Friedrich Merz megvizsgálná az atomreaktorok esetleges újraindítását, amit a Nukem atomerőmű-szolgáltató határozottan támogatna. A szolgáltató szerint ha a döntés megszületik, akkor az atomenergia már 2030-ban visszatérhet az országba. Ugyanakkor sokan azt gondolják, hogy az erőművek leépítése visszafordíthatatlan fázisban van, továbbá még mindig a zöld energiát tartják előremutatónak és fenntarthatónak.
A Nukem atomerőmű-szolgáltató biztosra veszi: legkésőbb 2030-ig újraindulhat az a hat atomerőmű, amit 2021-ben és 2023-ban vettek le a hálózatról – írta meg a Bild.
„Ha politikai döntés születik erről, akkor Németország már 2030-tól olcsó és biztonságos áramot kaphat” – mondta Thomas Seipolt, a Nukem vezérigazgatója, hozzátéve, hogy az erőművek leépítését viszont akkor „azonnal le kell állítani″.
Robert Habeck gazdasági és éghajlatvédelmi miniszter „visszafordíthatatlannak″ tartja az atomerőművek leállítását, a korábbi atomerőmű-üzemeltető cégek (Eon, EnBW) többször is hangsúlyozták az elmúlt időszakban, hogy a leépítések túlságosan előrehaladott állapotban vannak.
Friedrich Merz és a CDU viszont a kampány alatt bejelentette, hogy meg akarják vizsgálni a reaktorok újraindításának lehetőségét. Thomas Seipolt nem ért egyet azzal, hogy visszafordíthatatlan lenne a folyamat, azt gondolja, hogy:
Reális lehetőséget látunk az atomenergia visszatérésére, ezért ajánlatot teszünk az új szövetségi kormánynak.
Hangsúlyozza, hogy ebben az esetben a biztonságos villamosenergia-ellátásról, versenyképes villamos energiáról és az importtól való függetlenségről van szó. A szakember szerint az erőművek javításának költsége 1 és 3 milliárd euró közé tehető.
A CDU és a CSU a leállított atomerőműveket újra akarja indítani, amennyiben van rá lehetőség. Az SPD az újraindítását egyáltalán nem támogatja.
Az atomenergia kivezetése még az SPD-s Gerhard Schröder kancellársága alatt merült fel, a Bundestag pedig 2002-ben el is fogadta az úgynevezett atomtörvényt. Ebben a reaktorok élettartamát 32 évre határozták meg, betiltották az új atomerőművek építését, kettőt pedig 2003-ban és 2005-ben bezártak.
Az SPD–Zöldek-kormány tervét viszont nem mindenki támogatta: köztük egyik leghangosabb ellenzője épp Angela Merkel volt. 2000-ben még azt nyilatkozta, az atomenergia kivezetése téves út, sőt egészen pontosan úgy fogalmazott:
a reaktorok élettartamának meghatározása „a nemzetgazdasági javak megsemmisítést jelenti.”
A 2002-es törvény nem határozott, hogy pontosan mikor kellene Németországnak atommentessé válnia, a kormányváltás után pedig Merkel nem is szerette volna azt túlzottan elsietni.
2011. március 11-én egy világ ismerte meg a japán Okumát. A város addig nem volt széles körben ismert: mindössze 11 ezer ember élt ott, a legtöbb munkahelyet pedig az energiaipar szolgáltatta: korábban szén-, 1971-től pedig atomerőmű működött a Fukushima prefekturátus keleti részénél. A katasztrófa után három hónappal készített közvélemény-kutatás szerint
a németek 54 százaléka szerette volna minél hamarabb kivezetni a szerintük veszélyesnek gondolt energiaforrást.
Ugyan Nyugat-Németországban elég erősek voltak az atomellenes zöldmozgalmak az atomerőművek megjelenése után, de a tudomány megosztott volt akkor is az atomenergia kérdésében: az egyik oldalon az érvek, hogy az atomenergia megbízható, megfelelő szabályok betartása mellett használata biztonságos, ugyanakkor az atomhulladék kezelése problémás, ha pedig nem tartják be a biztonsági előírásokat, akkor súlyosabb katasztrófákhoz vezethet.
2023. április 15-én leállt Németországban az utolsó három, még működő atomreaktor. Az Olaf Scholz vezette szövetségi kormány ezzel egy több mint húszéves ígéretnek tett eleget, ugyanakkor az orosz gázról való leállás miatt ezzel nem mindenki értett egyet. A többi ország akkor azt figyelte: Németország elbukik, vagy sikerül elsőként átlépni a zöld, kizárólag megújuló energiákon alapuló jövőbe atomenergia nélkül.
(Borítókép: Friedrich Merz 2025. március 03-án Berlinben. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)