FDP vagy Sahra Wagenknecht pártja, a BSW eléri-e a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Az aktuális felmérések szerint – nagy meglepetésre – a Die Linke sikerrel veheti ezt az akadályt, míg a másik két párt esetében fennáll a kiesés veszélye.
Dobrowiecki Péter kifejtette, a jelenlegi közvélemény-kutatások alapján több CDU/CSU vezette koalíciós forgatókönyv is elképzelhető. Lehetséges opcióként említette a CDU/CSU-SPD nagykoalíciót, amely a CDU számára talán a legvonzóbb lehetőséget jelenthetné. Ugyanakkor, ha a nagykoalíció nem szerezne elegendő szavazatot, szükségessé válhatna egy harmadik párt bevonása a kormányba. Mivel az AfD-t a CDU/CSU továbbra is elutasítja, ez a lehetséges koalíciós partner mindenképpen a politikai centrum vagy a baloldal felől kellene, hogy érkezzen.
A Magyar–Német Intézet vezető kutatója szerint, ha az FDP bejutna a parlamentbe, akkor kiegészíthetné a CDU/CSU-SPD nagykoalíciót, erősítve a CDU/CSU pozícióját. Ezzel szemben, ha az FDP nem jutna be, akkor Friedrich Merz pártja kénytelen lenne olyan partnerek közül választani, amelyek számára kedvezőtlenebb politikai együttműködést jelentenének.
Alice Weidel egyébként a budapesti sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy ha Merz nem tudja majd teljesíteni a választási ígéreteit, akkor a német szavazók át fognak pártolni az AfD-hez. Vagyis a radikális párt arra számít, hogy az idő nekik dolgozik, az előjelek és a fejlemények most csakugyan az AfD-nek kedveznek.
(Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Alice Weidel, a német ellenzéki Alternatíva Németországért (AfD) párt társelnöke 2025. február 12-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)