Francis Fukuyama árulással vádolja Donald Trump politikáját az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban, de Halkó Petra, a XXI. Század Intézet külpolitikai szakértője szerint valójában az volt árulás, hogy Ukrajnát az amerikai politológus és filozófus liberális-demokratikus utópiájával hitegették, miközben az sohasem létezett.
Francis Fukuyamának A végső árulás (The Ultimate Betrayel) címmel jelent meg február 20-án véleménycikke a Persuasion nevű online magazin felületén.
Az amerikai politológus és filozófus bírálja az Egyesült Államok jelenlegi hozzáállását az ukrajnai háborúhoz, különösen Donald Trump politikáját, amely szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnök propagandáját erősíti. Fukuyama úgy véli, hogy az Egyesült Államok Oroszországgal folytatott tárgyalásai Ukrajna és európai szövetségesei nélkül legitimálják az orosz területi hódításokat. Fukuyama arra hívja fel a figyelmet, hogy Ukrajna „egy fiatal demokrácia”, míg Oroszország diktatúra, és
az amerikai külpolitika jelenlegi iránya veszélyezteti a liberális világrendet, mivel az Egyesült Államok inkább az autoriter hatalmakhoz közelít, mintsem hogy ellenállna nekik.
Kínát illetően a politológus-filozófus kifejezi aggodalmát, hogy Donald Trump valószínűleg nem használná az Egyesült Államok haderejét Tajvan védelmére Kínával szemben. Ha Kína blokádot vezetne be vagy invázióra készülne, Trump valószínűleg tárgyalásokat kezdene Hszi Csin-pinggel, hasonlóan a Vlagyimir Putyinnal folytatott megbeszéléseihez, ami gyakorlatilag a sziget átadását jelentené. Fukuyama szerint ezt követően Trump azzal dicsekedne, hogy elkerülte a háborút.
Halkó Petra, a Schmidt Mária vezette XXI. Század Intézet külpolitikai szakértője a Látószög blogon fejtette ki véleményét Fukuyama gondolatmenetével kapcsolatban. Szerinte a „valódi árulás” nem az, hogy „Amerika most »cserben hagyja« Ukrajnát, hanem hogy mindeddig olyasmivel hitegette, amely sohasem létezett: ez pedig éppen Fukuyama liberális-demokratikus utópiája”.
A külpolitikai szakértő emlékeztet rá, hogy Francis Fukuyama neve összefonódott a liberális demokrácia diadalának és a történelem végének tézisével, amelyet 1989-ben A történelem vége és az utolsó ember című munkájában fejtett ki.
A liberális demokrácia egyetlen világméretű ideaként tetszelgett, amely a földi paradicsom, a tökéletes társadalom eljövetelét hirdette. Azt sugallta, hogy aki csatlakozik, annak végre révbe érhet a történelme
– írja Halkó Petra, hozzátéve, hogy a történelem hamar rácáfolt erre.
Az utóbbi év(tized)ek történései nem Fukuyama narratíváját igazolták, hanem annak tarthatatlanságát
– fogalmaz a külpolitikai szakértő.
A Látszószög blogon megjelent cikkében felidézi, hogy Fukuyama gondolkodásának alapvető tétele, hogy a világ két táborra osztható – a szabadság és az elnyomás szembenállására. Halkó Petra rámutat, hogy a 20. század végének Fukuyama-féle világképét annak az örök békének az ígérete táplálta, miszerint ha a liberalizmus mindenhol diadalmaskodik, a háborúk értelmüket vesztik. Véleménye szerint talán még az amerikai politológus-filozófus is elhitte, hogy ez az állapot örökké fog tartani. A külpolitikai szakértő azonban úgy látja, hogy miközben Fukuyama a szabadság zászlaja alatt menetelt, és alternatíváit – legyen szó akár nemzeti eszmékről, akár antikommunista doktrínákról – módszeresen kiszorította, ellehetetlenítette, ez amerikai hegemóniát szolgáló utópia volt csupán. Arra hívja fel a figyelmet, hogy maga a Biden-adminisztráció is rendszeresen hivatkozott a „demokráciák és autokráciák harcára”, mi több, külpolitikai dogmává emelte Fukuyama ideológiai kettéosztását. A külpolitikai szakértő meglátása szerint az ehhez a szemlélethez való makacs ragaszkodás végül nagyban hozzájárult az ukrajnai háború kirobbanásához, majd elhúzódásához.
Beteljesíthetetlen ígéreteket tett, végül pedig saját ígéreteit, saját magát árulta el. Ez az árulás nem egyetlen drámai pillanatban következett be. Egy fokozatos csalódás, elkerülhetetlen kiábrándulás folyamatának eredménye, amely a liberális eszmék és ígéretek bukásában ölt testet. Fukuyama az utolsó szó jogán egy olyan dichotómia mellett áll ki, amely geopolitikai válságok katalizátora volt, és káoszba sodorta a nyugati civilizációt. Amely már régen megbukott. Egy olyan újabb ideológiai kísérletet vesz a védelmébe önigazolás céljából, amely habár ezúttal »soft« eszközökkel operált, bukásának ára (ismét) súlyos – hús-vér emberéletekben mérhető
– fogalmaz Halkó Petra.
Cikkében azt is írja, hogy az ukránok valójában nem egy globális szabadságharc élharcosai, nem egy eszme tényleges védelmezői, hanem azok, akik „utolsó emberként” ezen árulás csendjében hullanak el. „Ebben Fukuyamának (is) elévülhetetlen felelőssége van” – szögezi le a külpolitikai szakértő.
Továbbá kifejti, hogy az ukránok ugyan „nem az egyetlen áldozatok”, de Ukrajna talán az utolsó olyan ország, amely Fukuyama utópiájának a nevében sodorja magát a pusztulás szélére, amikor már a világ nagy része próbál megszabadulni az amerikai politológus-filozófus téveszméjétől.
Ők az elsők, akik már nem a liberális-demokratikus utópiát élik, hanem annak romjait
– összegzi Halkó Petra, aki szerint a történelem vége illúziójának utolsó pillanatait éljük. Hozzáteszi, hogy a történelem „az árulás után sem ért véget”, csupán a túlélők új időszámítást kezdtek, és ennek „itt volt az ideje”.
(Borítókép: Francis Fukuyama politológus 2019-ben. Fotó: Leonardo Cendamo / Getty Images)