Hiába ostromolja az emberiség a Marsot, becslések szerint még mindig legalább száz olyan, kőkorszaki körülmények között élő törzs létezhet a Földön, amelyek még nem teremtettek kapcsolatot a külvilággal. A kormányok pedig megtiltják, hogy az elszigetelt népcsoportokkal bárki is érintkezésbe lépjen. És erre jó okuk van.
Mivel elszigetelten élnek, csak találgatni lehet a számukat, de legalább 80, a külvilággal nem érintkező törzs élhet az Amazonas őserdejében, és további néhány tucat az indonéz szigetvilágban. Mindig hatalmas szenzáció, amikor felbukkan valamelyikük, mint például a Massaco őslakosok, akiknek senki sem ismeri a nevét, de a Massaco folyónál vették észre őket legutóbb, Brazília bolíviai határának közelében.
Úgy tűnik, azt üzenik: „maradj távol!”, mert területüket rejtett és masszív, keményfából készített tüskecsapdákkal vették körül.
Feltűnést keltettek a váratlanul megjelenő perui mashco-piro indiánok a Las Piedras folyónál lévő Monte Salvado település mellett. Több mint százan voltak, férfiak, nők, gyerekek, és feszültnek látszottak. Egyikük egyszer kifeszítette az íját is, mintha lőni akarna.
Az esetről videó is készült. Banánt, kötelet és machetét kértek a helyi indiánoktól, de a regionális őslakosok szövetségének elnöke lebeszélte őket, hogy átkeljenek hozzájuk a folyón. Feltűnésük azért volt furcsa, mert kerülnek minden kapcsolatot másokkal, különösen a civilizációval. Ha kívülről közeledett feléjük valaki, akkor mindig elijesztették az érdeklődőket. A hatóságok úgy vélték, az illegális fakivágás zökkentette ki őket, és talán az is, hogy kőolaj és földgáz után kutatnak a területen.
Három egymást követő napon mutatkoztak, majd eltűntek az őserdő sűrűjében.
Előfordult olyan is, hogy egy brazil kormányzati tisztviselő kapta véletlenül videóvégre egy világtól elzárt törzs tagjait, ugyancsak az amazóniai esőerdőben. Az egyik gyerek észrevette a kamerát, felkiáltott, mire mind a kilencen elszaladtak. Egyikük azonban visszaosont, hogy megnézze a betolakodókat.
Úgy becsülik, körülbelül 12-15 ezren élhetnek teljes elszigeteltségben az Amazonas dzsungelében. Ha feltűnnek,
a BRAZIL és a perui törvények tiltják a fizikai kontaktust bármelyikükkel,
legfőképpen azért, mert immunrendszerük rendkívül érzékeny a más emberek által hordozott baktériumokkal, vírusokkal szemben. Tudnak olyan törzsről, amely tagjainak fele meghalt a számukra addig ismeretlen, egyszerű náthától.
A legtöbb elszigetelten élő törzs nem azért nem vette fel a kapcsolatot a külvilággal, mert nincs róla tudomásuk. Ha közvetlenül nem is, más, a civilizációt valamennyire ismerő csoportokkal sokuk találkozott már. A bennszülöttek védelmével foglalkozó, londoni székhelyű Survival International szervezet szerint
többnyire valamilyen traumatikus tapasztalat miatt, önként választják a rejtőzködést.
Nem ritkán azért, mert a területükre behatoló fakitermelők és marhapásztorok felégették az ültetvényeiket és a házaikat. Vagy a gyarmatosítókról és misszionáriusokról őriznek rossz emlékeket, és az egymást követő generációk alatt beépült kultúrájukba a totális bizalmatlanság.
Dél-Amerikán kívül Új-Guineában él a legtöbb elszigetelt törzs. Prózai módon sokuk létezését azért fedi homály, mert az óriási szigetet máig nem térképezték még fel teljesen a kutatók. Vagy ha tudnak is némelyikükről, azok a civilizációtól távol élnek, és nyelvük, de még a nevük is ismeretlen.
Tudnak róla, és nincsenek is messze, de minden közeledési kísérletet agresszíven elutasít a világ talán leghírhedtebb elszigetelt törzse, a szentinelézek („őrszemek”) népe. A Bengáli-öbölben, az Andamán-szigetek egyik 60 négyzetkilométeres, Manhattan méretű szigetén
dacolnak évezredek óta a külvilággal, és megfenyegetik vagy megölik, aki a földjükre lép.
Legyenek azok a National Geographic kíváncsi kutatói (egy dokumentumfilm-rendezőt a combján sebesítettek meg), vagy egy közelben zátonyra futott hajó 31 tengerésze, akiket helikopterrel kellett kimenekíteni, heves nyílzápor közepette. Egy John Chau nevű misszionárius nem volt ilyen szerencsés2018-ban: nyilakkal meglőtték, majd kötéllel a nyakánál fogva a parton vonszolták. A támadásban a 26 éves amerikai életét vesztette. De megöltek már két, a szigetre tévedő halászt is. Akármivel próbálkoztak eddig, a törzzsel senki sem tudott még csak laza kapcsolatot sem kialakítani.
Hivatalosan indiai állampolgárok, létszámukat 50 és 500 közé teszik, de heves természetük miatt még senkinek nem volt módja megismerni sem a nyelvüket, sem a kultúrájukat. Feltételezések szerint sok ezer éve ott élhetnek, és a partra sodródó vashulladékokból készítik fém nyílhegyeiket.
A szentinelézek valószínűleg nem tudják, hogy India már régóta tiltja a velük való kapcsolatfelvételt, és fegyveres hajókkal folyamatosan járőröznek a környező vizeken. Esetükben nemcsak a betegségek elterjedését és a sziget kizsákmányolását szeretnék elkerülni, hanem a velük barátkozni akarók testi épségét is megóvnák.
Felvetődik azonban a kérdés: nem kellene minél előbb kapcsolatba lépni a még fennmaradt elszigetelt törzsekkel? Már csak azért is, hogy ne haljanak ki – pótolhatatlan kultúrájukkal együtt. Szakértők többsége éppen az ellenkezőjét javasolja, szerintük
pont az elszigeteltség, a külvilági kapcsolat hiánya az egyetlen túlélési lehetőség számukra.
Viszont igencsak úgy tűnik, hogy az érintett kormányok erőfeszítései ellenére a védett törzsi területek egyre sebezhetőbbek, és nem lehet megakadályozni, hogy az izolált népeket már a közeljövőben bekebelezze a civilizáció, és az archaikus közösségek örökre eltűnjenek, nyom nélkül.