Donald Trump amerikai elnök, az önjelölt „vámember” azzal az ígérettel kampányolt, hogy valamennyi Kínából származó árura akár 60 százalékos importvámokat vet ki, és 20 százalékot minden máshonnan érkező árura. És talán képes is lesz rá, hiszen ott van például az 1930-as Smoot–Hawley-vámtörvény, az amerikai kereskedelempolitika korábbi mélypontja a kevéssé emlékezetes hatóságoki támogatásokkal.
Trump legtöbb gazdasági tanácsadója örül az elnök vámterveinek, mivel hasznos eszköznek tartják azokat az importfüggő amerikai gazdaság egyensúlyának helyreállításához. A legtöbb közgazdász tart az amerikai fogyasztókra és vállalkozásokra kivetett, meredeken megemelt adók inflációs hatásaitól, valamint a gazdasági növekedés szándékos hátráltatásától, ami abból fakad, hogy mindent drágábbá tesznek.
Más országok többnyire zavarban vannak, bizonytalanok abban, hogy Trump vámokról szóló megnyilatkozásai csak mellébeszélések-e, hogy kedvező kereskedelmi megállapodásokat csikarjon ki az Egyesült Államok számára, vagy pedig szűkebben célzottak és kisebb mértékűek lesznek, mint ígérte. A nagyobb gazdaságok, például Kína és az Európai Unió, a biztonság kedvéért már készülnek a megtorlásra – írja elemzésében a Foreign Policy.
Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Intézet kutatási igazgatója az Indexnek elmondta, hogy a Donald Trump által belengetett gigantikus vámháború valószínűleg még mindig arra szolgál, hogy tárgyalási alapot teremtsen. Vagyis az elnök tranzakcionalista megközelítésében egy olyan kiindulópontot kell látni, amelyből majd engedni lehet a tárgyalások során.
A vámok rendkívül negatívan hatnak a világkereskedelemre, és az esetek többségében mindig jólétcsökkentő hatással járnak. Nagyon valószínű egyébként, hogy a vámok kivetése mindig tárgyalási szempontból lényeges, hiszen tárgyalási alapot akarnak teremteni, hogy aztán legyen miből engedni.
A vámháború nem mai találmány.
Mindig elhozták a maguk negatív hatásait, elsősorban a jólétre és a gazdaság növekedésére, miközben komoly eredményre sohasem vezettek. A gazdaságtörténet már nagyon szépen leírta, hogy ha voltak ilyen periódusok, akkor azoknak mindig negatív volt a végeredményük – a vámháború elindítójára nézve is.
Pásztor Szabolcs itt jegyezte meg, hogy egyébként az amerikai gazdaság korántsem olyan nyitott, mint például a német. A szakma úgy kalkulál, hogy a vámháború nyomán akár másfél-két százalékkal is csökkenhet a világgazdaság teljesítménye.
A külpolitikai szaklap szerint a közgazdászok számára megnehezíti a modellezést és más országok számára a megértést, hogy még Trump környezetében sem tudja senki pontosan, miért van szó vámokról. Maga Trump javasolta, hogy a vámokat az amerikai szövetségi jövedelemadó-bevételek egészének pótlására használják; legalábbis Trump és agytrösztje a megnövekedett vámbevételekre támaszkodik, hogy ellensúlyozza a 2017-es adócsökkentések megújításából származó apadó bevételeket, amelyek jövőre járnak le, és a következő kormányzat egyik korai prioritását jelentik. A kongresszus az adótörvény-javaslat részeként beépítheti saját vámtarifáit, vagy pedig Trumpra és saját hatáskörére bízhatja azok emelését.
Mivel az alkotmány szerint a Kongresszusnak van hatásköre a külkereskedelem, például a kereskedelem és a vámok felett, kérdés, hogy vajon Trump egyedül is rászabadíthatja-e a vámokat a világ minden tájáról származó árukra. A rövid válasz: igen – de talán nem egészen olyan mértékben, mint ahogyan ígérte.
A Kongresszus közel egy évszázada kiterjedt kereskedelmi hatásköröket ruházott át a végrehajtó hatalomra, és a bíróságok már vizsgálnak néhány állítólagos túlkapást; egy jelentősebb számú vám kivetése szinte biztosan újabb jogi kihívásokat vonna maga után.
Trumpnak azonban négy erőteljes eszköz áll rendelkezésére a vámok kivetéséhez, ezek közül kettőt pedig már korábban is használt. A több évtizedes kereskedelmi jogszabályok eme egykor homályos rendelkezései lesznek azok, amelyek fontosakká válnak a globális kereskedelmi rend Trump általi frontális kihívása szempontjából.
A legegyszerűbb az, amelyikhez az első ciklusában fordult, hogy vámokat vessen ki a Kínából származó importra. Az 1974-es kereskedelmi törvény 301. szakasza lehetővé teszi az elnök számára, hogy vámokat vessen ki azokra az országokra, amelyek tisztességtelen vagy diszkriminatív gyakorlatot folytatnak.
Trump első ciklusában Kína megfelelt a kritériumoknak, többek között állami támogatásai, valutamanipulációi, szellemi tulajdon ellopása miatt. A Biden-kormányzat a 301-es szakasz alapján további vámokat vetett ki Kínára, többek között az elektromos járművek, napelemek és hasonlók behozatalát érintő újabb vámokat.
A Kongresszus az utóbbi időben mindkét kamarában tett néhány lépést a kereskedelmi ügyek feletti hatáskörének megerősítése érdekében, bár inkább a kereskedelem korlátozása, mint a kereskedelem felszabadítása érdekében. Tom Cotton szenátor és John Moolenaar képviselő olyan törvényjavaslatokat terjesztett elő saját kamarájában, amelyek megfosztanák Kínát az Egyesült Államokkal fennálló rendes kereskedelmi kapcsolataitól, és szigorúbb vámokat vetnének ki a Kínából származó árukra, bár a jövőbeni vámkiigazításokat az elnökre bíznák.
Ha a Kongresszus korlátozni akarná Trumpot, korlátozhatná meglévő vámhatóságainak méretét és hatályát, bár ehhez a protekcionistább képviselőházi képviselők beleegyezésére és az újonnan megválasztott elnökkel való küzdelemre lenne szükség. A végrehajtó hatalom korlátozása érdekében olyan jogszabályokat is elfogadhatna, amelyek bizonyos korlátokat szabnak más hatóságoknak.
Mivel azonban a megújított adócsökkentések és az azokért fizetendő vámok korai prioritást élveznek, az idő sürget. Ha a kongresszus újra meg akarja erősíteni kereskedelmi hatáskörét, jobb, ha ezt hamarosan meglépi.
(Borítókép: Donald Trump 2023. október 23-án. Fotó: Jabin Botsford / The Washington Post / Getty Images)