Az orosz propaganda alapján ítélve Vlagyimir Putyin még soha nem volt közelebb az Ukrajna elleni háború megnyeréséhez. Az európaiak körében kétségbeesés uralkodik, miközben Donald Trump elnök felborítja az 1945 utáni transzatlanti szövetséget, és hamisan Ukrajnát hibáztatja a háború kirobbantásáért. „Soha nem kellett volna elkezdenetek” − mondta február 18-án a floridai Mar-a-Lagóban.
Mégis, három évvel Putyin inváziója után nem világos, hogy mit jelent a „győzelem”. Az orosz vezető céljai megfoghatatlanok. „Különleges katonai műveletét” titokban tervezte meg. Kormányát és az orosz népet is tudatlanságban tartották. Putyin az orosz szuverenitás megvédéséről beszél, de hogy mi történik ezután, az részben a rajta kívül álló tényezőktől függ: az ukrajnai politikától, Európa újrafegyverkezési törekvéseitől és mindenekelőtt Trumptól − írta meg a The Economist.
Az elemzés állítja, az amerikai elnöknek nincs világos terve, és a lehetőségei az Ukrajnától való elzárkózástól a katonai segélyek és szankciók fokozásáig terjednek. Hozzáteszik: az amerikai elnök és Putyin közötti tánc újabb lépést tett február 18-án a szaúd-arábiai Rijádban, az amerikai és orosz tisztviselők három év óta első közvetlen találkozóján. Megállapodtak egy ködös tárgyalássorozatban Ukrajnáról és a „kölcsönös geopolitikai érdekekről”. Megkezdődnek az előkészületek egy Trump–Putyin-csúcstalálkozóra, talán még március előtt.
A The Econonist arról ír, hogy Vlagyimir Putyinnak nagyon is megfelelnek ezek a képlékeny tárgyalások. Míg Trump úgy tekint a tárgyalásokra, mint egy olyan mechanizmusra, amellyel ő, az alkuk mestere, gyorsan véget vethet egy „nevetséges” háborúnak, Putyin egy nagyobb konfliktus egyik állomásaként tekint rájuk egy amerikai tisztviselő szerint. Az orosz vezető úgy kalkulál, hogy több kitartása van, mint Ukrajnának vagy a NATO-nak, a nyikorgó nyugati szövetségnek. Mint egy pókerjátékos, Putyin kitűnik a magabiztosság és az erő kivetítésében. A valóságban azonban a lapjai nem olyan erősek, mint ahogy azt ellenfelei hinni szeretnék, miközben a háború befejezése bonyodalmakat okozhatna számára otthon.
Oroszország gazdasága a központi bank professzionalizmusának, a magas nyersanyagáraknak és a költségvetési ösztönzőknek köszönhetően ellenállt a szankciók csapásának. Az erőforrások termelő ágazatokból a katonai komplexumba történő átcsoportosítása azonban két számjegyű inflációt gerjesztett. A kamatlábak 21 százalékos szintje két évtizede a legmagasabb. A munkaerőhiány krónikus. A gazdaságra vonatkozó adatok nem mindig megbízhatóak: a statisztikai hivatal például folyamatosan felülvizsgálja a növekedési becsléseket.
Az elemzés megjegyzi: Vlagyimir Putyin úgy véli, hogy Trump nemcsak türelmetlen, hanem manipulálható is. Hízelgéssel, és udvarolt az amerikai elnöknek: február 11-én szabadon engedte Marc Fogel amerikai állampolgárt, akit Oroszország 2021-ben tartóztatott le. Putyin alapvető követelései változatlanok. Ezek közé tartozik egy szövetségen kívüli Ukrajna, amelynek erői korlátozottak méretben és felszereltségben, és amely nem fogad nyugati csapatokat. El akarja ismerni, hogy a Krím és négy másik elcsatolt ukrán tartomány Oroszország része. A legfontosabb, ahogy Putyin 2024 júniusában kifejtette, hogy „javaslatunk lényege nem egy ideiglenes fegyverszünet vagy tűzszünet”, amely a szankciókat érvényben hagyná, és lehetővé tenné Ukrajna számára az újrafegyverkezést. Ehelyett „végleges állásfoglalást” akar, amely feloldaná az Oroszországgal szembeni nyugati embargót, és lehetővé tenné, hogy újjáalakítsa hadseregét.
Még ha a forró háború véget is ér, Putyin továbbra is megpróbálja majd megbénítani Európát, és visszaállítani Oroszország befolyási övezetét. Steve Covington, a NATO európai szövetséges főparancsnokának tanácsadója szerint célja Ukrajna megtörése és az 1945 utáni, amerikai vezetésű rend lebontása. Ahogy Putyin tavaly diplomatáinak mondta, „az euroatlanti biztonság egész rendszere a szemünk előtt omlik össze”. Európa „háttérbe szorul a globális gazdasági fejlődésben, káoszba süllyed... és elveszíti nemzetközi ügynöksége és kulturális identitását”. Kétségtelenül örömmel hallotta, hogy J. D. Vance, Amerika alelnöke február 15-én a müncheni biztonsági konferencián ezt az állítást ismételte. Putyin 2007-ben ezen az eseményen jelentette ki először, hogy elszántan harcolni fog a Nyugat ellen. A Kreml kétségkívül reméli, hogy az oroszbarát jobboldali pártok, amelyeket Vance csodál, erősödni fognak az európai választásokon.
A The Economist szerint Putyin számára a legfontosabb, hogy hatalmon maradjon. A háborúból való kilépés kockázatokat rejt magában, beleértve több százezer katona visszatérését és a különböző klánok közötti harcot. Trump diplomáciája oxigént adott azoknak a mérsékelteknek, akik csendben ellenezték a háborút. Nincs politikai hatalmuk, de a „béke haszonélvezői” − magánvállalkozók, közgazdászok és néhány technokrata − remélik, hogy Trump és csapata meg tudja változtatni Oroszország pályáját. Mivel nem tudnak szembeszállni Putyinnal, meg akarják győzni őt arról, hogy a Nyugattal való konfrontáció lehűlése nem veszélyeztetné, hanem növelné a biztonságát.
A másik oldalon a „háború haszonélvezői” állnak. Ha a konfrontáció a Putyin-rezsim alapja, akkor az erőszak és a korrupció a ragasztója. Az oligarchikus klánok profitálnak a szankciók által létrehozott szürke piacokon az olaj és más nyersanyagok exportjára vonatkozó kvótákból. (Az egyik mágnás az iráni Forradalmi Gárda által működtetett csempészrendszerekhez hasonlítja ezeket.) Nem fognak könnyelműen megválni jövedelmező koncesszióiktól. A biztonsági szolgálatok egyaránt keresni fogják a békét támogató „ötödik oszloposokat” és az ultranacionalistákat, akik bármilyen alkut árulásnak tekintenének.
Trumpnak igaza van abban, hogy „meg akarja állítani az öldöklést”. Ha a tűzszünet lehetővé teszi Ukrajna újjáépítését, magasabb európai védelmi kiadásokat indít el, és fenntartja az orosz gazdaságot sújtó szankciók egy részét, akkor Putyin ambíciói is kudarcot vallhatnak. Az orosz elnök azonban arra fogad, hogy ő tovább tud harcolni, mint Ukrajna, vagy arra, hogy olyan alkuba tudja manőverezni Trumpot, amely lehetővé teszi Oroszország számára, hogy újra integrálódjon a világgazdaságba, Ukrajnát megosztott és félig-meddig bukott állammá teszi, Európát pedig túlságosan kábultan hagyja ahhoz, hogy megvédje magát − írja a lap.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin és Donald Trump 2018. november 30-án. Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images)