Többszöri halasztás után Kairóban tartották meg a történelmi találkozót, amelynek célja, hogy a vezető arab országok választ adjanak az amerikai elnök felvetésére. Donald Trump azt indítványozta, hogy a földönfutóvá lett másfél millió palesztint fogadja be a szomszédos Egyiptom és Jordánia.
Donald Trump Gázával kapcsolatban több meglepő kijelentést tett, egyebek mellett elhangzott az is, hogy az amerikaiak átveszik a rommá lőtt térséget, hogy felépítsék a Közel-Kelet Riviéráját. Az ötlet nem kápráztatta el a térség arab országainak vezetőit. Már a tanácskozás előtt kiszivárgott az egyiptomiak rendezési terve, amely teljességgel elutasítja, hogy „söpörjék ki” a palesztinokat, és az arab országok összefogásával képzeli el a terület újjáépítését.
Az öt évre tervezett, 53 milliárd dollárt felemésztő javaslatnak három lépcsője lenne:
Az első szakasz költsége 20 milliárd dollárra rúgna, míg a másodiké 30 milliárd dollárra. A javaslat már előzetesen bekerült a tanácskozás záróközleményének tervezetébe. A kairói kormányhoz közel álló Al-Kahira News szellőztette meg, hogy a dokumentum ezzel együtt átmeneti kormányzásra és a biztonság megteremtésére tesz javaslatot, szem előtt tartva a jövőbeni kétállami megoldást, amely mind a nemzetközi jog, mind pedig a nemzetközi közösség szempontjából elfogadható.
Még a csúcs előtt szólaltatta meg az al-Dzsazíra a korábbi egyiptomi külügyminiszter-helyettest, Gamal Bajumit, aki kijelentette: „Ez a mai találkozó egy hatalmas nemet fog mondani Donald Trump tervére.”
A rendkívüli arab csúcstalálkozót délután az egyiptomi elnök nyitotta meg. Beszédében Abdel Fattah el-Sziszi megerősítette, hogy Kairó Gáza-terve biztosítani fogja, hogy a palesztinok saját földjükön maradhassanak. Egyben javasolta, hogy a csúcs résztvevői fogadják el tervezetüket, mert mint hozzátette, „ a békét erőszakkal nem lehet fenntartani.” Mielőtt átadta volna a szót az Arab Liga főtitkárának, el-Sziszi azért megjegyezte, hogy reményei szerint Trump képes lesz békét teremteni a Közel-Keleten.
Érdekes, hogy a találkozón nem vett részt a szaúdi koronaherceg, megbízottja képviselte a vahabita királyságot. Ugyanakkor a szalonképesség felé tett lépésként értékelhető, hogy meghívták és el is ment Kairóba a Szíriát alig három hónapja irányító Ahmad al-Saraá.
Az ENSZ főtitkára a tűzszüneti tárgyalások folytatását sürgette a Gázai övezetben, és elítélte, hogy az izraeli hadsereg ismét lezárta a határokat, így a határátkelőknél várakozó élelmiszersegély-szállítmányok nem jutnak el az éhező palesztinokhoz. Politikai keretrendszer felállítását sürgette a gázai újjáépítés és tartós stabilitás megteremtése érdekében. Antonio Guterres hangsúlyozta, Gáza részét kell hogy képezze egy független, demokratikus és szuverén Palesztinának, ahonnan nem szabad területeket lecsatolni és emberek tömegét kitoloncolni.
Jordánia királya pontokba szedte mondanivalóját. A legfontosabb volt a palesztinok erőszakkal történő kitoloncolásának elutasítása és a javasolt újjáépítési terv elfogadása. Kiemelte a Palesztin Hatóság erőfeszítéseinek támogatását, hogy idővel kiterjessze felügyeletét a Ciszjordániával összekötött Gázai övezetre is.
Az uralkodót a Palesztin Hatóság vezetője, Mahmud Abbasz felszólalása követte. A veterán politikus egyértelműen az egyiptomi rendezési-újjáépítési terv támogatása mellett érvelt, egyben üdvözölte, hogy arab és európai államok sora utasította vissza kategorikusan Donald Trump elképzeléseit Gázával kapcsolatban.
Az eseményen António Costa, az Európai Tanács elnöke is beszédet mondott, és maga is kiállt a kétállami megoldás mellett, illetve tűzszünetet sürgetett, és az övezetben fogva tartott túszok elengedésére szólított fel, valamint arra, hogy engedjék meg a humanitárius segélyek bejutását a Gázai övezetbe. Leszögezte: az Európai Unió továbbra is támogatja a Palesztin Hatóságot, és elkötelezett az övezet újjáépítése mellett. "Nehéz időkben lehet támaszkodni a kiszámítható, megbízható barátokra és partnerekre; a közel-keleti fejlemények pedig az Arab Ligát és tagországait az EU még fontosabb partnereivé tették" - tette hozzá.
Az amerikai elnök megoldási javaslatát a palesztin–izraeli konfliktussal kapcsolatban, vagyis Gáza kisöprésével és az ott élők Jordániába és Egyiptomba való végleges áttelepítésével egyik szomszédos állam sem értett egyet, viszont Washington olyan választás elé állította őket, amelyből sehogyan sem jöhetnek ki jól. A két ország a kairói csúcs előtti napokban a térség többi arab államával is egyeztetett a lehetséges alternatív javaslatokról.
Sárkány László, a Neumann János Egyetem Eurázsia Központ kutatója felidézi, hogy II. Abdullah jordán királynak negyed évszázadnyi uralma során a legutóbbi washingtoni hivatalos látogatása lehetett a legkellemetlenebb. Idegesen ült Donald Trump mellett, az uralkodó többnyire csendben figyelte, amikor az újságírók kérdéseket kiáltottak az elnök tervével kapcsolatban, hogy „átvegyék” Gázát, amit az emberi jogi testületek, egyes politikai vezetők és a kritikusok „etnikai tisztítótervnek” hívnak.
Trump gázai kitelepítési terve Egyiptomot és Jordániát lehetetlen helyzetbe hozta. Ha beleegyeznek abba, hogy közreműködnek a több mint 2 millió palesztin eltávolításában, akkor az a hazai lakosság körében olyan mértékű felháborodást keltene, hogy annak hullámai kormányaik bukását és belpolitikai összeomlást eredményezne. Ha pedig elutasítják a tervet, akkor az addigi szubvenciók megvonásának formájában az Egyesült Államok gazdasági büntetésével nézhetnek szembe, és gyakorlatilag Trump semmisíti meg őket, mert nagymértékben támaszkodnak az amerikai katonai és humanitárius segítségre.
Így Donald Trump javaslata valójában egy közvetett egzisztenciális fenyegetés Abdullah Jordánia királya és Abdel Fattah el-Sziszi, Egyiptom elnöke számára.
Ha elfogadják Trump tervét, akkor azzal azt kockáztatják, hogy palesztin lázadás tör ki Jordániában és a radikális Muszlim Testvériség erősödik meg Egyiptomban. Fontos megjegyezni, hogy a Muszlim Testvériség jordániai pártjának eredményei már a legutóbbi választásokon messze meghaladták a várakozásokat, s döntően befolyásolhatják a közvéleményt abban a tekintetben, hogy Abdullah király miként kezeli a gázai kérdést.
Ehhez jön még, hogy Jordánia 11,5 milliós népességének körülbelül fele palesztin származású. Izrael állam alapításakor körülbelül 750 ezer palesztin kényszerült elhagyni szülőföldjét, továbbiak pedig az 1967-es háború nyomán távoztak. Abban az időben ez megháromszorozta Jordánia lakosságát, alapvetően megváltoztatva az ország identitását.
Sean Yom, a jordán politika szakértője elmondta, hogy a transzjordán törzsek közötti kapcsolatok továbbra is kényesek, és továbbra is hajlamosítanak arra, hogy mindkét oldalon az identitáspolitika lobbantsa lángra a feszültséget. Ugyanez a feszültség robbantotta ki az 1970-es jordán polgárháborút is. A fegyveres konfliktusban a Husszein király irányította Jordánia és a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PLO) állt szemben.
Izrael erőfeszítései a palesztinok Jordániába történő kiutasítására nem új keletűek, 1948-ig, Izrael állam alapításáig vezethetők vissza
– mondta Annelle Sheline, az amerikai külügyminisztérium volt tisztviselője.
Izraeli tisztviselők évtizedek óta táplálják azt a gondolatot, hogy a palesztinokat Jordániába kényszerítsék. A „palesztinok hazája Jordánia” szlogent a jobboldali izraeliek kezdték hangoztatni az 1980-as években, azt állítván, hogy „egy palesztin állam már létezik a Jordán folyó keleti partján (Jordánia), és ezért nincs szükség egy másikra a megszállt Ciszjordániában .
Ennek az elméletnek ad hangot Nyugat-Európában Geert Wilders szélsőjobboldali holland politikus is, aki novemberben megosztotta ezt a kifejezést az X-en, a korábbi Twitteren.
Ezen elképzelés visszautasítását volt hivatott rögzíteni az Izrael és Jordánia között diplomáciai, turisztikai és kereskedelmi kapcsolatokat létrehozó 1994-es Wadi Araba-szerződés egyik cikkelye, amely tiltja a lakosság tömeges átadását. A palesztinok már többségben vannak Jordániában. A Gázai övezetből származó nagyszámú palesztin Jordániába érkezése ezt az arányt tovább növelné, és még inkább destabilizálná a hasemita királyságot.
Ezt követően Ciszjordániának egy „Nagy-Izraelbe” való integrálása pedig még nagyobb félelme a jordán királynak.
Jordánia évente legalább 1,45 milliárd dollárt kap az Egyesült Államokból, ami döntő szerepet játszik a fejlesztési programok finanszírozásában. Ammani tisztviselők közlése szerint a királyság inkább elviseli ezt a veszteséget, ha ez az összeg a palesztinok Jordániába történő áttolásához kötődik. Azt, hogy ezt mennyire komolyan gondolják, megerősítik azok a hangok, melyek szerint Washington eddigi legszorosabb támogatója, Jordánia készen áll akár háborúra is Izraellel, ha a palesztinokat áttolják a területére – mondta az Eurázsia Központ szakértője.
(Borítókép: Abdel Fattah el-Sziszi egyiptomi elnök egy képen a vezetőkkel, miközben Egyiptomban rendkívüli arab csúcstalálkozót tartanak a palesztin fejlemények megvitatására az egyiptomi Új Közigazgatási Fővárosban, Kairóban, 2025. március 4-én. Fotó: Egyptian Presidency / Reuters)