A héten egynapos konferenciát rendeztek Damaszkuszban „Nemzeti párbeszéd” címmel. A társadalom szinte minden rétegét, vallási és kisebbségi csoportját képviselték. A résztvevőktől azt kérték, hogy mondják el ötleteiket, gondolataikat az ország jövőjével kapcsolatban. A sebtében összehívott tanácskozást számos bírálat érte, de sokan magát a tényt, hogy megrendezték, már pozitívumként értékelték.
Sokan kissé félve mentek a tanácskozás helyszínére, amelyet nem máshol, mint a Nép palotájában, vagyis a megbuktatott Basár al-Aszad elnöki palotájában rendeztek. De aztán a 600 résztvevő, leküzdve az elmúlt évtizedekből hozott ellenérzését, a szekcióülésekkel „belakta” a helyet.
Még februárban jelentette be a szír külügyminiszter, hogy egy új, szélesebb bázison nyugvó átmeneti kormányt állítanak fel. A mostani ügyvivő kormányt gyakorlatilag az Aszad-rendszert megdöntő, az ellenzéki erőket összefogó Hajat Tahrir as-Sám (HTS) nevű csoport nevezte ki. A korábban szélsőséges csoportokhoz, mint az Iszlám Állam vagy az al-Káida köthető HTS vezetője, Ahmad al-Saraá lett az elnök, aki mindenkitől együttműködést kért, és egységre szólította fel a szíriaiakat.
Al-Saraá arról is beszélt korábban, hogy az új kormányt átmenetinek kell tekinteni, mert felállítását követően annak feladata az lesz, hogy elvezesse az országot a szabad, tiszta választásokig.
Hat csoportra oszlottak a meghívottak, és szélesebb munkacsoportokban vitatták meg a legfontosabb témákat. Mivel a csoportok tanácskozása zárt volt, nem lehet pontosan tudni, hogy kik és milyen alternatívákat javasoltak. Mindössze a zárónyilatozat enged erre következtetni.
Az egyik legfontosabb téma, hogy évtizedes egypárti uralom után vajon milyen lesz az új szíriai alkotmány. Megfogalmazása és tartalma sokat elárul ugyanis a jövő új Szíriájáról, különösképpen, hogy a jelenlegi elnöknek volt erősen bírálható korszaka, amely az iszlám radikalizmushoz kötődött.
A nap végén a Nemzeti párbeszéd előkészítő bizottságának egyik tagja ismertette az eredményeket, jobbára a vágyakat és a célkitűzéseket, egyelőre kevés konkrétummal. Az tény, hogy igény van legalább egy átmeneti alkotmányos nyilatkozatra, amíg nem lesz új alkotmány – és ezzel együtt egy átmeneti törvényhozó testületre.
Az alkotmány tervezetéhez megfogalmazták, hogy annak egyensúlyt kell teremtenie a hatóságok között, igazságot, szabadságot és egyenlőséget kell deklarálnia, és meg kell teremtenie egy jogállam alapjait. Kérdéses, hogy fel tud-e állni egy átmeneti kormány, mert még decemberben al-Saraá március 1-ig adott megbízást az ügyvezető kormányfőnek. Tehát elvileg ma lejár a határidő.
A záródokumentum kitért a szabadságjogok védelmének szükségességére, ebbe pedig beletartozik a véleménynyilvánítás szabadsága is. Ha ez megvalósul, akkor az teljes hátraarcot jelent a múltnak, amikor a véleménynyilvánításért gyakran járt börtön az Aszad-klán idején. Kitért a nyilatkozat az átmeneti időszak igazságszolgáltatására is, nevezetesen, hogy aki bűnöket követett el a múltban, annak felelnie kell, viszont határozottan elutasítja a dokumentum az erőszak, a gyűlöletre uszítás és a bosszú minden formáját.
Ez utóbbi kitételt azért hangsúlyozhatta az elfogadott zárónyilatkozat, mert az elmúlt hetekben megszaporodtak a támadások azok ellen az alaviták ellen, akik valamilyen pozícióban voltak az Aszad-rendszerben. A dokumentum kitért Izraelre is, követelve az izraeli csapatok távozását a határvidéken megszállt Golan-fennsíkról és a pufferzónából, ahová Aszad uralmának megdöntése után decemberben szivárogtak be az izraeli egységek. Az önkényes területfoglalást a szír állam szuverenitásának durva megsértéseként értékelték.
Meglepő volt azt is látni, hogy a nők jogairól nők vitáztak a Nemzeti párbeszéd egyik szekciójában. Bár az is igaz, hogy az ügyvivő kormány felállított egy kormányhivatalt, amely a nők helyzetével, problémáival foglalkozik és élére egy női politikus került.
Megfigyelők ugyanakkor fontosnak tartották megjegyezni, hogy a nyilatkozat szövege teljes mértékben világi volt, vagyis nélkülözte a jövőbeli kormányzás lehetséges iszlám kereteinek felvázolását.
Voltak, akik azt bírálták, hogy ripsz-ropsz rántották össze a tanácskozás. George Sabra, a szíriai ellenzék Franciaországban élő tagja azt kifogásolta, hogy a meghívó e-mailt mindössze két nappal a rendezvény előtt küldték meg neki, és ennyi idő alatt nem tudta megszervezni az útját Damaszkuszba. Mások abban reménykednek, hogy az egynapos tanácskozás csak a kezdete volt egy hosszabb társadalmi párbeszédnek, és lesz még idő és alkalom átbeszélni, mit is jelenthet a demokratikus pluralizmus, és lesz előbb-utóbb menetrend, aminek a végén már látszanak a választások, illetve felsejlik az is, hogy milyen lehet majd a jövő szabad Szíriája – tette fel a kérdést összefoglalójában az al-Jazeera.
Néhány kurd szervezet pedig kifogásolta, hogy nem kaptak meghívót, illetve voltak olyan kurd csoportok, amelyek végül nem képviseltették magukat. Az új szíriai vezetés továbbra is szembenáll azokkal a kurd fegyveres csoportokkal, amelyek több mint tíz éve tartják az ország északkeleti részét ellenőrzésük alatt. értelemszerűen a felszólítás ellenére sem tették még le a fegyvert, mert attól tartanak, hogy az új vezetés – török támogatással – végleg kiszoríthatja őket jelenlegi területeikről.
(Borítókép: Résztvevők a „Nemzeti párbeszéd” konferencián Damaszkuszban 2025. február 25-én. Fotó: Ali Haj Suleiman / Getty Images)