Rövid időn belül nagyon sokat változtak az Egyesült Államok és Ukrajna közötti kapcsolatok, ami pénteken azzal vált teljesen nyilvánvalóvá, amikor Donald Trump amerikai elnök az Ovális Irodában kiabált ukrán kollégájával, Volodmir Zelenszkijvel. Ugyanakkor az amerikai–ukrán kapcsolatokon már azzal erős repedések mutatkoztak, hogy az új Trump-adminisztráció egyik tagja aznap látogatott először Kijevbe, amikor Trump éppen telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal az ukrajnai háborúról.
Február 28-án fogadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt a Fehér Házban Donald Trump amerikai elnök és alelnöke, J. D. Vance. Ugyanakkor a találkozónak a tervezettnél jóval hamarabb vége szakadt.
Trump, Vance és Zelenszkij az újságírók előtt kiabáltak egymással,
emiatt pedig a Trump-adminisztráció által követelt ritkaföldfém-megállapodást sem írták alá, ami egyébként a legutóbbi nyilvános formájában az orosz inváziót elszenvedő Ukrajnára GDP-arányosan nagyobb terhet róna, mint az első világháborút kirobbantó Németországra a versailles-i szerződések.
Az egész fiaskót az kezdte, hogy Vance nem túl diplomatikusan közbeszólt, hogy az ukrán elnök nem köszönte meg Amerika eddigi támogatásait, amire Zelenszkij azt reagálta, hogy már több ízben is köszönetet nyilvánított a segítségért, ami végül odáig vezetett, hogy először Trump emelte fel a hangját, majd Zelenszkij is így tett, miután amerikai kollégája többször nem engedte szóhoz jutni.
A sajtó számára nyilvános, mintegy 50 perces találkozó utolsó tíz percében az új amerikai adminisztráció többek között azzal vádolta meg Zelenszkijt, hogy nem nyitott a diplomáciai megoldásra a háború lezárása kapcsán, és szerinte a harmadik világháborút kockáztatja, valamint Trumpék azt is az ukrán elnök szemére vetették, hogy szerinte a tavalyi elnökválasztás során egy demokrata kampányeseményen vett részt Pennsylvaniában.
Mielőtt Trump azzal zárta rövidre a beszélgetést, hogy ez biztosan jó számokat hoz majd a tévében, több ízben is fenyegetően kijelentette, hogy Ukrajna kezében nincsenek lapok, Amerika nélkül pedig már nem is létezne az ország.
Érthető módon az Ovális Irodában lezajlott jelenetek után több európai vezető is Twitteren igyekezett biztosítani Ukrajnát a támogatásáról, sajtóhírek szerint pedig az olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni egy sürgős csúcs mellett érvelt az Egyesült Államok, Ukrajna, az Európai Unió és nyugati szövetségesek között.
Hogy ebbe a közismerten haragtartó Trump belemegy-e, és hogy egyáltalán ez egy tárgyalási stratégia volt-e az amerikai elnök részéről, hogy ezzel próbálja tárgyalóasztalhoz kényszeríteni Zelenszkijt, vagy valóban ennyire megromlottak az amerikai–ukrán kapcsolatok, azt majd a jövő dönti el. Ugyanakkor annak már korábban voltak jelei, hogy a jelenlegi adminisztráció nem annyira tartja fontosnak Ukrajna érdekeit, valamint Zelenszkijre nem feltétlenül szövetségesként tekint.
Donald Trump már az elnökválasztási kampány alatt is többször kifejtette, hogy amennyiben ő lesz az elnök, 24 órán belül békét teremt az ukrajnai háborúban, sőt az orosz invázió meg sem történt volna, amennyiben ő lett volna az elnök.
Emellett a Republikánus Párt egy része már a 2022-es félidős választások óta folyamatosan elutasította az Ukrajnának nyújtott támogatásokat – emlékezetes, hogy a Mike McCarthy házelnökké választása körüli huzavona során például Matt Gaetz azt azzal magyarázta, azzal az amerikaiak nyernek, és többek között Zelenszkij veszít –, valamint a képviselőház republikánusi többsége akadályozta a már megkötött támogatások kifizetését is.
Volodimir Zelenszkij Trump győzelme után az elsők között gratulált neki, valamint a személyes kapcsolatokat mindig is fontosnak tartó Trumpnak hízelgett, hogy megválasztása alapjaiban változtathatja meg az ukrajnai háborút. Emellett az NBC szerint Kijev több, Ukrajnát támogató republikánus politikust is megkörnyékezett, hogy Kijev számára lobbizzanak az Egyesült Államok leendő elnökénél.
Kijevben alapvetően örülhettek, hogy Trump nemzetbiztonsági tanácsadójának Mike Waltzot, külügyminiszterének pedig Marco Rubiót választotta, míg a Kijevvel szintén szimpatizáló Kenneth Kelloggot bízta meg ukrajnai különmegbízottként, hiszen mindhárman támogatták Ukrajnát, valamint az Egyesült Államok érdekének tartják, hogy Oroszország ne nyerhesse meg a háborút.
Ugyanakkor Trump beiktatása óta sokat változtak az amerikai–ukrán kapcsolatok, és egyértelműen negatív irányba,
pedig Trump új ciklusának első heteiben még új, Oroszországra kivetett szankciók lehetőségét is felvetette, amennyiben Vlagyimir Putyin nem hajlandó tárgyalni a békéről.
A nyilvánosságban az amerikai–ukrán kapcsolatok fagyossá válása először akkor jelent meg, amikor Trump diktátornak nevezte ukrán kollégáját, valamint azt a leginkább Kremlből terjesztett állítást fogalmazta meg, miszerint Zelenszkij támogatottsága egy számjegyű, amire Zelenszkij azt reagálta, hogy Trump egy dezinformációs buborékba került.
Azonban a két ország közötti kapcsolatok repedései már jóval ezelőtt jelentkeztek. Február 12-e sok szempontból fontos dátum volt, és nem csak amiatt, mert Donald Trump ekkor beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Egyrészt ez egy nappal volt az után, hogy Oroszország szabadon engedett egy drogbirtoklásért elítélt amerikait, és személyesen három és fél órán keresztül tárgyalt Putyinnal Trump közel-keleti különmegbízottja, Steve Witkoff, aki később arról beszélt, Oroszországot beleprovokálták a háborúba.
Ugyanakkor a nyilvánosságban egyértelműen február 12-e volt a fordulópont, amikor Trump telefonon beszélt Putyinnal, és felvetette a két elnök személyes találkozását is.
Ugyanezen a napon jelentette ki az egykori Fox News-műsorvezetőből védelmi miniszterré vált Pete Hegseth a NATO védelmi minisztereinek találkozóján, hogy Ukrajna NATO-tagsága teljességgel kizárt, és az eddigi ukrán, valamint nyugati követelés, miszerint egy béke alapját a 2014 előtti határvonalak adják, nem reálisak, Ukrajnának bizonyos területekről le kell majd mondania – amit egyébként nem hivatalos csatornákon több európai diplomata is tényként kezelt már korábban.
Azonban ennél is fontosabb volt a két ország közötti kapcsolatok alakulásában a korábban befektetőként dolgozó Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter kijevi utazása ugyanezen a napon. Bessent azért ment Ukrajnába, hogy átadja Volodimir Zelenszkijnek Trump ajánlatát, amivel az Egyesült Államok lényegében nagyobb sarcot róna a háborút elszenvedő Ukrajnára, mint az első világháborúért felelős Németországra a versailles-i szerződések.
Trump a további támogatásért cserébe többek között ebben azt várta Kijevtől, hogy mondjon le a ritkaföldfémkészleteik 50 százalékáról Amerika javára, valamint fontos infrastruktúrák üzemeltetési jogát is adja át amerikai cégeknek.
Sajtóhírek szerint Bessent azt mondta Zelenszkijnek, hogy egy órája van, hogy aláírja a megállapodást, különben nem találkozhat J. D. Vance alelnökkel és Marco Rubio külügyminiszterrel Münchenben.
Az ukránok elutasították az ajánlatot, mondván, több idő kell annak a tanulmányozására. Zelenszkij később ezt azzal magyarázta, hogy az semmilyen biztonsági garanciát nem nyújt Ukrajnának egy tűzszünet, majd a békemegállapodás esetén, valamint nem fog aláírni egy olyan megállapodást, amit tíz generáció fog kifizetni – elméletben február 28-án épp ezt a megállapodást ment volna aláírni a Fehér Házba.
Ez pedig megalapozta azt a hangulatot, ami a február 14–16. között rendezett Müncheni Biztonsági Konferencián volt: J. D. Vance amerikai alelnök a negyvenperces beszédében mindössze egy mondatot szánt az ukrajnai háborúra, mivel beszédének fő érve az volt, hogy Európa jóval nagyobb gondokkal néz szembe, mint Oroszország. Ugyanitt jelentette be Keith Kellogg, hogy az ukrajnai háború lezárásáról szóló tárgyalásoknál jelenleg Ukrajnának és az Európai Uniónak nincs helye.
Ugyanúgy Münchenben Zelenszkij pedig már arra utalt, az Egyesült Államok új vezetése lehet, már nem szövetségesként tekint az Európai Unióra, mivel az nem egységes és nem elég erős, Európának pedig saját lábakra kell állnia.
Az azóta eltelt időben pedig felgyorsultak az események: az Európai Unió több tagállama válságtanácskozást tartott, amiért szerintük Európa számára akár az egyik legrosszabb forgatókönyv valósulhat meg az ukrajnai háború rendezése kapcsán, míg az Egyesült Államok a háború óta először ült le a legmagasabb szinten Oroszországgal tárgyalni Szaúd-Arábiában február 18-án.
Később pedig Donald Trump diktátornak nevezte Zelenszkij ukrán elnököt, valamint a háttérben nyomást próbáltak helyezni Zelenszkijre, hogy fogadja el a ritkaföldfémekről szóló megállapodást.
Emellett sajtóhírek szerint Trumpot frusztrálja, hogy szerinte Zelenszkij és az európai vezetők nem elég hálásak az ukrajnai béke kapcsán tett erőfeszítésért,
miközben eddig úgy tűnik, Trump a békemegállapodás minősége helyett inkább a gyorsaságot tartja szem előtt.
Ilyen körülmények között érkezett Washingtonba Zelenszkij, ami előrevetítette, hogy a találkozó akár rossz irányba is mehet a két ország közötti együttműködés kapcsán.
(Borítókép: Donald Trump amerikai elnök találkozik Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel a washingtoni Fehér Házban, az Amerikai Egyesült Államokban 2025. február 28-án. Fotó: Andrew Harnik / Getty Images)