Most jelent meg az a nem mindennapi album, amely máris felkerült a népszerű zenei megosztókra és 12 szám található rajta, viszont ha bármelyikre kattintunk, csak a süket csendet halljuk. Így tiltakoznak a brit zenészek az őket kirabló mesterséges intelligencia ellen.
Minden egyes dal szerzőjeként annyi van csak feltüntetve, hogy 1000 brit művész. Legtöbbjük zenész, de ott vannak a tiltakozók között a népszerű krimiírók is, mint például Richard Osman és Val McDermid. A támogatók névsora hosszú, olyan zenei figurákkal mint Kate Bush, Damon Albarn, Tori Amos, Billy Ocean, a Clash, Annie Lennox, Paul McCartney, Elton John, Björn Ulvaeus az Abbából vagy éppen Andrew Lloyd Webber.
A londoni kormánynak az a terve háborította fel a művészeket, amely engedélyezné a mesterségesintelligencia-(MI) cégeknek, hogy – a szerző engedélye nélkül is – felhasználjanak oltalom alatt álló szellemi termékeket az algoritmusok betanítására. A bezárt, nem működő stúdiók csendjét visszaadó lemez megjelentetésével arra akarták felhívni a figyelmet, hogy ha a javaslatból törvény lesz, akkor az nagyon sok előadóművész megélhetését fogja veszélybe sodorni.
Beszédes egyébként az Is This What We Want? címre keresztelt album tracklistája is. Így néz ki:
A dalok eltérő hosszúságúak és a leírás között ott találjuk, hogy a lemez hossza 47 perc 17 másodperc. Teljes csend!
Ha viszont a dalok címét összeolvassuk, akkor ezt a mondatot kapjuk:
A brit kormánynak nem szabad engedélyeznie a zenelopást, hogy abból a MesterségesIntelligencia-cégek profitáljanak!
Az egyik ötletadó, a brit zeneszerző, Ed Newton-Rex azt mondja a The Guardiannak nyilatkozva, hogy „a kormány javaslatával gyakorlatilag a brit zenészek életművét adná át ingyen a MI-vállalatoknak, amelyek így könnyedén kizsákmányolnák a zenészek munkásságát, és ezzel simán le is köröznék őket”.
Ez a terv nemcsak a zenészekre jelentene csapást, de egyértelműen felesleges is. A britek anélkül is vezető helyzetbe hozhatnák magukat a mesterségesintelligencia-fejlesztés terén, hogy a busz elé löknék világhírű kreatíviparunkat
– tette hozzá. A lemez bevételeit, már ha lesznek, akkor azt a Help Musicians nevű jótékonysági szervezetnek adnák.
A múlt év végén megjelent tervezetről a brit kormány társadalmi párbeszédet indított. A Tech UK, amely a brit techcégeket képviseli, azt mondta, hogy bár a brit törvények kimondják, senki szellemi tulajdonát nem lehet felhasználni a tulajdonos engedélye nélkül, viszont ebben az esetben kivételt kellene tenni és lehetőséget biztosítani olyan nagy cégeknek, mint a Google, vagy ChatGPT-t fejlesztő OpenAI, hogy oltalom alatt álló tartalmakat is felhasználjanak az algoritmusok „tanítására”.
Ezzel együtt ugyanakkor a szerzőknek, az íróknak, a művészeknek, zeneszerzőknek megmaradna a joguk műveik védelmére, hiszen kijelenthetik, nem járulnak hozzá, hogy szerzői jogi védelem alatt álló alkotásaikat MI-tréningre használják fel. A baj ezzel csak az, hogy már eddig is nagyon ritkán derült ki, hogy kinek, mikor és milyen műveit használták a mesterséges intelligencia trenírozására és a tervezett törvény hogyan biztosítaná e téren az MI-cégek oktatási anyagainak transzparenciáját. A tervezet bírálói szerint ez biztosan nem fog működni.
Az Európai Unióban 2024 tavaszán fogadták el az AI Actet, vagyis a mesterséges intelligenciáról szóló törvényt. Az úttörőnek számító jogszabály kockázatelemzéshez köti, annak mentén szabja meg az MI-re vonatkozó kötelezettségeket, és ehhez négy nagy kategóriát állít fel. Ezek pedig azt írják le és szabályozzák, hogy az MI-technológiák milyen veszélyt jelentenek az emberekre és a tiltást/engedélyezést ennek mentén szabályozzák.
Például az európai szabályozás 50. cikkelye már kimondja, az alkotók kötelesek 2024 júliusától feltüntetni, hogy művük valamely személy mesterségesen előállított képmásának vagy hangjának felhasználásával történt, mesterséges intelligencia segítségével . Ha ezt nem teszik meg és kiderül, akkor bizony azt már jogsértésként lehet kezelni.
Mivel az Egyesült Királyság már nem tagja az EU-nak, ezért a szabályozás nem vonatkozik automatikusan a britekre, ezért próbál a londoni kormány valahogyan lépést tartani az uniós jogalkotással a mesterséges intelligencia alkalmazásának területén.
Tavaly egyébként abban a témában nyomoztam, hogy ki kapja a jogdíjat, ha egy MI készítette tartalom után ilyesmit kellene fizetni. Például népszerű lesz egy olyan dal, amelyet a mesterséges intelligenciával vagy annak segítségével hoztak össze, játszani kezdik a rádiók, és hát ugye minden dal után fizetni kell a jogdíjat. De ilyen esetben kinek? Nem spoilerezek, akit érdekel a végkifejlet, az ebben a cikkben nézhet utána a MédiaFuture oldalon.
A megkeresett szakjogász, Lábody Péter már akkor arra hívta fel a figyelmet, hogy különbséget kell tenni, milyen célból és ki akarja felhasználni az adatokat. Ha egy kutatóintézetként egyértelműen kutatási célra, akkor nem szükséges engedély. Ugyanígy a szabad felhasználás körébe tartozik a MI tanítása más szereplők számára is,
de az ő esetükben, például a zenét generáló platformoknál a szerzők, a zenészek, a kiadók tiltakozhatnak is, hogy az ő zenéiket ne használják az MI betanítására.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala jogi elnökhelyettese szerint ilyen esetben már le kell ülni a tiltakozó szerzőkkel és tárgyalások útján kell eldönteni, milyen feltételekkel használhatják fel dalaikat. Vélhetően a brit AI-szabályozás is most jutott el abba a fázisba, amikor a művészek – a társadalmi egyeztetés során – egyértelmű garanciákat szeretnének arra, hogy nem lesznek kihagyva a törvényalkotásból és bármikor élhetnek jogukkal és megtilthatják szerzői jog alá eső szellemi tulajdonuk felhasználását a MI tanításához.
(Borítókép: Paul McCartney, Elton John, Billy Ocean, Kate Bush. Fotó: Lester Cohen, Jo Hale, Jeremychanphotography, Dave Hogan / Getty Images)