Volodimir Zelenszkij hozta azt a szerepet, amelyet „a globális bábmesterek” számára kijelöltek, ám Donald Trump „eligazította” őt, és valójában az Ukrajnát támogató globális progresszív hálózatnak üzente meg, hogy vége a játéknak – mondta Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő az Indexnek, az amerikai elnök és az ukrán államfő nagy visszhangot kiváltó találkozójáról. Lapunknak arról is beszélt, hogy Donald Trump beiktatása óta a progresszív hálózat levágott fejű csirkeként rohangál a világban, de még tartja pozícióit a nyugati centrumországokban.
Schiffer András azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy kiemelte: az Egyesült Államok imperialista természetét jól példázza az a ritkaföldfém-bányászatról szóló megállapodás, amelyet Donald Trump amerikai elnök Ukrajnára kényszerített, és amit végül mégsem írtak alá. Ez nem csupán egy egyszerű üzleti egyezség volt, hanem egy „alantas és gyomorforgató diktátum”, amely világosan megmutatta az amerikai érdekérvényesítés módját.
Schiffer szerint Trump igazságosabb lett volna, ha nem Ukrajnától, hanem az ott üzletelő, az országot kizsákmányoló amerikai cégektől – köztük a Biden család érdekeltségeitől – próbálja visszaszerezni a pénzt. De inkább Ukrajna kifosztására törekedett, ahelyett, hogy a háborúból hasznot húzó magánvagyonokat vette volna célba.
A Trump–Zelenszkij-találkozóról azt mondta, hogy nem csupán azt a körülbelül tízperces részletet nézte meg, amelyen „a haladó közvélemény háborgott”, hanem a teljes, közel egyórás videófelvételt is. Schiffer arra hívta fel a figyelmet, hogy Trump sajátos stílusa ellenére a sajtótájékoztató nagy része konfliktustól mentesen zajlott, ráadásul az amerikai elnök még udvariasnak is bizonyult, mivel többször előreengedte Volodimir Zelenszkijt a válaszadásban. A tárgyalás jellege nem tért el azoktól a protokolláris sajtóeseményektől, amelyek Magyarországon is szokásosak a Karmelitában vagy a Sándor-palotában.
Schiffer András egyébként úgy látta, a sajtótájékoztató azután torkollott konfliktusba, hogy J. D. Vance higgadt hangnemben fejtette ki az amerikai álláspontot az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban. Amikor azonban az amerikai alelnök befejezte a monológját, Zelenszkij szokatlan módon félbeszakította, és megkérdezte tőle, hogy kérdezhet-e valamit.
Vance kissé zavartan, de udvariasan beleegyezett, mire az ukrán elnök azonnal felkérdezte, hogy milyen diplomáciáról beszélnek
– mutatott rá Schiffer, hozzátéve, a kanócot Zelenszkij nyújtotta meg ezzel a visszakérdezésével, és szó sincs arról, hogy az amerikai fél rohanta le az ukrán elnököt, „nem látszik, hogy Trumpék bármiféle show-műsorra készültek volna.” Az más kérdés, és erre az amerikai elnök egyik utolsó mondata is utal, hogy ha már így alakult, Trump maximálisan kihasználta a helyzetet az amerikai közvélemény irányába is.
Schiffer úgy gondolja, hogy Zelenszkij valójában nem esett ki abból a szerepéből, amit anno a „globális bábmesterek” már az elnökválasztási kampánya során kitaláltak a számára.
MÁR A háború kezdete óta egy előre meghatározott szerepet „játszatnak el vele”: a morál bajnokát a nyugati világ előtt.
Zelenszkij az elmúlt években hozzászokott ahhoz, hogy Brüsszelben, Londonban vagy Párizsban ő diktálja a napirendet. Most azonban Schiffer szerint világosan látszott, hogy Trump „igazította el őt”. De ez az üzenet nem is annyira Ukrajnának szólt, hanem a mögötte álló globális progresszív hálózatnak és az amerikai politikai ellenfeleknek, hogy vége a játéknak.
Ebből az összecsapásból és a következményeiből egyértelműen kiderült, hogy a nemzetállami keretekből már régen kiágyazódott globális progresszív hálózat a mögötte álló globális nagytőkével folyamatosan a morál apostolaként tetszeleg a globális politikában. Nézzük meg, mi történt ezután – nem csak Magyarországon és a magyar online felületeken, hanem egész Európában. Az európai vezetők hat-tíz órán belül ugyanazokat az üzeneteket tették közzé az X-en, a Facebookon és más platformokon. Azonnal megjelentek az egységes profilképek, a vizuálisan egységes kampányok Ukrajna támogatására. Ne mondja nekem senki, hogy ez spontán tiltakozás volt Európa összes nyelvén. Éppen ezért úgy gondolom, hogy amikor Trump erőt mutatott közvetlenül Zelenszkijnek, nem neki, hanem a mögötte lévő hálózatnak és tőkéscsoportoknak szólt, akik az ukrán elnököt installálták
– fogalmazott Schiffer.
Továbbá rámutatott – „a haladó médiából most ez valahogy kimaradt” –, de a korábbi amerikai elnöknek, Joe Bidennek is volt már egy csörtéje Zelenszkijjel. „Egy ponton ő is megelégelte az ukrán elnök követelőző stílusát, és ezzel akkoriban a média is foglalkozott. Biden ugyanis határozottan kikérte magának azt a hangnemet, ahogyan Zelenszkij beszélt vele” – idézte fel Schiffer.
Az eset 2022 júniusában történt: amikor az Egyesült Államok újabb katonai segélycsomagot jelentett be Ukrajna számára, Biden és Zelenszkij telefonon beszéltek. Az amerikai sajtó szerint Biden elvesztette a türelmét, mert Zelenszkij nem mutatott elég hálát a segítségért, és rögtön további támogatást kért. Biden ekkor állítólag határozottabban közölte vele, hogy az Egyesült Államok már jelentős támogatást nyújtott, és az ukrán vezetésnek ezt jobban el kellene ismernie.
Schiffer András szerint az Egyesült Államok és Európa között most látható feszültségek mögött mélyebb gazdasági és hatalmi folyamatok húzódnak. Hagyományosan a nemzetállami érdekek és a tőkés érdekek többé-kevésbé egybeestek a XX. században, azonban a globális kapitalizmus kiteljesedésével létrejött egy olyan tőkefrakció, vagyis a globális nagytőke, amely megteremtette a maga ideologikus falanxát.
Egy globális progresszív hálózatot épített ki – politikusokból, NGO-kból, médiumokból és think tankekből –, amelynek érdekei már nem kötődnek szorosan egy-egy nemzetállamhoz.
Trump hatalomra kerülése óta a geopolitikai szövetségek gyors és éles váltásai figyelhetők meg, ami korábban nem volt tapasztalható. Európán belül is ez a dinamika alakítja az országok közötti kapcsolatokat: egy-egy kormányváltást követően az egyes nemzetek közötti hagyományos szövetségek meggyengültek, miközben új, váratlan együttműködések alakultak ki.
Ki gondolta volna, hogy Orbán Viktor Európán belül éppen a kisantant országainak vezetőivel – Ficóval, Ciolacuval és Vucsiccsal – alakít ki szorosabb kapcsolatokat? Külön kiemelendő Marcel Ciolacu, mert a rendszerváltás óta – legyen szó Horn Gyuláról, Antall Józsefről vagy más magyar kormányfőről – soha nem volt olyan szívélyes viszony egy magyar és egy román miniszterelnök között, mint most közte és Orbán Viktor között.
Schiffer szerint az Európai Unió geopolitikai helyzete gyengült, mert a globális progresszív hálózat nyomására minden kapcsolatot megszakított Oroszországgal – nemcsak gazdaságilag, hanem a sport, a kultúra és tudomány terén is. Ez egy mesterségesen gerjesztett folyamat eredménye, amely egyébként ellentmond annak is, hogy ugyanez a hálózat korábban a klímavédelem élharcosaként lépett fel.
„Hogyan képzelik a bolygó megmentését Oroszország és a BRICS-államok nélkül? Majd Kaja Kallas [az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője] kijelenti, hogy csak akkor foglalkoznak a bolygó megmentésével, a permafroszt problémájával és a klímavédelemmel, ha Putyin megbukik? Mégis, hogyan gondolják ezt?” – tette fel a kérdést Schiffer, rámutatva, hogy mostanra a környezetvédelem háttérbe szorult, miközben az Európai Unió gazdasági kiszolgáltatottsága nőtt, például az amerikai LNG-függőség miatt, és amiatt, hogy „valamilyen ügynökök” felrobbantották az Északi Áramlatot.
Ugyanakkor Schiffer arra hívta fel a figyelmet, hogy Donald Trump győzelmével a globális progresszív hálózat elvesztette az amerikai államgépezet támogatását, és jelenleg stratégiai bizonytalanság jellemzi:
Korábban a globális progresszív hálózat elsősorban az Egyesült Államok államgépezetére – a CIA-ra, a National Endowment for Democracyra, a USAID-ra és más intézményekre – támaszkodott. Ez a támogatás azonban Donald Trump január 21-i beiktatásával megszűnt, és a hálózat, mint a levágott fejű csirke, rohangál a világban.
Schiffer szerint Európa pozíciói gyengék, hiányoznak azok az erőforrások – ásványkincsek, energiaforrások, katonai potenciál –, amelyek korábban naggyá tették. A tudatipar és az évtizedeken át folytatott ideológiai befolyásolás révén a globális progresszív hálózat pedig továbbra is képes megtartani pozícióit a nyugati centrumországokban, ugyanakkor persze maradtak kereskedelempolitikai kártyák európai kezekben.
Összességében Schiffer úgy látja, hogy a világpolitikai konfliktusok már nem hagyományos államok között zajlanak, hanem a globális nagytőke és a nemzetállami érdekekhez kötődő gazdasági szereplők között egyre élesebbé váló harc formájában jelennek meg.
Ukrajnával, illetve az ukrajnai háborúval kapcsolatban Schiffer András úgy vélekedett, hogy a legfontosabb egy gyors tűzszünet elérése lenne, amely – a további életek megmentése mellett –lehetőséget adna az ország helyzetének felmérésére, a politikai intézményrendszer konszolidációjára és a béketárgyalások megkezdésére:
Ukrajna számára a legkedvezőbb forgatókönyv az lenne, ha minimális területi veszteségekkel megőrizhetné függetlenségét, és elkerülhetné, hogy felvonulási területté váljon a Nyugat és Oroszország számára. Ebben az esetben lehetősége nyílna gazdaságának és intézményrendszerének konszolidációjára.
Ugyanakkor a geopolitikai érdekek továbbra is meghatározóak maradnak, hiába változott a tőkefrakció és a hatalom a Fehér Házban, a nagyhatalmak továbbra is igényt tartanak Ukrajna erőforrásaira.
Schiffer András azt is kifejtette: az európai és progresszív álláspont árulkodó abból a szempontból, hogy akárhogyan végződik a háború – még egy rendkívül valószínűtlen ukrán győzelem esetén is –, Kelet-Európában nem lesz tartós béke, amíg nincs átfogó kisebbségvédelmi rendszer. De az Európai Unió ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, pedig Kelet-Európa és a Nyugat-Balkán stabilitása szempontjából ez kulcskérdés.
Továbbá Schiffer szerint a posztszovjet térség problémáinak gyökere a Szovjetunió felbomlása után megoldatlan határkérdésekben rejlik. Ezeket egy totalitárius rezsim, Lenin, Sztálin vagy Hruscsov akarata húzta meg, és nem történt nemzetközi rendezés az új államhatárok tisztázására. Az orosz ajkú népesség tudatos betelepítése az államszocializmus alatt tovább növelte a feszültségeket. Emiatt Ukrajna mellett más régiók – mint Transznisztria, Gagauzia, Abházia, Dél-Oszétia, a Fergana-völgy, vagy a karabahi régió – is folyamatos konfliktusforrást jelentenek.
Schiffer úgy véli, hogy az Egyesült Államok az unipoláris világrend időszakában szándékosan hagyta ezeket a határvitákat rendezetlenül, mert az Oroszország határainál lévő konfliktusgócok lehetőséget adtak a destabilizációra. Ennek az időszaknak azonban véget kell vetni, és mind az oroszoknak, mind az amerikaiaknak, valamint az egész világnak közös érdeke lenne a posztszovjet térség konfliktusainak rendezése, illetve Európában egy átfogó kisebbségvédelmi rendszer létrehozása.
A félresikerült Trump–Zelenszkij-találkozót követő magyarországi reakciók és viták minőségét kétségbeejtőnek tartja Schiffer András. De nem csupán magyar sajátosságról van szó, Európa-szerte tapasztalható, hogy a politikai szereplők – a magukat még mindig baloldalinak nevező pártoktól kezdve a kereszténydemokratákig – szinte egy varázsütésre felsorakoznak a progresszív hálózat mögé. Mostanra már Trumpot és Putyint is egy szintre helyezik, mintha az egész politika egy valóságshow vagy egy Fradi–Újpest-futballrangadó lenne, ahol az emberek csupán szurkolói egy-egy oldalnak.
Ez az agyhalál. Erre ezt tudom mondani. És senki ne akarja elhitetni velem, hogy néhány órával azután, hogy az Ovális Irodából kiszivárgott videófelvételek nyilvánosságra kerültek, teljesen spontán módon, Európa minden országában – köztük Magyarországon is – ugyanazokkal a dizájnelemekkel és szófordulatokkal indulnak be a reakciók. Hagyjuk már!
Schiffer megismételte, hogy szerinte nyilvánvalóan szervezett folyamatról van szó, a „globális bábmesterek” már másfél évtizede folyamatosan azon dolgoznak, hogy az új médiatechnológiák és a hangulatépítés mesterségének kihasználásával manipulálják a közvéleményt. Azt is hozzátette, hogy az elmúlt napokban csúcsra járatták azt az abszurd narratívát, amely szerint Oroszország, Kína és immár a Trump-féle Egyesült Államok is pusztán nyers érdekek által vezérelt „gonosz hatalmak”, míg a Nyugat – különösen Európa – kizárólag morális megfontolásból támogatja Ukrajnát, akár egy nukleáris konfliktus kockázatát is vállalva.
Schiffer megdöbbentőnek tartja, hogy még mindig akadnak, akik azt hiszik, a világ fekete-fehér: az egyik oldalon csak érdekek, a másikon pedig kizárólag az erkölcs áll.
Magyarország mozgásterével és az Orbán-kormány Trump-barátságával összefüggésben kifejtette: Európa egyre inkább elszigetelődik a világban, hiszen szövetségesei alig maradtak, Latin-Amerikát és Afrikát már régen elveszítette, és még Ázsiában, valamint a Közel-Keleten is kérdéses a pozíciója, továbbá a kontinens keleti részén is, különösen a Nyugat-Balkán és Törökország érzi magát méltánytalanul mellőzve. Miközben őket évtizedek óta hitegetik, Ukrajnának és Moldovának EU- és NATO-tagságot ígérnek.
Teljesen egyértelmű, hogy a progresszív hálózat és a mögöttük lévő tőkéscsoportok imperialista terjeszkedési szándékkal tesznek különbséget a nyugat-balkáni országok, Törökország, illetve Ukrajna és Moldova között
– jelentette ki Schiffer.
Kérdésünkre válaszolva, arról is beszélt, hogy Orbán Viktor már nem nagyon tud Magyarország európai pozícióin rontani. Az elmúlt tizenöt évben a magyar külpolitika számos felesleges hibát és túlzást követett el, amelyek tovább rontották az ország európai mozgásterét. Schiffer azonban rámutatott, hogy Orbán Viktor kezdetben kifejezetten jó kapcsolatokat akart ápolni az Egyesült Államokkal, még az Obama-kormányzattal is. 2010-ben az amerikai nagykövetség is nyitott volt az új magyar kormány iránt, még akkor is, amikor az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése és az alkotmányozás zajlott.
Schiffer szerint Orbán Viktor úgy vélte, hogy a progresszív amerikai elitek támogatását is elnyerheti, az USA-val való gazdasági együttműködést is szorgalmazta. De 2011–2012 fordulóján világossá vált számára, hogy az amerikai demokrata vezetés – részben az IMF hazaküldése és a stratégiai szektorokban követelt nemzeti többség miatt – végleg kimondta rá a fatvát. Ezután Orbán Viktornak nem maradt sok választása, az Egyesült Államok és a globális progresszív elit ellenségességével számolva kellett manővereznie.
Az Európai Unió bármilyen retorikai lufikat is ereget most, teljesen ki van szolgáltatva az Egyesült Államoknak, és ez nyolc évtized kemény munkája. Ha pedig Magyarországnak vagy a miniszterelnöknek jók a pozíciói a Fehér Házban, akkor könnyen lehet, hogy az európai nagyipar – különösen a német autóipar – számára Orbán egy megkerülhetetlen tényező lesz
– fogalmazott Schiffer.
Azt is kiemelte, hogy külgazdasági szempontból Magyarország számára előnyös lehet, ha kiegyensúlyozott kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, Oroszországgal és Törökországgal, különösen egy egyre feszültebb nemzetközi környezetben. Miközben az első számú nemzetstratégiai teendő azért mégiscsak a hazai termelőkapacitások, a helyi gazdaság fejlesztése, az ország kitettségének csökkentése lenne.
Ugyanakkor számos túlzás és felesleges provokáció jellemezte a kormány politikáját, például a Brüsszel-ellenes plakátkampányok vagy a társadalmi feszültséget keltő intézkedések, mint a 2021-es homofób törvény, és most a Pride betiltásának felvetése. Ezek nemcsak belföldön váltottak ki ellenérzéseket, hanem az európai közvéleményben is felesleges feszültséget keltettek, jelentősen hozzájárulva ahhoz a negatív Magyarország-képhez, amely ma jellemzi a nyugat-európai országokat. De Schiffer úgy látja, hogy ezek ellenére sem volt Orbán Viktor számára reális alternatívája a Trump-barátságnak. Ha nem állt volna ki Trump mellett, és inkább csöndben marad, vagy Joe Biden és Kamala Harris kegyeit kereste volna, azzal aligha volna ma beljebb.
Ha pedig felmerül a kérdés, hogy négy év múlva irányváltás következhet-e az Egyesült Államokban, Schiffer erre azt vetette fel: honnan tudhatnánk, mi történik addigra Németországban, Franciaországban vagy akár Ausztriában? Megvan a kockázata, hogy Amerikában politikai fordulat következik be, de ugyanígy Európában is kiszámíthatatlan a helyzet. Nem tudhatjuk, hogy Németországot egy Söder-kormány vezeti-e majd Alice Weidel alkancellárságával, Marine Le Pen lesz-e Franciaország elnöke, vagy Herbert Kickl kerül-e kancellári pozícióba Ausztriában. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, Schiffer András szerint ezek a forgatókönyvek egyáltalán nem elképzelhetetlenek.
Szerkesztőségünk a beszélgetés leiratának elkészítéséhez a Régens Informatikai Zrt. által forgalmazott, mesterséges intelligencia alapú Alrite beszédfelismerő programot használta.
(Borítókép: Schiffer András 2023. július 29-én. Fotó: Németh Kata / Index)