Az üzlet- és függetlenségpárti Demokraták nyerték Grönlandon a parlamenti választásokat, ráadásul igen nagy vereséget mérve az eddig kormányzó baloldali pártokra. A Dániához tartozó autonóm szigetországban a választásokat nagy érdeklődés övezte, azonban nem csak a helyiek, hanem az egész világon, Donald Trump amerikai elnök ugyanis több ízben kifejezte igényét a geopolitikailag fontos szigetre. Trumpnak most nemet mondtak, de van itt más is.
2025. március 10-én, kedden parlamenti választást tartottak Grönlandon, ami nem csak a helyiek, hanem az egész világ érdeklődését kiváltotta, miután Donald Trump amerikai elnök több ízben is kifejtette igényét a Dán Királysághoz tartozó szigetre.
Ennek megfelelően a kampányok is elsősorban a sziget függetlenségéről és jövőjéről szóltak – a helyi problémák, mint például az egészségügyi rendszer, a társadalmi problémák, a szegénység vagy a gazdaság helyzete helyett –, és a választókat is leginkább az érdekelte, hova fog tartozni a sziget a jövőben.
Az már a választás előtt biztos volt, hogy a 31 fős parlamentben többségben azok a pártok lesznek, amelyek előbb vagy utóbb függetlenedni szeretnének Dániától, és erről népszavazást tartanának, lévén, hogy
az elinduló hat pártból ötnek is a független Grönland a végső célja,
és ebben a kérdésben a pártokat leginkább az különbözteti meg egymástól, hogy azt milyen hamar szeretnék elérni – a centrista-populista Naleraq miniszterelnök-jelöltje Pele Broberg például azzal kampányolt, hogy amennyiben ők nyernének, akkor még ebben a ciklusban kiírnák a függetlenségi népszavazást, amire a dán kormány még 2009-ben adott felhatalmazást.
A választás fontosságát jól mutatja, hogy idén többen szavaztak, mint négy évvel ezelőtt, pedig a választásra jogosultak száma még csökkent is – idén a grönlandiak 70,9 százaléka járult az urnákhoz, miközben 2021-ben 65,9 százaléknyian adták le a szavazatukat a mindössze 57 ezer lélekszámú szigetországban. A szavazókörök elméletben helyi idő szerint este nyolckor (magyar idő szerint este tizenegy) zártak volna, ugyanakkor a nagy sorok miatt volt, ahol csak este tízkor zárult le a szavazás
A szavazatok száz százalékos feldolgozása után így szerepeltek a pártok:
A grönlandi választási verseny rendszer arányos, azaz a háromszázalékos bejutási küszöböt megugró pártok között szavazataikkal arányos módon jutnak mandátumhoz. A most megválasztott 31 tagú törvényhozásban a Demokratáknak tíz mandátuma lesz, a Naleraqnak 8, az Inuit Ataqatigiitnek 7, a Siumutnak 4, míg az egyedüli unionista pártnak, az Atassu 2 mandátumot szerzett.
A választások győztese egyértelműen a Demokraták, ami történetének legjobb eredményét érte el az este folyamán, miközben az előző ciklusban kormányzó pártok, az Inuit Ataqatigiit és a Siumut óriásit buktak – előbbire 15,3, utóbbira 14,7 százalékponttal kevesebben szavaztak idén, mint négy éve, ami 2021-hez képest 5, illetve 6 mandátummal jelent kevesebbet a két pártnak.
Múte Egede jelenlegi miniszterelnök (Inuit Ataqatigiit) közösségi oldalán köszönte meg mindenkinek, aki rá és pártjára szavazott, valamint azt is kijelentette, hogy elfogadja a választás eredményét és készen áll az új ciklusra és a feladatokra – ezzel Egede választási veresége ellenére jelezte, a következő négy évben is szívesen kormányoznának.
A Demokraták miniszterelnöke, Jens-Frederik Nielsen a győzelem után arról beszélt, hogy pártja nyitott bármelyik párt irányába, és mindegyik párttal leül tárgyalni, amely hajlandó vele kormányozni – a mandátumbecslések szerint parlamenti többséget a centrista Naleraqkal, valamint az Inuit Ataqatigiit-tal párosulva is fel tudna mutatni az üzletpárti liberálisok, az este folyamán pedig az előbbi párt elnöke, Pele Broberg már jelezte is együttműködési hajlandóságát a liberális párttal.
Ugyanakkor a szigetország külpolitikai helyzete miatt – értve ezalatt Donald Trump igényét, valamint a Jeges-tenger és ezáltal Grönland geopolitikai fontosságának változását – Nielsen kijelentette azt is, hogy mindenképp tárgyalni akar mindegyik parlamentbe bejutott párttal, hogy közös választ találjanak erre a kérdésre.
Emiatt pedig hosszú koalíciós tárgyalások jöhetnek, hiszen a demokratáknak emellett még nincs kormányzási tapasztalatuk sem.
Ráadásul mindkét potenciális koalíciós partnerrel vannak súrlódások. Egy lehetséges Demokraták- és Naleraq-kormánynál a függetlenség eléréséről vallott eltérő nézeteiket is közös nevezőre kéne hozni – míg a Naleraq mindig is a minél gyorsabbi függetlenedést tűzte ki zászlajára, addig a Demokraták a kétezres évek elején még unionista párt volt, később azonban a függetlenség pártjára álltak. Azonban a liberális párt ezt fokozatosan, lassan érné el, szemben a Naleraqkal, ami a kampány során kifejezte, hogy még ebben a ciklusban kiírnák a függetlenségi népszavazást.
Míg amennyiben Nielsen inkább az eddig kormányzó Inuit Ataqatigiit-tal lépne kormányra, akkor a függetlenségen kívül lényegében minden más témában, kezdve a halászattól, a bányászat és a környezetvédelem kérdéseitől egészen a szociális védőhálókig.
Ugyan Grönland nagyfokú autonómiát élvez Dánián belül, azonban 32 területen továbbra is a mindenkori dán kormány dönt a grönlandiak helyett, ezen területek átvétele pedig sok tárgyalást és előkészületet igényel még akkor is, ha akár másnap döntenének egy függetlenségi népszavazáson a grönlandiak.
Mint már fentebb megjegyeztük, a választók üzenete elég egyértelmű a tekintetben, hogyan képzelik el a szigetország jogállását a jövőben, hiszen mindössze a szavazatok 7,3 százalékát szerezte az unionista Atassut, a többi párt között is lényegében egyetértés van abban, hogy Grönlandnak egyszer valamikor függetlenné kell válnia.
Az, hogy a Naleraq ilyen jól szerepelt, az Mette Frideriksen dán miniszterelnököt komoly aggodalommal töltheti el, hiszen a függetlenségpártiak közül egyértelműen a Pele Broberg vezette párt követeli a népszavazás mihamarabbi kiírását – a dán és a grönlandi kormányok 2009-es megállapodása szerint Grönlandnak bármikor joga van függetlenedni, ahhoz egy népszavazáson kell a grönlandiak többségének ezt kimondani.
Ugyan azzal, hogy a demokraták nyertek, valószínűtlen, hogy ez a közeljövőben megtörténne, azonban a Naleraq ilyen mértékű erősödése üzenetértékű, ahogy az is, hogy a választásokat végül az a Jens-Frederik Nielsen vezette párt nyerte, ami a külföldi tőke behozatalát, valamint a ritkaföldfém-bányászat megindítását ígérte a kampány alatt.
Ezt pedig Trump értékelheti akár úgyis, hogy a grönlandiak függetlenedni szeretnének Dániától, valamint beruházásokat szeretnének látni a szigetországban.
Annak ellenére, hogy egyébként egy januári közvélemény-kutatás szerint a grönlandiak mindössze 6 százaléka szeretne az Egyesült Államok részévé válni, 85 százalékuk ellenzi azt, ráadásul a relatív többség (45 százalék) Trump érdeklődését Grönlandra nézve veszélyesnek látja – igaz, 43 százalékuk pedig szerint ez jó lehetőséget jelent a szigetországnak.
Emiatt sokat fog számítani, hogy Jens-Frederik Nielsen és a Demokraták kivel fognak majd kormányra lépni. A legkézenfekvőbb partner az ideológiai közelség miatt a Naleraq lenne, ugyanakkor mint már fentebb jeleztük, hiába gondolja úgy mindkét párt, hogy a gazdaság prioritást élvez a környezetvédelmi előírásokkal szemben, a függetlenedés és a Dán Királysággal ápolt kapcsolatok kapcsán nagyon eltérő állásponton vannak – ahhoz, hogy a Naleraq legyen a koalíciós partner, ahhoz az azonnali függetlenedést zászlajára tűző pártnak ebből az igényéből engednie kellene.
Emiatt elképzelhető, hogy Nielsen inkább olyan pártokkal lépne kormányra, akik a függetlenség kérdéséről hasonló nézeteket vallanak. Ez esetben a most hatalmasat bukó előző kormánypártok lehetnének partnerek, hiszen egy, a Demokratákból és az Inuit Ataqatigiitből álló koalíciónak is elegendő mandátuma lenne a többséghez. Azonban e két párt között a függetlenségen kívül más, a mostani választáson valamennyire háttérbe szoruló kérdésekben (környezetvédelem, bányászat, halászat) lennének súrlódások.
(Borítókép: Marko Djurica / Reuters)