Törökország vezetése következetesen elutasította Donald Trump azon tervét, hogy több mint kétmillió palesztint telepítsenek ki a Gázai övezetből, amelyet az Egyesült Államok ellenőrzése alá vonnának, és a „Közel-Kelet riviérájává” változtatnának. Recep Tayyip Erdogan figyelmeztette az USA elnökét, hogy hozzáállása veszélyezteti a regionális stabilitást.
Recep Tayyip Erdogan török elnök megismételte korábbi kijelentését, mely szerint „Izrael gázai támadása népirtással ér fel”, miközben nemzetközi intézkedéseket követelt Benjamin Netanjahu kormánya ellen.
Az efféle kijelentések valószínűsíthetően nem lesznek pozitív hatással a két fél közötti viszonyrendszerre, pedig Törökország az Egyesült Államok fontos szövetségesének számít a térségben. A két ország számos területen működik együtt, különösen a NATO keretein belül, ahol Törökország stratégiai szerepet is betölt a Közel-Keleten és a Fekete-tenger térségében. Emellett együtt dolgoztak a terrorizmus elleni harcban, a szíriai válság kezelésében és a védelmi ipari fejlesztésekben is.
Az Egyesült Államokat bíráló kijelentések kétségtelenül feszültebbé tehetik a viszonyt, mivel alááshatják a kölcsönös bizalmat, és megnehezíthetik a későbbi együttműködést. A két fél elidegenedése a NATO egységét is gyengítheti, és akadályozhatja a közel-keleti biztonság, a fegyverbeszerzések vagy a regionális válságok kezelésének koordinációját.
A 2023. október 7-i Hamász-terrortámadást megelőzően a javulás jeleit mutatta Törökország és Izrael viszonya. Erdogan és Benjamin Netanjahu ugyanazon év szeptemberében találkozott New Yorkban, és a török elnök kijelentette, hogy az izraeli miniszterelnök rövid időn belül Ankarába látogat.
A két fél javuló kapcsolatának viszont hamar véget vetett a gázai konfliktus, amelynek során Erdogan kezdeti enyhébb bírálatait egyre élesebb retorika váltotta fel, ami egészen addig fajult, hogy az izraeli felet „népirtással” vádolta meg. A török elnök emellett az izraeli miniszterelnököt „vámpírnak” és „gengszternek” is nevezte, mondván, hogy mind a hazai igazságügyi hatóságok, mind a Nemzetközi Büntetőbíróság határozatai alól kibújik.
Az izraeli kormányfő közleményben reagált a sértegetésekre: „Erdogan, aki népirtást hajt végre a kurdok ellen, és az uralmát ellenző rekordszámú újságírót tart börtönben, az utolsó, aki az erkölcsről prédikálhat nekünk. Az IDF a világ legmorálisabb hadserege, amely harcol, és felszámolja a világ legaljasabb és legbrutálisabb terrorszervezetét, a Hamász-Dáist (Hamász–Iszlám Állam – a szerk.), amely emberiség elleni bűncselekményeket követett el, miközben Erdogan dicséri és vendégül látja magas rangú tisztségviselőit.”
Törökország és a Hamász kapcsolata évek óta szoros, mivel Ankara a palesztin ügy egyik legfőbb támogatójaként lép fel a nemzetközi színtéren. Erdogan kormánya politikai és humanitárius segítséget is nyújt a Gázai övezetben működő szervezetnek, miközben, ahogy láthattuk, rendszeresen bírálja Izrael katonai műveleteit és telepespolitikáját. Emellett a Hamász politikai szárnyának több vezető személyisége is Törökországban lelt menedékre.
Ankara számára a Hamász a palesztin ellenállás legitim képviselője, amelyet nem kezel terrorista csoportként. Erdogan hozzáállásával hazája geopolitikai pozícióját is erősíti a Közel-Keleten. Éppen ezért sem meglepő, hogy az izraeli–palesztin konfliktus kapcsán csak az előbbi hibáit nagyítja fel. Példának okáért a török elnök a tűzszünettel kapcsolatban a napokban kiemelte, hogy a Hamász eddig betartotta ígéreteit, és ennek megfelelően halad előre a folyamat. „Mint mindig, az az oldal, amelyben nem lehet megbízni, az az izraeli kormányzat” – tette hozzá.
Ankara az utóbbi években igyekezett közvetítő szerepet betölteni a közel-keleti konfliktusokban, miközben saját geopolitikai befolyását is növelni kívánta. Erdogan politikájának egyik kulcseleme az volt, hogy egyszerre ápolt jó viszonyt a nyugati hatalmakkal és a muszlim országokkal. Az izraeli–palesztin konfliktus kapcsán azonban a török elnök egyre inkább az iszlám világ védelmezőjeként kíván fellépni, ezzel növelve befolyását az arab és muszlim közösségek körében.
Törökország a diplomáciai színtéren továbbra is aktív maradt: míg Washington és Brüsszel kritikával illette Erdogan álláspontját, addig több arab országban és Iránban egyes politikai erők üdvözölték azt. Ugyanakkor az olyan regionális hatalmak, mint Szaúd-Arábia vagy Egyiptom, nem feltétlenül támogatják Ankara térségbeli dominanciáját. Erdogan stratégiája hosszú távon is kockázatos lehet, mivel a radikális retorika elidegenítheti a nyugati partnereket.
Erdogan célja egy olyan regionális pozíció kialakítása, amelyben Törökország kulcsszereplővé válhat a Közel-Keleten,
és amely révén erősítheti hazai politikai bázisát is. Azonban, ha a diplomáciai szóváltások gazdasági és politikai elszigetelődéshez vezetnek, akkor ez a stratégia visszafelé is elsülhet.
A török elnök szerint az Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodás ellenére nem látja a konfliktus végét, és hozzátette, hogy az iszlám világ még mindig nem volt képes közös lépést tenni az ügy megoldása érdekében.
A muszlim országok többsége élesen bírálta Izraelt a gázai konfliktus miatt. Bár retorikai szinten sokan kiállnak a palesztinok mellett, a tényleges diplomáciai vagy katonai nyomásgyakorlás elmaradt, és a térség vezető hatalmai – mint Szaúd-Arábia vagy Irán – inkább saját geopolitikai érdekeiket tartják szem előtt. Sőt, nem csupán a palesztin kérdés megoldásában voltak inaktívak, hanem részben Egyiptom is hozzájárult ahhoz, hogy a palesztinok elzárva éljenek a Gázai övezetben.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.
(Borítókép: Recep Tayyip Erdogan és Donald Trump 2019. november 13-án Washingtonban. Fotó: Mark Wilson / Getty Images)