Megnyomorodtak, felépültek, és vissza akartak téri a frontra. Az amputált ukrán katonák egy része is újra a harctéren van.
Az ukrán hírszerzés katonája nem tudja, mennyi ideig volt a klinikai halál állapotában, miután egy akna robbant fel alatta. Andrij Rubljuk csak a nyomasztó hidegre, a sötétségre és a félelemre emlékszik. Amikor megcsonkított testében – mindkét karja és bal lába hiányzott – magához tért, kínzó fájdalom kerítette hatalmába, és hallucinációk homályosították el elméjét.
Ez egy olyan élmény, amit senkinek sem kíván az ember
– mondja a most 38 éves férfi az Associated Press készítette riportban.
Két évvel később Rubljuk ismét katonai egyenruhát visel, hiányzó végtagjait protézisek helyettesítik – kampók az ujjak helyén, az egyik lábán művégtag. A robbanás pillanatától kezdve Rubljuk tudta, hogy élete örökre megváltozott. De egy dolog biztos volt – megfogadta, hogy visszatér a harctérre.
Karokkal és lábakkal bárki tud harcolni. A kihívás csak ezután jön
– fogalmazott. „De csak azok élnek igazán, akik vállalják a kihívásokat, és átküzdik magukat rajtuk” – tette hozzá.
Sok ukrán dandárban legalább egy, de gyakran több amputált katona is aktív szolgálatban van – olyan férfiak, akik kötelességtudatból tértek vissza a harcba, miközben hazájuk kilátásai borúsak.
Volodimir Zelenszkij elnök szerint ők Ukrajna 380 ezer háborús sebesültje között vannak. A három éve tartó háborúban az ukrán elnök szerint országa veszteségei mintegy 46 ezer katonára tehetők, és több tízezren tűntek el, vagy kerültek fogságba.
A 2022 februárjában kezdődött teljes körű invázió óta német tisztviselők becslései szerint a konfliktus következtében 30 ezer és 50 ezer közötti ukrán veszítette el egy vagy több végtagját – írja a CNN.
Mivel mindkét háborús fél nyilatkozataiban felülbecsüli az ellenség veszteségeit, sajátjait pedig csökkenti, a legpontosabb adatokat a Mediazona és a BBC orosz szolgálatának becslései alapján kaphatjuk. Ez alapján az oroszok 95 323 embert vesztettek. Matematikai statisztikai módszerekkel extrapolálva az oroszok tényleges vesztesége a július 5-ig terjedő időszakban valószínűleg 165 ezer fő körül járhatott. Az általuk közölt adatok nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak, például a hozzátartozók közösségi médiában közzétett bejegyzéseiből, a helyi média jelentéseiből, a helyi hatóságok nyilatkozataiból, gyászjelentésekből vagy sírfeliratokról. Ezért nem a halálos áldozatok teljes számát rögzítik, hanem csak azokét, akik név szerint beazonosíthatók.
Az ukrán áldozatokról nincsenek ilyen pontos adatok, ezek ugyanis súlyos hadititkot képeznek. A Radio France Internationale 2025. februári cikke szerint Volodimir Zelenszkij elnök a múlt hétvégén egy ritka nyilvános becslésben azt mondta az NBC amerikai hírtelevíziónak, hogy több mint 46 ezer ukrán katona halt meg, és mintegy 380 ezer sebesültről tudnak.
Jurij Butusov független ukrán haditudósító azonban 2024 decemberében azt mondta, hogy a hadsereg forrásai mintegy 70 ezer halottra és 35 ezer eltűntre becsülik a számokat.
Több nyugati médium európai és amerikai forrásokra hivatkozva olyan számokról számolt be, amelyek ettől óriási mértékben eltérnek – a becslések 50 ezer és 100 ezer között mozognak.
A frontvonal mentén Oroszország hatalmas mennyiségű fegyvert és emberi életet áldoz arra, hogy apró, de folyamatos területi nyereséget érjen el. Ennek eredményeként nagyjából Ukrajna ötödét ellenőrzik már az oroszok. Eközben Ukrajna nemcsak a harctéren, hanem a diplomáciában is kihívásokkal néz szembe, mivel egykori legerősebb szövetségese – az Egyesült Államok – tárgyalásokat kezdett Oroszországgal, ami azt a félelmeket kelti a harcoló ukránokban, hogy Ukrajna és európai partnerei háttérbe szorulnak. Ez a helyzet az, ami a sebesült katonákat visszaküldi a frontra, ahol alig változott valami azóta, hogy először hagyták el civil életüket, hogy megvédjék családjukat a megszálló szomszédtól.
Számukra az, hogy a kórházi ágyban feküdjenek, elviselhetetlen volt ahhoz képest, hogy társaik mellett küzdöttek Ukrajna védelmében. Egy dologban azonban mindannyian egyetértenek: ha a háború véget ér, nem fognak többé egy napot sem egyenruhában tölteni.
Rubljuk tavaly tavasszal csatlakozott újra a különleges erőkhöz mint az Artan hírszerző egység főtörzsőrmestere, aki új katonákat képez ki, és ellenséges drónokat figyel. Rehabilitációja 2022 végén kezdődött, de úgy véli, hogy soha nem ér véget igazán.
Minden új nap a rehabilitációm része
– mondja.
Egy bajtárs, aki Rubljukkal volt a robbanáskor, és kisebb sérüléseket szenvedett, élénken emlékszik a pillanatra. „Azt hittem, meghalt” – mondta a katona, aki a különleges erők szabályainak megfelelően nem adta meg a nevét.
Makszim Viszocki éppen egy drónküldetést teljesített 2023 novemberében, amikor a heves esőzések miatt a harctér mocsárrá változott, és aknára lépett. A robbanás azonnal bekövetkezett. Amikor lenézett a bal lábára, csak csontot látott.
Gyorsan elfogadtam a tényt, hogy a lábamnak annyi. Mi értelme a gyásznak? A sírás és az önsajnálat nem hozza vissza a lábamat
– mondja a 42 éves férfi. Májusban már újra egyenruhában volt, és úgy jellemezte az érzést, mintha „hazatérne”.
Viszocki most egy olyan csapatot irányít, amely robbanóanyaggal megrakott drónokat üzemeltet éjszakai bevetéseken. Felméri a kockázatokat, és stratégiai döntéseket hoz, de harci bevetésekre csak ritkán megy. Sérülése ellenére soha nem bánta meg, hogy bevonult.
„Mindenkinek a saját útját kell járnia, és az út során lesznek kihívások. Megpróbálhatsz menekülni a sorsod elől, de az mindig utolér – mondja. – Ezért nem bántam meg soha semmit.”
Két és fél évvel ezelőtt, amikor Olekszandr Puzikov százados felhívta a feleségét, hogy közölje vele, levágták a bal karját, a nő azt hitte, hogy a férfi viccel.
Soha nem fogom elfelejteni azt a napot. Amikor beléptem az intenzív osztályra, az első szavai ezek voltak: ugye nem hagysz el?
– mondja Irina Puzikova remegő hangon. A nő mellette maradt, kórházról kórházra utazott, miközben férje felépült, és megtanult teljes karamputációval élni. Amikor a férfi később úgy döntött, hogy visszatér a hadseregbe, a nő nem lepődött meg. „Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy ez másképp is lehetne” – mondta.
A sérülése előtt a most 40 éves Puzikov frontsebész volt. Miután visszatért a szolgálatba, pszichológusnak képezte át magát, hogy segítsen a katonáknak megbirkózni a hároméves háború mentális terheivel.
„Amíg tart a háború, én itt maradok – mindenben segítek, amiben tudok” – közölte. Saját küzdelme azonban folytatódik. Fantomfájdalmaktól szenved. Ez olyan érzés, mintha a hiányzó keze ökölbe szorulna, a fájdalom olyan éles, mintha kést vágnának belé. Reméli, hogy egy újabb műtét végre enyhítheti ezt a fájdalmat.
A megfelelő protézis azonban egyelőre elérhetetlen a bürokratikus késedelmek és a rossz minőségű eszközök miatt. Sok más amputálthoz hasonlóan, akik szintén a jó protézisért küzdenek, ő is megfelelő karprotézis nélkül folytatja most katonai szolgálatát.
(Borítókép: Zena Kaus ukrán háborús sebesült rehabilitáción vesz részt Ukrajnában 2023. május 1-jén. Fotó: Narciso Contreras / Anadolu Agency / Getty Images)