Nemcsak az amerikai és a nemzetközi politikában hozott hangsúlyos változást Donald Trump amerikai elnök visszatérése, hanem északi szomszédjánál, Kanadában is, amellyel szemben Trump épp kereskedelmi háborút indított. Pár hónappal ezelőtt még elkerülhetetlennek tűnt Justin Trudeau egykori miniszterelnök és pártja, a Liberális Párt veresége az idei választásokon, azonban az amerikai elnök miatt teljesen megváltozott a kanadai politika dinamikája.
Justin Trudeau, Kanadát közel tíz évig vezető miniszterelnöke 2024-ben hasonló problémákkal találkozott mint más, hosszú ideje kormányon lévő kollégái: az infláció, a lakhatási és megélhetési költségek növekedése következtében népszerűsége és kormányának támogatottsága csökkent, miközben a Liberális Párt is látszólag megfáradt a kormányzásban, és a választók sem bíztak már annyira a miniszterelnökben, mint első ciklusa előtt. Nem véletlen, hogy már 2019-ben, majd a 2021-ben tartott előrehozott szövetségi választások után is csak kisebbségi kormányt tudott alakítani a párt, ami szintén nehezítette a kormány munkáját.
Tíz év kormányzás, valamint tizenkét év pártelnökség után Trudeau is kifogyott a friss, újító ötletekből. Ráadásul a kanadaiakat érintő problémák elégedetlen kezelése következtében – részben a parlamenti többség hiánya miatt – már 2024 októberében megjelentek azok a hangok pártján, a Liberális Párton belül, amelyek távozását követelték, hogy ezzel jobb esélyekkel indulhassanak a legkésőbb 2025. október 20-án tartott szövetségi választáson az akkor már több mint 20 százalékponttal (!) vezető, az ország problémáit és Trudeau szakpolitikáit összekötő, „Kanada elromlott” szlogennel kampányoló Konzervatív Párttal szemben.
A ciklus mélypontját a párt tavaly decemberében érte el, amikor az elmúlt 10 évben kormányzó Liberális Párt néhány közvélemény-kutatásban már csupán a harmadik helyet érte el, miután a Konzervatív Párt 45 százalékpontos támogatottsága mellett már a szociáldemokrata Új Demokrata Párt is beelőzte az akkor 16 százalékpontra mért liberálisokat. Így tehát egyáltalán nem meglepő, hogy Trudeau 2025. január 6-án bejelentette, lemond pártelnöki és miniszterelnöki posztjáról, amint pártja új elnököt, egyben miniszterelnököt választ helyette – ez végül március 14-én történt meg.
Ekkor még nagyon úgy tűnt, hogy a Konzervatív Párt földcsuszamlásszerű győzelmével a liberálisok megközelíthetik korábbi pártelnökük, a magyar közéletben leginkább a CEU rektoraként és igazgatójaként megismert Michael Ignatieff 2011-es választási eredményét, amikor a Liberális Pártot mindössze a szavazók 18,9 százaléka ikszelte, ami harmadik helyet és 34 mandátumot jelentett a 338 fős parlamentben.
Ugyanakkor Donald Trump amerikai elnök visszatérése, valamint a Kanadával szembeni kijelentései alapjaiban változtatták meg a kanadai politika dinamikáját. Ez pedig akár a Liberális Pártot is megmentheti a vereségtől.
Trudeau január 6-i bejelentése óta sokat változott a kanadai politika.
Donald Trump már novemberi megválasztása óta folyamatosan arról beszélt, hogy Amerika két szomszédjára, Mexikóra és Kanadára is 25 százalékos vámtarifát fog kivezetni, amit beiktatása után, február 3-án meg is tett. Igaz, ezeket először azt március 4-ig felfüggesztette, jelentős részét pedig április 2-ára ígérte, miközben utóbbi ország kapcsán még azt is felvetette, hogy amennyiben 51. államként csatlakozna az Egyesült Államokhoz, akkor mentesülne ez alól, és élveznék az amerikai hadsereg védelmét is.
Ugyan nem tudhatjuk pontosan, hogy Trumpnak Kanada beolvasztása valódi célja-e, vagy csak trollkodik – Trudeau-t például diplomáciai normákat sértve folyamatosan Amerika 51. kormányzójának nevezve –, mindenesetre Trudeau nem vette félvállról az amerikai elnök ezzel kapcsolatos megjegyzéseit.
A liberális kormányfő kemény nacionalista húrokat pengetve állt ki Kanada függetlensége és szuverenitása mellett, valamint Trump vámjait országa elleni agresszív lépésként keretezte.
Kanada gazdasága belerokkanna, amennyiben legnagyobb kereskedelmi partnere minden Kanadából érkező termékre 25 százalékos vámtarifát vetne ki, mert a vámtarifát megfizető amerikai importőrök a magasabb költségek miatt felhagynának a kanadai javak importálásával.
Trump lépése ugyanakkor nem csak a kanadai szövetségi kormányból váltott ki reakciót: a kanadai cégek és állampolgárok is az amerikai termékek bojkottálására buzdítanak, sok kanadai lemondta tervezett amerikai vakációját, de még az amerikai himnuszt is kifütyülték a kanadai jégkorongrajongók a két ország egymás elleni mérkőzésén, ahogy más sporteseményeken is.
Trudeau ezzel egy időben meghirdette a Team Canada politikáját, mivel szerinte a kanadaiaknak félre kell tenniük minden, a politikai táborokat megosztó kérdést, hogy helyette a Kanada létét fenyegető veszéllyel foglalkozzanak, közösen, egy zászló alatt.
Hogy ezalatt mit ért a kormányfői rúdtól hivatalosan március 14-én elbúcsúzó egykori kormányfő, jól mutatja a vámtarifák életbe lépése kapcsán elmondott beszéde, ahol kijelentette:
Amit [Trump] akar, az az, hogy a kanadai gazdaság teljesen összeomoljon, mert az megkönnyítené az annektálásunkat
– fogalmazott, majd az amerikai elnököt megszólítva elmondta, hogy ugyan szerinte Trump okos, de a vámháború egy nagyon buta dolog.
A rikító zoknijai mellett a higgadtságáról és szónoki képességeiről is ismert Trudeau közel tízéves miniszterelnökségének utolsó lépéseként a Trump kijelentéseire adott határozott reakcióival pártjának 16 százalékpontos támogatottságát sikeresen tornázta fel 30 százalékpont felé, hogy ilyen helyzetben adja át a stafétát pártja és Kanada élén az egykori brit jegybankelnök Mark Carneynak.
Ugyan a közvélemény-kutatások átlagai szerint még mindig a Konzervatív Párt vezet, és amennyiben most tartanák a parlamenti választásokat, akkor Pierre Poilievre személyében új, konzervatív miniszterelnöke lenne Kanadának, de nincs könnyű helyzetben a párt:
A liberálisok ugyanis elvették a nacionalista szólamokat a konzervatívoktól, ráadásul a választók szerint a liberálisok új vezetője, Mark Carney határozottabban tud fellépni Trumppal szemben, mint Poilievre.
A konzervatívok nehéz helyzetbe kerültek: Poilievre és pártja eddigi arra készült, hogy a következő választás egy Trudeau közel tízéves miniszterelnökségéről szóló népszavazás lesz egy demoralizált liberális szavazótáborral, és elégedetlen kanadaiak tömegével. Arra számítottak, hogy Trudeau népszerűtlenségét kihasználva a változás és jólét ígéretével hatalmas vereséget mérnek a szerintük Kanada hanyatlását okozó Trudeau-ra és pártjára.
Ugyanakkor a meglévő társadalmi és gazdasági problémák helyett a választók érdeklődését immáron Trump és az általa bejelentett vámtarifák jelentette veszély köti le. A konzervatívok ezzel szemben megfogalmazott korábbi szlogenje – miszerint „Kanada romokban” – nem működik, emiatt azt le is váltották immáron arra, hogy „Kanada az első”.
Ráadásul Trump megjelenésével, valamint Trudeau lecserélésével a liberálisok a belpolitikában eddigi defenzív helyzetükből támadóra váltottak: Carney még a pártelnökválasztási vitákon elkezdte a konzervatívok elnökét a kanadai Trumpként jellemezni, mondván, a két politikus hasonló retorikát alkalmaz. Szerinte Poilievre nem tudna – és nem is akarna – határozottan fellépni az amerikai elnökkel szemben, míg ellenben azt ígéri, ő igen.
Ugyan pole-pozícióból még mindig a konzervatívok várják a legkésőbb október 20-án esedékes választásokat – Kanadában az Egyesült Királysághoz vagy Írországhoz hasonlóan a miniszterelnök kezdeményezheti a választások kiírását. Az egyetlen szabály, hogy két választás között legfeljebb négy év telhet el – de az már egyáltalán nem annyira lefutott, mint ahogy pár hónapja tűnt, amikor a legnagyobb kérdés az volt, hogy Trudeau és a Liberális Párt mennyire tudja mérsékelni elkerülhetetlen vereségét.
Január óta a Liberális Párt támogatottsága folyamatosan nő, a közvélemény-kutatások átlaga szerint már egy számjegyűre sikerült ledolgozni hátrányát a konzervatívokkal szemben, miközben
vannak olyan kutatások, ahol immáron a Carney vezette liberálisok vezetnek.
Az új miniszterelnök folytatja a Trudeau által megkezdett, Trumppal szembeni határozott politikát: kormányfőként tartott első beszédében többször is leszögezte, hogy Kanada soha nem csatlakozik Amerikához, és fellép az amerikai büntetővámokkal szemben. A szokásoktól eltérően az új kanadai miniszterelnök első külföldi útja nem Washingtonba, hanem Párizsba és Londonba vezetett.
A két párt vezetője egyébként másképp kezelné a Trump által bejelentett extrém vámokat: míg Carney elsősorban az Európával és Ázsiával folytatott kereskedelem bővítésével csökkentené az ország Amerikától való függését, és állami támogatással segítené a kanadai ipart, addig Poillievre Carney-hoz hasonlóan viszonozná a kivetett vámokat.
Amennyiben Carneynak sikerülne elkerülnie a teljes vámháborút, vagy annak hatásait mérsékelni, (miközben a konzervatívok még mindig keresik a megfelelő reakciót az új helyzetre), akkor akár még meg is őrizhetné miniszterelnöki irodáját egy választás után. Ugyanakkor ez továbbra sem könnyű feladat, de Trumpnak köszönhetően pártjának újra esélye van erre. Ez pár hónappal ezelőtt még lehetetlennek tűnt.
(Borítókép: Donald Trump amerikai elnök Washingtonban 2025. március 14-én. Fotó: Nathan Howard / Reuters)