Sokáig azzal hitegették Ukrajnát, hogy csatlakozhat a NATO-hoz, azonban erre a mai napig nem került sor. Oroszország közben lerohanta, így két szék közül a földre esett. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Batthyány Lajos Alapítvány közös rendezvényén azt is megválaszolták a szakértők, hogy kinek a felelőssége az orosz–ukrán háború kitörése.
A nemzetközi politikában a kisebb országok gyakran válnak a nagyhatalmi játszmák áldozataivá. Ukrajna esetében ez különösen drámai formában mutatkozik meg, ahogy három elismert magyar biztonságpolitikai szakértő – Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója; Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Jövők programjának vezetője és Robert C. Castel, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai szakértője – beszélgetéséből kirajzolódik.
Demkó Attila karakteresen fogalmazott Ukrajna helyzetéről a nagyhatalmi erőtérben: „Ukrajna a Nyugattól a lehető legrosszabb világot kapta, a két szék közül a földre esett.” A szakértő szerint ez a folyamat még 2008-ban, George W. Bush republikánus kormányzata alatt kezdődött el, amikor Ukrajna megkapta az ígéreteket a NATO-csatlakozással kapcsolatban.
A biztonságpolitikai szakértő rávilágított, hogy a NATO-csatlakozás támogatása valójában kisebbségi vélemény volt akkortájt az ukrán szavazók körében. „Belül még nem volt kiforrott egy ilyen kérdésben Ukrajna” – magyarázta Demkó. Ez a megosztottság pedig sebezhetővé tette az országot.
Bendarzsevszkij Anton szerint is a nyugati hatalmak súlyos hibát követtek el, amikor NATO-tagsággal hitegették Ukrajnát. Rámutatott, hogy az ukránok tisztában voltak a fenyegetéssel: „Tudták, hogy Oroszország jönni fog. Ezért akartak mindenáron NATO-tagok lenni.” A lengyeleknek és a balti országoknak sikerült csatlakozniuk, de Ukrajnának nem.
Robert Castel határozott véleményt fogalmazott meg: „Nem gondolkodok ilyen narratívákban, hogy kinek a felelőssége.”
Európa földrajzába, történelmébe és rendszerébe bele volt huzalozva ez az összeütközés
– véli. Hozzátette, hogy az Európai Unió folyamatosan próbálta kitolni határait kelet felé, Oroszország pedig ennek az ellenkezőjére törekedett.
Demkó Attila ezt egy sajátos geopolitikai nézőpontból magyarázta: „Van egy orosz geostratégiai világkép. Ukrajna sose lett volna egy olyan hely, amit az oroszok elengednek.” Ugyanakkor szerinte a háború elkerülhető lett volna, és a „politikai elitek döntöttek rosszul”.
Végső soron a legnagyobb felelősség azé, aki meghúzza a ravaszt, ez pedig Oroszország”
– fogalmazott. Szerinte valószínűleg mostanra már Oroszország is úgy érzi, hogy hibázott.
Bendarzsevszkij Anton szerint sem érdemes felelőst keresni, ő inkább történelmi mintázatot lát kirajzolódni.
Ez egy kisebb ország tragédiája egy nagyobb országgal szemben. Oroszország ezt az utat járja be évszázadok óta. Szovjetunió volt a hanyatlás, aztán jött a megerősödés, most pedig a terjeszkedés, hódítás.
Szerinte ezt a mintát Ukrajna is látta, jól felfogta, hogy Oroszország jönni fog.
A háború harmadik évében a szakértők szerint a közvélemény és a szakértői közösség is rendkívül polarizálttá vált. Bendarzsevszkij Anton szerint az orosz–ukrán háborúról való gondolkodásban is jól látszik a társadalmi polarizáció.
Az emberek tudatosan csak olyan médiaforrásokat fogyasztanak, ami azt az álláspontot mutatja, amiben egyébként is hisznek
– magyarázta. Míg a háború előtt nem voltak rögzült álláspontok, mostanra már nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy a helyzet nem olyan fekete-fehér, ahogyan azt ők látják. „Ha valamiről nem tudunk konstruktív beszélgetéseket végezni, és mindenki csak olyan tartalmat fogyaszt, ami egybecseng a világnézetével, akkor nem tudunk egyről a kettőre jutni” – fogalmazott a szakértő.
Az elemzői közösség sem mentes ettől a jelenségtől. Bendarzsevszkij Anton szerint „az elemzők sok esetben nem különbek ettől. Azok az emberek, akik foglalkoznak szakmai kérdésekkel, könnyebb nekik beállni egy oldalra.” Akik pedig megpróbálnak objektív módon elemezni, mindkét oldalról támadásokat kapnak.
A szakértők vitájuk végén rámutattak, hogy Ukrajna területi veszteségei borítékolhatóak, és az ukrán társadalom Vlagyimir Putyin életében már soha nem lesz oroszbarát.
Belátható időn belül tűzszünetre kerülhet sor, a kérdés csak, hogy mikor, és milyen feltételekkel.
A konferenciát Pál Norbert, az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos zárta. Hangsúlyozta, hogy ennek a háborúnak csak vesztesei vannak, és nem feledkezhetünk meg a kárpátaljai magyarságról sem, akik nagyon nehéz helyzetben vannak. Felidézte, hogy a háború kirobbanását követően Magyarország azonnal megnyitotta határait a menekülők előtt.
Emlékeztetett rá, hogy „csak Magyarország és a Vatikán foglalt állást kezdetektől a béke mellett – és hallgattuk is érte a szidalmakat”. „A magyar kormányfőt pár hónapja kiátkozták békemissziója miatt. A Dávid és Góliát elleni harcban megérkezett Dávid bátyja” – mondta a kormánybiztos Donald Trump megválasztására utalva.
(Borítókép: Bendarzsevszkij Anton és Demkó Attila 2025. február 24-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)