Horváth Levente volt sanghaji főkonzul, az Eurázsia Központ igazgatója szerint Kína folyamatosan partnerségre törekszik az Európai Unióval. Az új amerikai külpolitika kedvezőtlen hatásai miatt azonban az EU számára még fontosabbá váltak a kínai kapcsolatok. A szakértő szerint ennek eredményeként most Kína jobb tárgyalási helyzetben van, mint amikor megkezdődött a közeledés az EU és a távol-keleti ország között. A valódi kérdés nem az, hogy Kína milyen stratégiát követ, hanem az, hogy az Európai Unió képes-e önálló külpolitikát kialakítani.
Kína európai ügyekért felelős különmegbízottja, Lu Sa-je nemrégiben éles kritikát fogalmazott meg az Egyesült Államok európai politikájával kapcsolatban, amelyet szemtelennek és elnyomónak nevezett. Lu Sa-je szerint Európának érdemes lenne összehasonlítania az amerikai és a kínai diplomáciát, mivel Kína a békét és az együttműködést helyezi előtérbe. Azt is hozzátette, ha Pekinget azzal vádolják, hogy Moszkva felé hajlik, akkor a Trump-adminisztráció nemcsak hajlik, hanem egyenesen támogatja is Oroszországot. Lu Sa-je ugyanakkor kijelentette, hogy Kína nem próbálja kihasználni a helyzetet, hanem valódi partnerséget keres Európával.
Az Eurázsia Központ igazgatójától többek között megkérdeztük, hogyan értékeli Kína az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti feszültségeket, és milyen stratégiát követhet az EU-val való kapcsolatok erősítésében.
Horváth Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter március 7-én másfél órás sajtótájékoztatót tartott a kínai külpolitikáról, amelyen az orosz–ukrán háború is szóba került. Vang Ji elmondta: Kína reméli, hogy egy hosszú távú, tartós, méltányos békeszerződést kötnek meg a felek, hiszen a háborúval nem nyer senki, azonban a békének nincsenek vesztesei.
Az Eurázsia Központ igazgatója rámutatott, hogy a kínai kormány a kezdetektől diplomáciai tárgyalásokat sürgetett a háború befejezése és egy tartós béke kialakítása érdekében. Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti feszültségekkel összefüggésben Horváth Levente azt mondta, hogy Hszi Csin-ping elnök és a kínai kormány tagjai az európai vezetőkkel való tárgyalások során mindig hangsúlyozták:
az EU-nak és az európai országoknak a saját érdekeiket kellene követniük, nem pedig „másokét”, azaz az amerikaiakét.
„Az EU azonban most nagyot koppant” – jelentette ki az Eurázsia Központ igazgatója, hozzátéve, hogy a kínai blogokon úgy látják:
az USA számára az EU-nak már nincs haszna, ezért eldobták az amerikaiak.
Horváth Levente emlékeztetett arra, hogy Kína erre számított is, hiszen már a választások előtt a Trump–Harris pró és kontra elemzéseikben a legfőbb érv Trump megválasztása mellett az volt, hogy elengedi szövetségesei kezét, és nem bevonva őket, nélkülük fog közvetlenül szembeszállni Kínával.
A szakértő felidézte, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök már 2014-ben – és azóta több különböző platformon is – kijelentette: „Száz éve nem látott változások zajlanak a világban.” A kínai értelmezés szerint ebbe beletartozik az EU–USA-konfliktus, az orosz–ukrán háború és minden proxyháború. Ennek megfelelően a kínai gazdaság- és külpolitika is erre készült fel az elmúlt években.
A gazdaság szempontjából Kína 2020-ban meghirdette a „kettős körforgású gazdaság” stratégiáját, amely a belső piac megerősítését és az önellátás fokozását célozza, hogy az ország kevésbé legyen kitéve a külső gazdasági nyomásnak. Emellett azt is elhatározták, hogy a „külső körforgás” keretében továbbra is fenn kell tartani a globális kereskedelmet és a befektetéseket. A külpolitika terén pedig célul tűzték ki a multilaterális kapcsolatok további erősítését, továbbá az Övezet és Út kezdeményezés kiterjesztését.
Az Index kérdésére, hogy Kína milyen stratégiát követ az EU-val való kapcsolatok erősítésében – különös tekintettel az USA-val fennálló kereskedelmi feszültségekre és Trump elnök protekcionista politikájára –, Horváth Levente kiemelte: az Európai Unió az elmúlt években az ASEAN- (délkelet-ázsiai) országok után Kína második legnagyobb kereskedelmi partnere volt.
Kína összkereskedelmének 12,8 százalékát az Európai Unió adja, amelynek tagállamaiban összesen 2800 kínai vállalat fektetett be. Ezek a cégek 270 ezer európainak adnak munkát, és a fejlett országokba irányuló kínai befektetések 33 százaléka az EU-ba érkezik.
Az Eurázsia Központ igazgatója szerint Kína nyitott az Európai Unióval való együttműködésre. Emlékeztetett, hogy 2024-ben Hszi Csin-ping kínai elnök Franciaországba és Magyarországra látogatott, emellett más magas rangú kínai vezetők is tárgyalásokat folytattak az EU-ban. Legutóbb Vang Ji kínai külügyminiszter járt Hollandiában és Németországban, ahol részt vett a müncheni biztonságpolitikai konferencián. Januárban pedig Ting Hszüe-hsziang miniszterelnök-helyettes utazott Angliába és Írországba, majd Svájcban részt vett a Világgazdasági Fórumon (World Economic Forum, WEF).
Kína folyamatosan partnerségre törekszik az Európai Unióval, így valójában nem az a kérdés, hogy Kína milyen stratégiát akar követni, hanem az, hogy az EU változtat-e a külpolitikáján. Kína szempontjából kedvező lehet, ha az EU önálló külpolitikát alakít ki. Ugyanakkor kérdéses, hogy továbbra is ideologizált külpolitikát folytatnak-e, vagyis fekete-fehéren látják-e a világot: Kelet rossz, Nyugat jó – akárcsak a hollywoodi filmekben. Kína abban reménykedik, hogy az EU végre felébred, és egyfajta reálpolitikát fog követni
– fogalmazott Horváth Levente.
A szakértő szerint mindenesetre megállapítható a Brookings Intézet jelentése alapján, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió Kínával kapcsolatos politikai koordinációja drámaian csökkent: az Obama-korszak 87 százalékos szintjéről 52 százalékra zuhant. Ugyanakkor Horváth Levente úgy véli, hogy az EU kellemetlen helyzetbe került, ugyanis fél évvel ezelőtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – valószínűleg amerikai sugallatra – még Kínát veszélynek és fenyegetésnek tekintette. Most azonban, hogy az USA vámokat vet ki az EU-ra is, az Európai Uniónak egyre fontosabbá válhat a kínai gazdasági kapcsolat. Ennek megfelelően idén a davosi konferencián von der Leyen már más hangnemet ütött meg Kínával kapcsolatban.
Értesülések szerint a háttérben megkezdődtek a tárgyalások a kereskedelmi és befektetési együttműködésekről, sőt akár a 2020-ban megkötött, majd 2021-ben befagyasztott Comprehensive Agreement on Investment (CAI), az Európai Unió és Kína közötti átfogó befektetési megállapodás is megújulhat.
Csakhogy most az EU-nak van nagyobb szüksége erre a kapcsolatra, így Kína jobb tárgyalási helyzetben van, mint 2020-ban, amikor az együttműködés először megszületett
– jegyezte meg Horváth Levente.
Arra hívta fel a figyelmet, hogy az USA és az EU közötti feszült viszony miatt Kína a kelet-európai régió szempontjából is jelentős lépéseket tett. Például február 27-én Hua Csun-jing kínai külügyminiszter-helyettest – jelenlegi pozíciója mellett – kinevezték a Kína–Közép- és Kelet-Európa Országai Közötti Együttműködés (Kína–KKE) vezetőjévé. Az elmúlt években az amerikai nyomás hatására a régió Kínával való együttműködése meggyengült, így Peking valószínűleg lehetőséget lát abban, hogy az USA és az EU viszonyának romlásával megújítsa kapcsolatait.
Az ukrajnai háborúval kapcsolatban korábban szó esett a „kínai béketervről”, amelyre a magyar kormány is többször hivatkozott. Arról, hogy Kína játszhat-e még szerepet a békefolyamatokban, illetve akar-e egyáltalán, az Eurázsia Központ igazgatója kifejtette: az elmúlt években Peking a nemzetközi platformokon békéltető szerepet vállalt, ami egyfajta válaszként is értelmezhető az Egyesült Államok globális befolyására.
„Irán és Szaúd-Arábia diplomáciai kapcsolatfelvételében fontos szerepe volt Kínának, és Brazíliával együtt elindították a Béke barátai kezdeményezést az ENSZ-ben. Kína számára nem az a fontos, hogy ki lesz a békítő, hanem hogy ne legyen háború az Övezet és Út vonalán, azaz Eurázsiában. Ezáltal folytatható lesz a kereskedelmi és befektetési hálózatok kiépítése, amelyeken keresztül mindenki fejleszteni tudja saját gazdaságát és jólétét” – mondta Horváth Levente.
Vang Ji külügyminiszter üdvözölte, hogy a felek megkezdték a párbeszédet, amelyet a kínai kormány kezdetektől sürgetett. A múlt hét pénteki sajtótájékoztatóján ismét elmondta, hogy „a háború elkerülhető lett volna”, ugyanis a kínai álláspont szerint egy ország nem építheti úgy a saját biztonságát, hogy közben egy másik ország biztonságát veszélyezteti.
A kínai–orosz kapcsolatok vonatkozásában az Eurázsia Központ igazgatója kiemelte, hogy „a két ország viszonya nem az orosz–ukrán háború miatt vált szorossá. Kína és Oroszország már több mint húsz éve szoros partnerséget ápol.” 2001-ben alakult meg a Sanghaji Együttműködési Szervezet, amelyben Kína és Oroszország mellett közép-ázsiai országok működnek együtt. 2009-ben alakult meg a BRIC – 2010-től mint BRICS –, amelyben ugyancsak a két ország szorosan együttműködik más országokkal egyetemben.
Kína külpolitikáját megvizsgálva azt láthatjuk, hogy tanultak a múltból. A Mao-korszakban sokszor ideológiák mentén építették a nemzetközi kapcsolatokat, azonban ez nem feltétlenül volt kedvező az ország számára. Az 1978-as reform és nyitás politikájával az ideologizált külpolitika megváltozott, és mindenki felé nyitottak a kapcsolatok kialakítására. Kína nem szól bele más országok belpolitikájába, nem is kritizálja azok politikai rendszerét, mindenkivel együttműködik gazdaságilag, aki elismeri az egy-Kína elvet. Jelenleg már 183 ország létesített diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, amelynek keretében elfogadták az egy-Kína elvet, azaz, hogy Tajvan Kína része
– magyarázta Horváth Levente.
A szovjet-kommunista időszakban Oroszország is, illetve akkor még Szovjetunióként, ideológia mentén építette ki a kapcsolatait. A Kína-szakértő szerint talán ők is rájöttek, hogy ez nem volt egy jó irány.
A Nyugat éppen most van abban az időszakban, hogy ideologizálja a diplomáciai kapcsolatokat. De remélhetőleg hamarosan a Nyugat is rájön arra, amit a keleti országok már megtanultak, és levetik magukról a nyugati felsőbbrendű hozzáállást és a Kelet démonizálását. Mert érdekes, hogy míg a Nyugat a Kínai Népköztársaságtól kommunista mivolta miatt »retteg«, addig az ugyanolyan politikai rendszerrel rendelkező Vietnámmal békésen együttműködik. A dél-koreai akkumulátorgyárak megjelenése jó, a kínai akkumulátorgyárak rosszak. A német elektromos autó jó, a kínai elektromos autó rossz. Még ha a német elektromos autókban kínai akkumulátor is van
– mutatott rá Horváth Levente.
Kitért arra is, hogy vannak olyan feltételezések, miszerint Donald Trump megpróbál Oroszországgal jó kapcsolatokat kialakítani, hogy felbontsa a kínai–orosz barátságot, és visszatérjenek a kissingeri háromszög–diplomáciához, azaz, hogy az USA mindig legyen jobb kapcsolatban az egyik féllel, mint ők ketten egymással. Az Eurázsia Központ igazgatója szerint ez azonban nem egy valószínű forgatókönyv.
„Egyrészt Kína és Oroszország szomszédos országok, 4300 km hosszú közös határral. Másrészt diplomáciájukat a reálpolitika mentén építik. Harmadrészt az USA az elmúlt években is megmutatta, hogyan bánik szövetségeseivel: szankciókat vet ki rájuk, felrúgja a megállapodásokat, és beavatkozik belpolitikájukba. Ha érdekei úgy kívánják, akár kormányokat is megbuktat, vagy miután kihasználta partnereit, eldobja őket. Nem hiszem, hogy ez olyan vonzó alternatíva lenne Oroszországnak, hogy feladja Kínával ápolt jelenlegi jó kapcsolatait” – vélekedett Horváth Levente.
Azt is hozzátette, hogy a kínai–orosz vezetők között gyakori az egyeztetés. Hszi Csin-ping kínai elnök idén január 21-én és február 28-án is telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, emellett más szinteken még gyakoribbak a tárgyalások. 2024-ben az orosz–kínai kereskedelem elérte a 245 milliárd dollárt, míg 2020-ban „csak” 107 milliárd volt. Emellett a nyugati vállalatok kivonulásának köszönhetően a kínai autók, mobiltelefonok és egyéb kínai elektronikai cégeké lett az orosz piac nagy része. Horváth Levente konklúziója szerint mind gazdaságilag, mind politikailag megbízható partner Kína Oroszország számára.
„Donald Trump miatt az Európai Unió keleten keres szövetséget, ami Kínának is üzenet” című cikkünkben arról írtunk, hogy Donald Trump vámfenyegetéseinek hatására felgyorsult az Európai Unió és India közötti együttműködés, ami átalakíthatja a regionális dinamikát, és Indiát Kína ázsiai befolyásának stratégiai ellensúlyaként pozicionálhatja.
Kedden beszámoltunk róla, hogy Ukrajna elfogadta az Egyesült Államok fegyverszüneti javaslatát, miközben Moszkva részletes tájékoztatást vár Washingtontól az ukránokkal folytatott szaúd-arábiai tárgyalásokról. Az elmúlt napok, hetek folyamatainak hátteréről az Index Világjátszma című új geopolitikai rovatának állandó külpolitikai szakértőjét, Kosztur Andrást, a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük. Továbbá arra is kitértünk, hogy a Trump–Zelenszkij-találkozó kudarca és a NATO-n belüli feszültségek milyen következtetések levonására késztethetik Kínát, a BRICS-államokat és a globális Dél országait.
(Borítókép: Emmanuel Macron francia elnök (k), Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke (k) és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke (k) távozik az Élysée-palotából a háromoldalú tárgyalások végén 2024. május 6-án Párizsban. Fotó: Kiran Ridley / Getty Images)