Leállítása után két évvel újraindulhat a szállítás a Kirkuk–Ceyhan vezetéken, amelyen naponta 450 ezer hordó olajat szállítottak Kurdisztánból Törökországba. Az export egy fizetési vita miatt állt le, Kurdisztán ugyanis az iraki kormány engedélye nélkül szállította a folyékony aranyat Ceyhanba. Most azonban felcsillant a remény arra, hogy ismét Törökországba jusson a nyersanyag.
Intenzív tárgyalások folytak az elmúlt hónapokban az iraki Kurdisztán és Bagdad között a Kirkuk–Ceyhan kőolajvezeték újraindítása kapcsán. A szállításokat Törökország állította le 2023 márciusában, miután a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) arra kötelezte, hogy 1,5 milliárd dollár kártérítést fizessen Bagdadnak, amiért az iraki kormány jóváhagyása nélkül engedélyezte Kurdisztánnak az olajszállítást 2014 és 2018 között. Ankara viszont nem volt hajlandó Iraknak fizetni, inkább azt szorgalmazta, hogy az iraki vezetés rendezze viszonyát a kurdokkal. Ugyanakkor egy olyan, háromoldalú megállapodást sem kizárt, amelyben mindhárom fél részt vesz.
Eddig minden jel arra utal, hogy eredményesek voltak a tárgyalások. 2025. február végén Szefín Dizejí, Kurdisztán külügyminisztere jelentette be, hogy a 970 kilométer hosszú vezetéken hamarosan újraindul a szállítás, ami azt jelzi, hogy Erbílnek és Bagdadnak sikerült megegyeznie. Az iraki energiaügyi minisztérium úgy tervezi, a vezetéken történő szállítást fokozatosan indítják újra, az első ütemben naponta 185 ezer hordónyi olajszállítmány várható a ceyhani terminálon. Egy hordó árát 16 dollárban határozták meg az első, 60 napos időszakban.
Törökország üdvözölte a híreket: Alparslan Bayraktar energiaügyi miniszter szerint Ankarának is érdeke, hogy a kőolajvezeték ismét maximális kapacitással működjön. „A vezeték már másfél éve készen áll” – hangsúlyozta, utalva arra, hogy időközben karbantartási munkálatok is folytak a török oldalon, és már csak arra vártak, hogy Bagdad rendezze viszonyát a kurdokkal.
Nemrégiben az iraki parlament jóváhagyta a Kurdisztánban működő olajipari vállalatok termelési költségeinek a támogatását, megkönnyítve az olajexportot. A felek megállapodtak abban is, hogy megkezdik a vezeték infrastruktúrájának közös műszaki vizsgálatát, hogy mihamarabb zöld utat adjanak az olajexportnak. A szállítás újraindítása azonban még várat magára. A hét közepén Bagdadban ültek tárgyalóasztalhoz iraki és kurd tisztviselők, valamint a Kurdisztáni Kőolajipari Szövetség (APIKUR) nyolc vállalatának képviselői, ám a résztvevők arról számoltak be, egyelőre nem sikerült megállapodásra jutniuk.
Az APIKUR cégei biztosítékot szeretnének kapni arra, hogy a hordónként kapott 16 dollárt egyenlően osztják el az olajkitermelők között. A megállapodás része volt ugyanis az is, hogy az iraki állami tulajdonú olajipari szervezet, a SOMO veszi át az olajmezőket. Bár még nem került pont az ügy végére, minden eddiginél közelebb kerültek a felek a vezeték újraindításához.
A Kirkuk–Ceyhan vezeték újraindítása az Egyesült Államok érdekeit is szolgálja, ezért Donald Trump adminisztrációja igyekezett nyomást gyakorolni Irakra, hogy járuljon hozzá a kurd olajexport újraindításához. Február végén Marco Rubio amerikai külügyminiszter Mohammed asz-Szudáni iraki miniszterelnökkel egyeztetett, és egyetértettek abban, hogy az iráni gáz- és villamos energiától függő Iraknak diverzifikálnia kell forrásait. Különösen azért, mert Trump második elnökségével tovább szigorodhat Washington szankciós politikája Iránnal szemben, ami pedig a nemzetközi energiaárak emelkedéséhez vezethet. Viszont ha az iraki kurd olaj gyorsabban tud a globális piacra jutni, mérsékelhető ez a hatás.
A Kirkukból érkező olajat a Földközi-tenger partján fekvő Ceyhanba szállítják. A török városból pedig olyan európai országokba viszik tovább, mint például Olaszország, Spanyolország, Görögország vagy Horvátország, de szállítanak Kínába, Indiába, valamint Dél-Koreába is. Ceyhan a nemzetközi olajkereskedelem kulcsfontosságú állomása: a Kaszpi-tenger partján fekvő Bakuból Tbiliszin keresztül is a török városba érkezik a kitermelt kőolaj a gyakran BTC-vezetéknek nevezett kőolajvezetéken keresztül.
Noha az iraki kőolajexport mintegy 85 százalékát a dél-iraki területekről származó nyersanyag teszi ki, a kurdisztáni mezők további lehetőséget adnak a felvásárló országoknak forrásaik diverzifikálására. A Kirkuk–Ceyhan vezetéken a globális olajellátás mintegy 0,5 százalékát bonyolították le, útvonalát tekintve viszont egy geopolitikailag is biztonságos megoldás, hiszen megkerüli a Perzsa-öblöt, valamint a Hormuzi-szorost. Az olajexportból ráadásul Irak mellett Törökország is profitál, amely egyre nagyobb szerepet tölt be mint a térség energiaközpontja.
Világszinten Irak a hatodik legnagyobb olajkitermelő volt 2023-ban az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Oroszország, Kanada és Kína után. A Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (OPEC) listáján pedig a második helyet foglalja el Szaúd-Arábia után. Becslések szerint az arab országban 4,42 millió hordónyi olajat termelnek ki, ezzel Irak a globális olajpiac mintegy négy százalékát adja. Bagdad azonban úgy tervezi, 2028-ra hatmillió hordóra bővíti az olajkitermelést, eleget téve a növekvő exportigényeknek.
Irak gazdaságának nagy részét az olajból származó bevételek teszik ki: 2023-ban 97,6 milliárd dollárt kerestek exportjából, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai pedig arra mutatnak rá, a teljes bevétel 95 százalékát az olaj adja. Az ország egyik legnagyobb olajmezője a Bászra melletti, 1953-ban felfedezett Rumaila, ahol 2023-ban naponta 1,45 millió hordó olajat termeltek ki. Noha 2024-ben 900 ezer hordóra visszaesett a termelés, 2025. januári adatok szerint 17 milliárd hordóra becsülik a tartalékait.
Kurdisztánban pedig a Shaikan olajmező a legnagyobb, amelyben a Mol Groupnak 20 százalékos részesedése van 2007 óta. Az olajmező Erbíltől nagyjából 60 kilométerre északra található, és a Gulf Keystone Petroleum, valamint a Mol leányvállalata, a Kalegran fedezte fel. Miután 2023 márciusában Törökország leállította a Kirkuk–Ceyhan vezetéken az olajszállításokat, a kitermelés is leállt, utóbbi viszont azóta újraindult.
Hogy pontosan mikor fog megindulni a kőolajexport Kurdisztánból Törökországba, nehéz megjósolni, de egyre több jelét látni annak, hogy a felek a megállapodás végéhez közelednek. Nemcsak azért, mert a felek már így is milliárdokat buktak a kétéves leállással, hanem mert amerikai érdekek is vannak az újraindítás mögött, ez pedig tényleg fontossá teszi a kurd kőolaj globális piacra való jutását.
A szerző a Migrációkutató Intézet vezető elemzője.
(Borítókép: Egy munkás sétál a Gulf Keystone fúrótelepen a Shaikan 5-nél 2012. május 3-án Irakban. Fotó: Sebastian Meyer / Corbis / Getty Images)