Bár csökkent Ukrajnában az ellenállás mindenáron való folytatását támogatók száma, ez a vélemény van még mindig többségben. Ráadásul az ország orosz befolyás alá kerülése komoly népi ellenállást válthatna ki.
A döntő kérdés a háború kimenetele szempontjából az, hogy az ukránok hajlandóak-e engedményeket tenni annak befejezése érdekében. Az Oroszország teljes körű invázióját követő első évben a válasz egyértelműen nem volt. 2022 júliusában az Oxfordi Egyetem és a London School of Economics három oktatója felmérést végzett 1160 ukrán megkérdezésével, hogy teszteljék, hajlandóak lennének-e engedményeket tenni Oroszországnak, ha ezzel ukrán életeket menthetnének meg és csökkenthetnék a nukleáris támadás kockázatát. Azt találták, hogy mindenhol nemmel válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy a háborús veszteségek csökkentése érdekében választanák-e Ukrajna autonómiájának orosz veszélyeztetését, vagy engednének át területeket Oroszországnak, túlnyomó többségük inkább a mindenáron való ellenállást részesítette előnyben.
2024 decemberében és 2025 januárjában a szerzők megismételték korábbi felmérésüket. Az új eredmények azt mutatják, hogy az ukránok továbbra sem hajlandóak átlépni azt a vörös vonalat, hogy Ukrajna vezetése orosz bábkormány legyen. Ugyanakkor az ukránok valamivel hajlandóbbak lettek más engedményekre. Néhányan például nyitottnak tűnnek arra, hogy a Krím orosz kézben maradjon, ha cserébe minimalizálják a polgári és katonai áldozatok számát. Mások fontolóra vennék a NATO-tagságról való lemondást. Egyesek még a Donbász egyes részeinek átengedésére is hajlandóak. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ukránok hajlandóbbak lennének engedményeket tenni a háború költségeinek csökkentése érdekében, mint 2022 júliusában voltak – írják a felmérések szerzői a Foreign Affairs hasábjain.
A katasztrofálisan sikerült Zelenszkij–Trump-találkozó után azonban nem valószínű, hogy az ukránok számára ez tolerálható lenne.
A Foreign Affairs szerzőinek új felmérése azt mutatja, az ukránok nem fáradtak el annyira a háborútól, hogy behódoljanak a nagyhatalmi követeléseknek. Még mindig inkább bármi áron ellenállnak az ország orosz ellenőrzésének, és a legtöbben továbbra is ellenzik a területi engedményeket. Ha olyan alkura kényszerítik őket, amely nem előzi meg azt a végkifejletet, amelyben az ukránok „egy napon oroszok lehetnek”, ahogy Trump február 11-én kijelentette, akkor a lap szerint megtalálhatják a módját annak, hogy folytassák a harcot – talán fokozott európai támogatással – még akkor is, ha Washington megszünteti a Kijevnek nyújtott katonai támogatást, amelynek felfüggesztéséről kedden döntöttek is.
Amióta Oroszország megkezdte teljes körű invázióját Ukrajnában, számos nyugati kommentátor felszólította az ukrán kormányt, hogy a háború befejezése érdekében engedjen át területeket. Az orosz csapatok alig lépték át Ukrajna határát 2022 februárjában, amikor számos amerikai és európai stratéga és tudós, valamint a világ vezető hatalmai kijelentették, hogy az országnak nincs esélye sokkal nagyobb keleti szomszédjával szemben.
Miután Ukrajna meglepte a világot, és sikeresen ellenállt Oroszország Kijev elfoglalására tett kísérletének, sokan aztán az isztambuli tárgyalásokon, még az év márciusában, nyomást gyakoroltak rá, hogy törekedjen a helyzet rendezésére. 2023 nyara óta a rendezést sürgető hangok ismét erősödtek, mivel Ukrajna erőfeszítései, hogy újabb területeket szerezzen vissza, elakadtak. Egyes megfigyelők szerint a háború könyörtelenül sok emberéletet követel, folyamatos károkat okoz az ukrán és a világgazdaságnak, és fennáll annak a veszélye, hogy Oroszország nukleáris eszkalációt idéz elő, ami miatt a háborúnak minél hamarabb véget kell vetni.
A 2022. júliusi felmérés eredményei egyértelműek voltak. A válaszadók szinte egyöntetűen azokat a cselekvési irányokat részesítették előnyben, amelyek megőrizték Ukrajna politikai autonómiáját, és lehetővé tették számára, hogy visszaállítsa 1991-es határait – még akkor is, ha az ezek bármelyikében tett engedmények jelentősen csökkentették volna a polgári és katonai halálos áldozatok számát, valamint a nukleáris kockázatokat.
Az ukránok más szóval elutasították a kompromisszumot. Ahogy Zelenszkij 2022 márciusában mondta: „Továbbra is harcolni fogunk a földünkért, bármi áron.”
2022-ben például a válaszadók 48 százalékkal kisebb valószínűséggel választották a tárgyalásos semlegességet a teljes politikai autonómiával szemben, még akkor is, ha a semlegesség elfogadása jelentősen csökkentené vagy megszüntetné az emberéletekben kifejezett költségeket és az orosz nukleáris eszkaláció kockázatát. Ezzel szemben az új felmérésben a válaszadók csak 36 százalékkal kisebb valószínűséggel választották a tárgyalásos semlegességet, amikor ugyanezt a költségkontrasztot ajánlották fel.
Azonban ha Moszkva ellenőrzése alá is vonná Kijevet – ami, mint azt Ukrajna már bebizonyította, rendkívül nehéz lenne –, akkor sem biztos, hogy véget vetne a háborúnak. A 2024–25-ös felméréshez kapcsolódó utólagos felmérésben drasztikusan, 160 ezerre emelték a várható katonai halálos áldozatok számát, és 45 százalékra az orosz nukleáris eszkaláció kockázatát. Az ukránok ellenállása az orosz ellenőrzéssel és a nagyobb politikai vagy területi engedményekkel szemben azonban még ekkor sem volt gyengébb, mint az optimistább opciók esetében. A harc folytatása iránti preferenciájuk ereje és tartóssága arra utal, hogy egy orosz feltételek szerint megvalósuló kényszerű béke könnyen népi ellenállást szíthat Ukrajnában, ahogy azt más tapasztalatok – például az ír ellenállás a brit uralommal szemben, az algériai ellenállás a francia uralommal szemben vagy a tibeti ellenállás a kínai uralommal szemben – világossá teszik.
(Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a harkivi területre látogat 2022. május 29-én. Fotó: Ukrán Elnökség / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)