Bugár Béla harminc évig volt a szlovák parlament tagja, négy kormányban is dolgozott, a 2020-as választási kudarc után vonult nyugdíjba. Miután kilépett a Magyar Koalíció Pártjából, folyamatosan árulózták, de nem gondolta, hogy korábbi párttársai ellenségként kezelik majd. Orbán Viktor 2007-ben még köszönetet mondott neki a Kárpát-medencei magyarságért tett erőfeszítéseiért, egy évtizeddel később pedig már köröm alatti tüskének nevezte őt. Bugár a 2016-os Robert Ficóval ma is szívesen kormányozna, a mostanival viszont nem, mivel meglátása szerint a szlovák miniszterelnök sokat változott, de nem az előnyére.
Az Indexnek adott interjúban Bugár Béla többek között kijelentette:
Az elmúlt években a korábbi párttársai és a szlovákiai magyar média egy része nevezte már önt árulónak, politikai öngyilkosnak, a felvidéki magyarság szétverőjének, túlélőnek, arc nélküli, kaméleon politikusnak és hazugnak is. Melyik illik leginkább önre?
Tudom még folytatni: magyarul beszélő szlovák, akinek a szlovák zászlóra és himnuszra dobban a szíve. Minden voltam az elmúlt években, talán csak pedofil nem. Eleinte persze bántott, amikor olyasmivel vádoltak, ami nem igaz, de aztán Igyekeztem nem figyelembe venni, inkább azt néztem, ki és miért mondta ezeket. Fene sem gondolta, hogy miután kinyomnak minket a Magyar Koalíció Pártjából, mi pedig új pártot alapítunk, ellenségként kezelnek minket. Hívő emberként élem az életemet, egyszer majd ott fent úgyis eldöntik, hogy amit tettem, azt helyesen tettem-e.
Kitalálja, hogy kitől idézek? „Béla önmagát szolgálja ki és bárkit, aki hatalomban tudja őt tartani. Csak az a fontos, hogy hatalmon legyen, kormányzati tényező maradjon, és ennek meglegyen a gazdasági haszna.”
Duray Miklósra tippelek. Volt pár csatánk. Egy politikus akkor tudja beváltani a választási ígéreteit, ha kormányon van, ezért természetes, hogy az a cél.
Nyílt titok, hogy nem igazán szívlelték egymást, folyamatos harcot vívtak az MKP alelnökével. Hogyan tudtak így hosszú évekig együtt dolgozni?
Miklós volt a belső ellenzék, talán az egyetlen, aki nem fogadta el mindig a pártelnök véleményét. Ezzel nem volt baj, sőt örültem, ha többféle nézet jelent meg a párton belül. Ő egy idő után úgy látta, hogy a pártra rátelepedett a gazdasági lobbi, és egyesek ezt kihasználva meggazdagodnak.
Sokaknak nem tetszett, hogy nem ígértem meg bármit, csak azt, amiről tudtam, hogy teljesíteni tudom. Akadtak, akik ezt úgy értelmezték, hogy Bugár nem akar segíteni.
Az sem tett jót a hangulatnak, hogy nyolc év után kikerültünk a kormányból, sokan csalódottak voltak emiatt, egyre nagyobb lett az elégedetlenkedés. Ezt a nem épp ideális állapotot használta ki Miklós arra, hogy ellenem fordítsa a közhangulatot. Ugyanakkor mindig hálás leszek, hiszen neki köszönhetem, hogy amikor 1998-ban az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és a Magyar Polgári Párt egyesülésével megalakult a Magyar Koalíció Pártja, én lettem az elnöke.
Nehéz elképzelni, hogy Duray Miklós önt támogatta volna.
Nem is erről van szó. Csáky Pál és én voltam a két jelölt az elnöki posztra, de mivel Miklóssal feszült volt a viszonyom, szinte biztosra vettem, hogy nem engem támogat. Ennek ellenére én lettem a befutó. Később tudtam meg egy együttéléses politikustól, hogy Miklós Csákyt megbízhatatlannak tartotta, míg engem butának és irányíthatónak, így esett rám a választás…
A mai tudásával, tapasztalatával meg lehetett volna menteni a magyar egységet?
Állítom, hogy meg, ha lett volna erre akarat. Elnökként volt egy javaslatom, hogy kicsit dúsítsuk fel a pártot, hozzunk be más kisebbségeket, akár szlovákokat is a pártstruktúrába, hogy ezzel is növekedni, fejlődni tudjunk. Nem voltak erre nyitottak, nem érett meg rá a helyzet. 2007-ben leváltottak az MKP elnöki pozíciójáról, és onnantól kezdve bármilyen ötlettel álltam elő, leszavaztak. Meg akarták mutatni, hogy ők az erősebbek. Az utolsó pillanatig bíztam benne, hogy egyben lehet tartani az MKP-t, de annyira eldurvult az ellentét, hogy erre már nem volt lehetőség.
Él egy olyan városi legenda, mely szerint ezen az ominózus 2007-es tisztújító közgyűlésen nem feltétlenül az volt a cél, hogy leváltsák, inkább csak szerettek volna ráijeszteni önre, jelezvén, hogy nincs olyan nagy hatalma, mint amit gondol. De az ijesztgetés olyan jól sikerült, hogy végül Csáky Pál több szavazatot kapott, és ő lett a párt elnöke. Ha nincs ez a taktikázás, és ön marad az elnök, akkor lehet, hogy minden másként történik. Nem alakít új pártot és nem lesz önből áruló egyesek szemében?
Könnyen lehet, hogy ez így történt volna. Amikor kiderült, hogy új elnök lesz, döbbent csend volt a teremben, a küldöttek kétségbeesve néztek egymásra. Voltak, akik azt javasolták, hogy ismételjük meg a szavazást. Mondtam, hogy gyerekek, ilyen nincs, ez a végeredmény, el kell fogadni. Nekem nem volt ezzel bajom, de naivan azt gondoltam, így is számít majd a véleményem, meghallgatnak, de nem ez történt.
Mikor fogalmazódott meg önben, hogy új pártot alapít?
2007 tavaszán váltottak le az elnöki posztról, de a Hidat csak 2009 közepén alapítottuk meg, mivel, ahogy már említettem, sokáig bíztam benne, hogy az MKP egységét meg lehet őrizni. Nem tiszta magyar pártot hoztunk létre, pontosan azért, hogy az MKP is bejuthasson a parlamentbe. Mi a kampányrendezvényeinken, a falugyűléseken folyamatosan azt hangoztattuk, hogy aki nem minket választ, az az MKP-ra szavazzon, hogy minél több magyar képviselő legyen a parlamentben. Ezzel szemben ők a saját programjuk helyett azzal voltak elfoglalva, hogy minket befeketítsenek. Pár éve Csáky Pál egy nyilatkozatában be is ismerte, hogy ez nagy hiba volt a részükről.
Azt mondják a korábbi politikai ellenfelei, rászoktatta a felvidéki magyarságot arra, hogy nem kell feltétlenül tiszta magyar pártra szavazniuk, ezért az utóbbi években már egyre több magyar választ szlovák pártot. Ennek itta meg a levét az MKP, majd legújabban a Magyar Szövetség.
Ez azért így nem igaz. Megfordítom a kérdést: akkor megtanítottam a szlovákokat magyar pártra szavazni? Elegünk volt a széthúzásból, a veszekedésből, mi olyan pártot akartunk, amely az együttműködésen alapszik, amelyben magyarok, szlovákok, ruszinok, romák is megtalálják a számításaikat. A szavazataink több mint 80 százalékát magyaroktól kaptuk, ami azt bizonyítja, hogy elég jól átment az üzenetünk.
Egy idő után a szlovák pártok jól ismerték fel, hogy érdemes indítaniuk magyar jelölteket, és ezzel magyar szavazatokhoz is jutnak, igaz, utána annyit nem tesznek a helyi magyarságért, mint a kutyám.
Egy kimutatás szerint ma már csak a magyarok egyharmada szavaz magyar pártra, a többi vagy nem megy el voksolni, vagy szlovák pártot támogat. A Magyar Szövetségnek azon kell dolgoznia, hogy visszacsábítsa a magyarokat. Nem lesz egyszerű munka.
A Híd akkor kapta a legnagyobb és legerősebb kritikákat, amikor 2016-ban Robert Fico pártjával és a magyarellenes SNS-sel alakítottak kormánykoalíciót. Ez jó döntés volt? Ma is ugyanígy cselekedne?
A mostani Ficóval már biztosan nem mennénk kormányra, mert sokat változott, és nem az előnyére. A 2016-ossal viszont most is el tudnám képzelni az együttműködést. Nagyon sok támadást kaptunk, hogy megszegtük a választási ígéretünket, és összeálltunk Ficóval. De az igazság az, mi soha nem jelentettük ki, hogy ilyet nem teszünk. A választások előtt az volt a szlogenünk, hogy „Ön el tud képzelni egy Smer nélküli kormányt? Mi igen.” Az eredmények tudatában azonban nem maradt más lehetőségünk, hiszen bemehettünk volna egy hatos koalícióba, ahol a kisebbségeket érintő javaslatainkat nem fogadták volna el. Az idő megmutatta, hogy a Smer–SNS Híd-koalíció nem az ördögtől való volt. Fontos tény, hogy a koalíciós szerződésben leírt kisebbségi témákat Fico teljesítette leginkább az addigi miniszterelnökök közül.
2018 februárjában meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát. Kuciak „bűne” az volt, hogy a kormány korrupciós ügyeivel foglalkozott. Ilyen helyzetben nem az lett volna a jó megoldás, ha a Híd kilép a kormányból?
De, azt kellett volna tennünk, óriási hiba volt, hogy maradtunk. Hibáztunk, pontosabban én hibáztam, hiszen én voltam a párt elnöke. Akkor azt gondoltuk, elég, ha csak annyit elérünk, hogy távozik a miniszterelnök, a belügyminiszter és a rendőrkapitány. A pártunkon belül sokan abban bíztak, hogy a választóink megértik a döntésünket, és ha látják, mennyi mindent elértünk Dél-Szlovákiában, visszatérnek hozzánk. Amikor koalícióra léptünk Ficóval, azonnal bezuhant a támogatottságunk, de az eredményeink után az emberek újra mellénk álltak. A Kuciak-gyilkosság után ez nem történt meg.
Kijelenthető, hogy a kormányban maradásukkal aláírták a Híd halálos ítéletét?
Igen, ez így van, hiszen a 2020-as választásokon már csak 2 százalékos eredményt értünk el. Ennek is van azonban jó oldala: nyugdíjba mentem, és rengeteg időm jut az unokámra.
Miként történhet meg egy közép-európai demokráciában, hogy meggyilkolnak egy újságírót?
Robert Kalinák, a belügyminiszter azonnal azt kérdezte: „Ki tette ezt velünk, ki akar nekünk ártani?” Tisztában volt vele, hogy ennek következményei lesznek a kormányra nézve. Kuciak sokat foglalkozott egy bizonyos Marian Kocner ügyeivel, ami a kétes hírű üzletembernek nem tetszett, és állítólag megfenyegette Kuciakot, aki feljelentette, de nem történt semmi ennek hatására. A gyilkosság után a szlovák rendőrség az FBI-t is bevonta a nyomozásba, de nem tudták Kocnerre bizonyítani, hogy ő volt a megrendelő. Más kérdés, hogy egy másik ügy miatt így is börtönben ül, ahogy a gyilkosság elkövetői is.
Harmincéves politikai karrierje alatt négy szlovák kormánynak is tagja volt. Mely intézkedésekre a legbüszkébb, mik segítik ma ezek közül leginkább a felvidéki magyarság életét Szlovákiában?
2004-ben megalapítottuk Komáromban a Selye János Egyetemet. Nagy eredménynek tartom, hogy anyanyelvükön tanulhatnak a fiataljaink, és remélem, ez még így lesz nagyon sokáig. Említhetném a Mária Valéria hidat, amelynek szimbolikus jelentőségén túl jelentős gazdasági haszna is van.
Megmentettük a kisiskoláinkat, megnyitottunk egy csomó határátkelőt, kulturális alapot hoztunk létre, sikerült nagy cégeket levinni a régióinkba, megvédtük a kétnyelvű helységnévtábláinkat, amit az SNS politikusai támadtak. Szerintük ugyanis a magyar nevek nagyobb betűvel szerepelnek a táblákon, le is mérték, aztán megnyugodtak, hogy egyforma.
Szintén jelentős eredmény, hogy 2020 előtt mintegy másfél milliárd eurós beruházás valósult meg a déli, magyarok által lakott területeken. A Radicová-kormány idején pedig majdnem sikerült elfogadtatnunk a kettős állampolgárságot, két szavazaton múlt. Ez sajnos azóta sem rendeződött megnyugtatóan.
Említette, hogy a mai Ficóval már nem tudna kormányozni. Miben változott meg a miniszterelnök?
Korábban kikérte a politikai partnerei véleményét, akár még hallgatott is rájuk, most már csak a saját feje után megy. A tavalyi merénylet óta ez hatványozottan igaz rá. Hatalmas a feszültség a társadalomban, nagy a megosztottság, eldurvult a politikai kommunikáció, a politikusok felhergelik az embereket, ezek így összességében vezethettek oda, hogy meg akarták gyilkolni a miniszterelnököt. Fico, miután felgyógyult, változtathatott volna a retorikáján, de sajnos elszalasztotta, ezért nem várható, hogy a feszültség enyhüljön.
Fico februárban többször beszélt arról, hogy puccs van készülőben ellene. Ez mennyire valós veszély?
Senki nem akarja őt külföldről megpuccsolni. Egyszerűen a szlovákiai embereknek nem tetszik, ahogy a kormány áll bizonyos témákhoz, ezért voltak tüntetések. Tibor Gaspar, a parlament alelnöke januárban arról beszélt, hogy nem zárható ki Szlovákia Európai Unióból való kilépése. Ezt követően Fico erre rátett még egy lapáttal, amikor kijelentette, hogy egyetért Gasparral. Az emberek ezt nem akarják, ezért tüntettek Ficóék ellen.
Elég meredek nyelvtörvény volt készülőben Szlovákiában. Az SNS javaslata szerint a buszon, a vasúton vagy a postán sem lehetne magyarul beszélni, aki ezt megszegi, akár tízezer eurós bírságot is kaphat. 2025-ben miért lenne szüksége Szlovákiának egy ilyen, a kisebbségek számára teljességgel elfogadhatatlan nyelvtörvényre?
Nagyon keményen meg akartak minket szorítani, de már kilőttük. Nyugdíjas politikusként nekem kellett kiverni a dilit a szlovák médiában, mivel a Magyar Szövetség korábbi elnöke hallgatott. Nem azt mondom, hogy az én érdemem, hogy nem lesz belőle semmi, de én hívtam fel a figyelmet a veszélyeire.
Ficót gyakran vetik össze Orbán Viktorral. Mindketten előszeretettel beszélnek a másikról, úgy, mint a barátjukról. Ön szerint miben hasonlít leginkább egymásra a két miniszterelnök?
Szlovákiában mostanában divat lett arról beszélni, hogy itt is elkezdődött az orbanizáció, de ezt butaságnak tartom. Más helyzetben van a két miniszterelnök, ami a legfontosabb különbség, hogy Ficónak nincs alkotmányos többsége a parlamentben, és olyan gazdasági háttérrel és médiatámogatottsággal sem rendelkezik, mint magyar kollégája.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy vannak hasonlóságok is, például az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban nagyjából egyezik a véleményük, igaz, Magyarország nem gyárt és nem szállít fegyvereket Ukrajnának, míg Szlovákia igen. A „régi” Ficónak fontos volt, hogy ott legyen az európai magban, a döntések közelében, most azonban egyre jobban távolodik az EU-tól, ez is közös pont Orbánnal.
Orbán Viktor 2007-ben még köszönetet mondott önnek az erőfeszítéseiért, amelyeket a Kárpát-medencei magyarság egészéért tett, majd bő évtizeddel később már köröm alatti tüskének nevezte a Hidat. Miért mozgott ilyen széles skálán a magyar miniszterelnök önről alkotott véleménye?
Abban az évtizedben a Híd uralta a szlovákiai magyar politikát, rendszeresen bejutottunk a parlamentbe, sőt ott voltunk a törvényhozásban is, míg az MKP sorra bukta el a választásokat. Miután 2009-ben megalakult a Híd, Semjén Zsolt meghívott minket, hogy beszéljünk az együttműködésről, de aztán semmiféle kapcsolat nem volt köztünk és a Fidesz, valamint a magyar kormány között. Ők úgy gondolták, hogy a szlovákiai magyarság érdekeit csak egy tiszta magyar párt tudja képviselni.
Mikor találkozott legutóbb Orbán Viktorral?
Talán Brüsszelben, az európai néppártok elnökeinek találkozóján. Ott váltottam vele pár szót, elmondtam neki, hogy a Fico-kormány tagjaként mit tervezünk és milyen eredményeket értünk el a felvidéki magyarság számára. Tetszett neki, amit hallott.
Orbán Viktornak és kormányának 2010 óta nem volt valós kihívója, most azonban Magyar Péter személyében van. Mit gondol róla?
Akkor kaptam fel először a fejem, amikor Magyar Péter azt mondta, nem veszi át az európai parlamenti képviselői mandátumát, majd mégis megtette. Elgondolkodtam, vajon ő is hiteltelen ember? Utóbb azt mondom, nem tűnik annak. Mivel a Fideszből jött, sok belsős információja lehet, amelyeket láthatóan jól használ. Megszorongathatja a Fideszt a jövő évi választásokon, sőt akár le is győzheti, ha addig nem találnak rajta komoly fogást. Arra kell ügyelnie, hogy ne tudják őt összemosni Gyurcsány Ferenccel, mert abban a pillanatban vége. Hiába voltak Gyurcsánynak jó intézkedései, nagyon megosztó személyiség. Gyakran találkozni ilyenekkel a politikában, én is az vagyok, vannak, akik szeretnek, és vannak, akik azt kívánják, hogy dögöljek meg.
A végén játsszunk kicsit! Harmincéves karrierje alatt rengeteg szlovákiai és magyar politikussal volt kapcsolatban, sokukkal kifejezetten jó viszonyt ápolt, ismeri őket szakmailag és emberileg egyaránt. Arra kérném, állítsa össze az elmúlt harminc év all star-kormányát, vagy legalábbis nevezze meg a legfontosabb minisztériumok vezetőit a két ország politikusaiból.
Vágjunk bele!
Ki lenne a miniszterelnök?
Az 1998 és 2002 közötti Mikulás Dzurinda. Az első kormányzása idején minden döntése az ország érdekében történt.
A belügyminiszter?
Ladislav Pittner, aki több alkalommal volt Szlovákia belügyminisztere, a már említett első Dzurinda-kormány idején is. Széles látókörű, nagy tudású politikus volt, sajnos már nem él.
Ki legyen a külügyminiszter?
Szíjjártó Péter. Remekül kommunikál, maximálisan lojális a sajátjaihoz, és ha jól tudom, van felvidéki kötődése. A mostani magyar kormány legjobb tagjának tartom.
A pénzügyminiszter?
Ivan Miklos. Jelentős érdemei voltak abban, hogy Szlovákia versenyképessé vált a régióban és Európában egyaránt.
És ki lenne mondjuk az igazságügyi miniszter?
Dávid Ibolya. Kiváló szakembernek tartom, akivel kifejezetten jó kapcsolatot ápoltam.
(Borítókép: Bugár Béla a Most-Híd szlovák–magyar vegyespárt elnöke beszédet mond a párt IX. országos kongresszusán a szlovákiai Érsekújváron (Nové Zámky) az egykori császári-királyi lovarda épületében 2016. november 12-én. Fotó: Krizsán Csaba / MTI)